A meztelenség diszkrét bája – Az idősebb Cranach látomásai 

Nem csupán fogatlan öregurak

Az idősebb Lucas Cranach több mint hetvenéves volt, mikor kései művei sorában megfestette A fiatalság forrása, illetve Az ifjúság kútja címen is ismert képet, vagyis már nem volt fiatal. Kortársa, a nürnbergi mesterdalnok, Hans Sachs alig tíz évvel volt fiatalabb Cranachnál, mikor szatirikus verset írt az álmában látott fürdőről, melynek vizében megmártózva sorra fiatalodtak meg az álom idős szereplői. Sachs gúnyosan ír az álmában látott ráncos, fogatlan, kopasz alakokról, akik megfiatalodva, formásan, gyönyörű arccal, bőrrel és hajjal másztak ki a csodálatosan tiszta, kör alakú márványmedencéből.

Cranachnál azonban nyomát nem találjuk ennek a gunyoros hangvételnek. Ami elsőre leginkább szembetűnik, az az, hogy a medencében kizárólag fiatal nőket látunk, a parton viszont kivétel nélkül csak férfiakat. Cranach nem teszi nevetség tárgyává sem a nőket, azért mert annyira fontos számukra a szépség és fiatalság, de nem gúnyolódik a fiatal női testek után sóvárgó férfiakon sem.

Amit a festményen látunk, az a XVI. századi hétköznapi élet a maga egyszerű valójában. Olyan korban vagyunk, amikor az embereknek saját maguknak kellett gondoskodniuk önmagukról idős korukban, hiszen nem létezett a nyugdíj intézménye. Ennek a gondoskodásnak a zálogát az utódok jelentették: gyerekekre volt szükség, akik az idős szüleiktől átveszik a birtokot és gazdálkodnak rajta, vezetik a műhelyt, vagy adott esetben koldulnak a napi betevőért nemcsak a maguk, hanem szüleik számára is.

A fiatal, gyermeket szülni tudó nő érték volt tehát, és nem csupán azért, mert nélküle nem születhettek utódok, hanem azért is, mert halandóságuk jóval magasabb volt a férfiakénál. Cranach korában a negyven és hatvan év közöttiek körében minden három férfira csak két nő jutott – minden harmadik férfi özvegy vagy nőtlen volt. Ennek legfőbb oka, hogy a nők gyakran belehaltak a szülésbe, legyengültek az egymást követő terhességektől, s nagyobb számban estek áldozatául a pusztító betegségeknek.

A gazdasági helyzet tehát rákényszerítette a férfiakat arra, hogy feltétlenül keressenek, szerezzenek maguk mellé fiatal, utódokról gondoskodni tudó nőket – akár az életük függhetett ettől. Ennek következtében a legkülönbözőbb korosztályok házasodtak egymással, a házastársak közti nagy korkülönbség pedig gyakran vált gúny tárgyává.

Hogy Cranach festménye esetében nem ez a helyzet, azt jól mutatja, hogy a medence partján nem csupán „öregurak” várják a vízből kilépő fiatal lányokat és nőket, hanem korban hozzájuk illő férfiak is. A XVI. század közepén pedig egy nő számára semmi sem lehetett nagyobb csoda, mint idős, fogatlan és ráncos vénember helyett egy fiatal, vonzó, életerős férfihez feleségül menni.

Újra felfedezett antik világ

A fürdő medencéjének közepén, a kompozíció középpontjában egy szökőkút áll, rajta Cupido és Vénusz alakjával. A pogány figurák, a római mitológia szereplői egy olyan gyógyvíz forrásánál jelennek meg, mely víznek Istentől eredő, tőle származtatott gyógyhatást tulajdonítanak a forráshoz ellátogatók. Ez az anakronizmus, ez a fajta ellentmondás, az ókori pogány hagyományok tovább élése a keresztény világban teljesen megszokott volt a kora újkorban. A reneszánsz idején ugyanis újra felfedezték az antik világ alakjait, az ókori művészet formakincsét. Ennek központja természetesen Itália volt, ahol az emberek nap mint nap jártak-keltek az ókori romok között, de hatása az Alpoktól északra fekvő országokba is eljutott.

