A szerelem helyett a koronát választotta II. Erzsébet húga, Margit hercegnő

Alig több mint másfél évtized telt el azután, hogy VIII. Edward és Wallis Simpson tervezett házasságkötése belpolitikai válsághoz – és a király lemondásához – vezetett a Brit Birodalomban, 1953-ban egy újabb szerelmi botrány rázta meg Angliát. II. Erzsébet királynő koronázási ceremóniáján a húga, Margit hercegnő – fittyet hányva a rájuk szegeződő kamerákra – odafordult a mellette álló Peter Townsendhez és kihúzott egy kis pihét a férfi kabáthajtókájáról. Az apró, meghitt mozdulat egy pillanat alatt nyilvánvalóvá tette az egész világ számára, hogy a hercegnőt szerelmi szálak fűzik egy közemberhez.

Peter Townsend a második világháború éveiben a brit légierőnél szolgált pilótaként, majd a sokszorosan kitüntetett katonatiszt 1944-től VI. György király udvartartásának egyik vezetője lett. Később Erzsébet anyakirályné háztartásában szolgált egészen 1953-ig, amikor is nyugdíjba vonult a királyi udvartól. Margit hercegnő és Townsend kapcsolata az 1950-es évek elején indult és bár sokáig titokban tartották, a botrány elkerülhetetlen volt, különösen akkor, amikor nyilvánosságra hozták, hogy Townsend megkérte a hercegnő kezét – aki pedig igent mondott.

A királyi család tagjainak házasodása sosem volt egyszerű ügy Angliában. Az 1772-ben elfogadott, Királyi Házasságokról szóló törvény szerint, az uralkodói család valamennyi tagja kizárólag a király vagy királynő jóváhagyásával házasodhatott. Amennyiben az uralkodó nem adta hozzájárulását a frigyhez, akkor egy év várakozási idő után a házasodni vágyó családtag kvázi fellebbezhetett a Parlamenthez, amely – mindkét ház egyetértése esetén – szintén engedélyezhette a házasságot.

Margit és Townsend viszonya elsősorban nem a kettejük közti rangkülönbség miatt volt problémás, hanem azért, mert Townsend elvált ember volt. Márpedig az anglikán egyház ekkoriban szigorúan elutasította a válást. Az anglikán egyház feje pedig éppen az a személy volt, akinek az engedélyére szükség volt: Margit nővére, II. Erzsébet királynő. A helyzetet csak tovább bonyolította, hogy a királyi családban ez a kérdés különösen érzékeny pontnak számított ekkoriban, lévén Erzsébet édesapja, VI. György lényegéből kényszerből került a trónra, miután VIII. Edward inkább egy elvált nőt választott a korona helyett.

A koronázása után nemzetközösségi körútra készülődő királynő egy év türelmet kért húgától. Bár a brit miniszterelnök, Churchill világosan kijelentette, hogy sem a közvélemény, sem a Parlament nem támogatja a házasságot, végül felmerült egy lehetséges kompromisszum. A Churchillt a miniszterelnöki székben váltó Anthony Eden (aki maga is elvált és újraházasodott ember volt) felvetette a királyi házasságokat szabályozó törvény módosítását, amely szerint már nem lett volna szükséges a királynő engedélye. Erzsébet sem ellenkezett, ahogy az kiderül Eden egy leveléből, amelyet a Brit Nemzetközösséghez tartozó államok kormányfőinek küldött: „Őfelsége nem kíván húga boldogságának útjába állni.”

A törvénymódosítás értelmében azonban Margit kénytelen lett volna lemondani saját és születendő gyermekei trónöröklési jogáról a házasság megkötése előtt. Máig nem tudjuk, hogy emiatt, vagy más okból, de Margit és Townsend végül felbontották az eljegyzést.

Nem ez volt azonban az egyetlen botrány, amelyet Margit a királyi családnak okozott. 1960-ban feleségül ment a fényképész Antony Armstrong-Jones-hoz (Lord Snowdon), aki bár ugyancsak közember volt, de egy köztiszteletben álló művészcsaládból származott – és ezúttal korábbi válás sem zavart be a képbe. A romantikusan induló házasság azonban gyorsan tönkrement. Viták, félrelépések sora jellemezte a pár közös életét, ami rendszeresen a brit bulvárlapok címlapjára is került.

Házasságuk 1978-ban ért véget, miután Margitot lencsevégre kapták egy másik férfi, a nála 17 évvel fiatalabb Roddy Llewellyn társaságában egy strandon. 77 év után ez volt az első válás a királyi családban, amelyet egyben a család legnagyobb belső drámájának is tartanak VIII. Edward lemondása után.

A királyi család tagjainak házasságkötése már korántsem olyan bonyolult és a válás sem elképzelhetetlen már. Az 1772-es törvény nincs többé és a királynő beleegyezését csak a trónöröklési sor első hat helyén álló személynek kell kérnie. A trónörökös Károly herceg és Diana válása, majd Károly újraházasodása (a szintén elvált Camilla hercegnével) egyértelműen mutatja, hogy bár nyilván nem örvendetesnek tartottként kezelik azokat, de már elfogadottnak számítanak az ilyen ügyek. Harry herceg és (az ugyancsak korábban már elvált) Meghan Markle közelmúltban történt eljegyzésével szemben sem a királynő, sem a kormány, sem az anglikán egyház nem emelt már szót.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

23. A reformáció és a katolikus megújulás
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák

• Brutális boszorkányüldözésbe torkollott a király rögeszméje a 16. századi Skóciában
• A leves, amely megállított egy háborút
• Nem a vallási ellentétek okozták VIII. Henrik szakítását Rómával
• Példát mutatott a világnak Erdély a vallási toleranciában
• A vallásszakadást szentesítette az első vallásbéke
• Családja a végsőkig ellenezte Szalézi Szent Ferenc papi hivatását
• A társadalmi homogenizáció véres eszköze – így született az inkvizíció
• Angyalok vagy egy trágyadomb miatt élhették túl a zuhanást a prágai defenesztráció áldozatai?
• Válás és vallásszakadás – így született meg az anglikán egyház