A pincébe bújt I. Jakab skót király, míg felesége feltartotta a merénylőket

Sűrűsödő fáklyafellegek

A királygyilkosság az egyik legsúlyosabb vétek volt a középkorban, valamint a kora újkorban, ennek ellenére számos alattvaló próbálta meg kioltani királyának életét. Nem menekülhetett sorsa elől I. Jakab skót király sem. (Nem tévesztendő össze I. Jakab angol királlyal, aki VI. Jakab néven volt skót uralkodó.) Az életét kioltó merényletet a különböző források számos variációban festik le. Az egyik legvalószínűbb forgatókönyv (legalábbis a történet első feléhez) az egyik szemtanú, Johanna királyné nevéhez köthető iratokban keresendő.

A leendő Jakab király (1394-1437) 11 éves volt, amikor 1405-ben édesapja Franciaországba küldte, hogy ezzel biztosítsa életét nagybátyjának, Albany hercegnek cselszövései ellen. Az egyébként a százéves háború miatt egyébként sem túl biztonságos francia földet azonban a trónörökös el sem érte, ugyanis az angolok elfogták, és IV. Henrik angol király túszként magánál tartotta. Apja, III. Róbert skót király 1406-ban bekövetkezett halála után hivatalosan Jakab lett ugyan a skótok királya (első ezen a néven), ám nem engedték haza, és 19 évet töltött fogságban. Hazáját 1424-ben láthatta újra, miután tetemes váltságdíj ellenében elengedték a déli szomszédok.

Nem meglepő, hogy Skóciában elég nagy zűrzavar fogadta, hiszen a rokonai (főként nagybátyjai) és a nemesek által irányított királyi kormányzat nem volt túl hatékony. A hazatérő király első intézkedéseivel ellentmondást nem tűrő módon igyekezett hangsúlyozni jogait az uralkodásra a teljes királyság felett. Azon rokonai, akik mégsem gondolkodtak hozzá hasonlóan, hamar a tömlöcökben vagy a vérpadon találták magukat. A következő 13 évben vaskézzel irányította országát, amivel nem kevés halálos ellenséget szerzett.

Jakab király az 1436-os karácsonyt kedvenc városában az Edinburghtól északra található Perth-ben, egészen pontosan a domonkos rendi kolostorban töltötte, ahonnan a következő hetekben sem mozdult ki. A feljegyzések szerint gyakran játszotta a 12. századból eredeztethető jeu de paume labdajátékot, a tenisz elődjét, amelynek hajnalán még nem ütővel, hanem kézzel kellett a labdát visszaütni. Esténként pedig sakkozott és kártyázott, vagy a kísérőivel múlatta az időt. 1437. február 20-a estéje is hasonlóan indult, azonban a kártyapartit hirtelen fegyverek zaja és az udvaron egyre sűrűsödő fáklyafellegek világa zavarta meg.

1. Sűrűsödő fáklyafellegek
2. A deszkák fogságában

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Ókor

• Tutanhamon sírjának felfedezésével mindenkit lenyűgözött Howard Carter
• Olümpiasz sem tudta megakadályozni fia, Nagy Sándor dinasztiájának bukását
• Arisztokrata turisták is hozzájárultak az Akropolisz pusztulásához
• Brutális leszámolással ért véget Róma és Karthágó konfliktusa
• A kelták szerint szellemek és boszorkányok látogatnak a mi világunkba Halloween éjszakáján
• Sokat elárulnak a lápokban talált múmiák a régi Európáról 
• Egy „meztelen bölcselő” is adott tanácsokat Nagy Sándornak hadjáratai során
• Sírhalmaik mesélnek a szkítákról, a sztyeppe legendás harcosairól
• Egyszerre látja bűnözőnek és önfeláldozó hősnek az utókor Spartacust