„Örömmel adom vissza atyámnak azt, ami az övé, nemcsak a pénzét, hanem a ruhákat is. Mostantól fogva nem azt akarom mondani: »atyám, Bernardone«, hanem azt mondom: »Miatyánk, ki vagy a mennyekben!«” – mondta a mezítelenre vetkőzött Francesco, akit a vagyon elherdálása miatt dühös apja citált a püspök elé. 

Assisi Szent Ferenc (1181/1182–1226)

Az egykori világfit különös viselkedése folytán eleinte lebolondozták, később azonban a pápa is elismerte elhivatottságát. Ferenc, a gazdag posztókereskedő fia az itáliai Assisi városának egyik legismertebb fiatalja volt, aki idejének nagy részét dorbézolással és ész nélküli pénzszórással töltötte. A Perugia elleni háború során hadifogságba kerülő, betegségét épphogy kiheverő fiatal azonban teljesen megváltozott. A korábbi barátait kerülni igyekvő ifjút egyre többször lehetett látni a leprások közelében, adományosztás közben, valamint imádkozva. Apjánál akkor telt be a pohár, amikor ruhát cserélt egy nincstelennel. A közeli templomok felújításába kezdő Ferenc sokáig kereste önmagát, míg a hagyomány szerint 1209. február 24-én, Szent Mátyás apostol ünnepén, a szentmisén rádöbbent élete céljára.

A vagyonát elhagyó, vándorló prédikátor – aki teológiát sohasem tanult, és írni is csak nehezen tudott – hite ellenállhatatlan erővel vonzotta az embereket, követői igen szigorú életmódot folytattak: tulajdonuk nem volt, koldulásból tartották fenn magukat, és sohasem fogadtak el pénzt, amelyet Ferenc gyakran szamárganéjnak nevezett. III. Ince pápa, aki kezdetben túl keménynek ítélte az íratlan regulát, végül megerősítette az evangélium szerint élő szegénykistestvérek rendjét, amely gyorsan terjedt.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2016. különszám számában olvasható.