Legalább az alsó testük takarva legyen

A festményen a művész számos olyan jelenetet örökített meg, mely megfelel az egykorú dokumentumokban, írásos forrásokban olvasható leírásoknak. Az egyik ilyen motívum a táncoló férfiak és nők csoportja – tudjuk, hogy az egész napos fürdőzés, éneklés és ivás következményeként a német fürdőkben rendszeresen táncra perdültek az ott tartózkodók.

Vannak azonban olyan részletek is, amelyek nem felelnek meg a XVI. századból fennmaradt forrásoknak. A képen csupa nő fürdik a medencében, a férfiak a medence környékén állnak, első látásra azt gondolhatnánk, csak a nők fürödtek. Tudjuk azonban, hogy a két nem képviselői együtt fürdőztek ezekben a közfürdőkben. A nők mindezeken felül nem is tartózkodhattak ruhátlanul a fürdőben, legalább egy ingszerűséget fel kellett venniük, vagy egy leplet csavarni maguk köré, melyet a mellük alatt kötöttek meg, hogy legalább testük alsó felét takarja.

Azt is tudjuk, hogy a fürdőkbe tilos volt fegyvert bevinni. Festménye jobb oldalán Cranach mégis megjelenített egy karddal érkező férfit.

Az idős női testet mustráló

A medence bal partján egy vörös köpenyes, szemüveges férfi „mustrál” egy idős, ruhátlan nőalakot. Ez egy újabb olyan jelenete a festménynek, amely aligha történt meg a valódi fürdőkben. A férfi, lett légyen orvos, kuruzsló vagy egyszerűen csak perverz, még a szemüvegét is megigazítja az orrán, és felsőtestét is előre dönti, hogy közelebbről vehesse szemügyre áldozatát.

A számunkra kifejezetten szemtelen szituáció rávilágít a meztelen női test, a női akt valódi helyzetére a kora újkori művészetben. A reneszánsz festészet és szobrászat egyik legfontosabb témája volt a női akt. Ez a test azonban sokkal inkább volt idealizált, mint valóságos, és ami még fontosabb: mindig fiatal női test volt, sosem öreg. Megvolt tehát a sztereotípia: a fiatal szép és egészséges, az idős csúnya és beteg.

A reneszánsz idején csak kivételes esetekben találkozunk idős, ruhátlan női testekkel, ezek a nőalakok rendszerint valami pejoratívat testesítenek meg – Dürernél például a szegénységet, a szánalmasságot vagy a zsugoriságot.

Cranach nőalakjai csont nélküli testek: puha, húsos figurák, hosszú loknikkal, éles kontúrok és szexuális karakter nélkül. Egyaránt igaz ez a fiatalabb és az idősebb nőkre is Cranach festményein, mint ahogy az is, hogy arcuk, arckifejezésük is nem nélküli, nemtelen – lehetnének akár férfiak is. Cranach ebben az itáliai reneszánsz mestereihez igazodott, akik ugyancsak csontok nélküli, lágy, hullámzó aktokat festettek karakter és nem nélküli arcokkal.
 

1. A testnedvek egyensúlyának helyreállítása
2. Nem csupán fogatlan öregurak

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tavasz
Múlt-kor magazin 2010

• Az igazi Trebitsch
• Magyarországi gyász Sztálinért: "Meghalt mélységes megrendelésre"
• Romkert: egy Vas megyei kastély kálváriája
• Két magyar motoros kalandjai a Föld körül
• A kannibál gróf kalandjai
• Március 15. vagy április 11.? Egy nemzeti ünnep viszontagságai
• Hidegre tett konfliktus: harc az Antarktiszért
• Hogyan vált a házastársi erőszak bűncselekménnyé?
• A heraldikai káposzta története Ambrus Lajos tolmácsolásában