A maják és aztékok hagyományos labdajátékát próbálják feltámasztani kutatók
2020. március 13. 16:03 Múlt-kor
A letűnt kultúrák iránt érdeklődők közül sokan hallottak már az „ulama” néven ismert, a spanyol hódítás előtt Mexikó és Közép-Amerika őslakosainak körében népszerű labdajátékról, amelynek jellegzetes vonása, hogy a játékosok csípőjükkel érintve mozgatják a labdát. Kevesebben tudják azonban, hogy a játékot ma is játsszák a hagyományőrzők, akik immár a tudományos világ is támogat törekvésükben.
Mai hagyományőrzők játék közben (kép forrása: Wikimedia Commons)
Korábban
A Mexikói Autonóm Nemzeti Egyetem (UNAM) saját kutatóközpontot alapított a játék elemeinek és változatainak feltérképezésére és vizsgálatára, emellett csapatokat állít fel, és népszerűsítésére is erőfeszítéseket tesz.
Az „ulama” („csípő”) a játék neve a navatl (náhuatl) nyelven, amelyet az aztékok is beszéltek – magának a labdának a neve „pok-ta-pok”. A játék létezéséről a lakosság is tud szerte a térségben, mivel eddig mintegy ezer pályát találtak Mexikó középső régióitól egészen Közép-Amerika országaiig.
Az „ulama” fontos része volt az itteni népek kulturális életének – az olmékok, a maják, a toltékok, a teotihuacáni kultúra és az aztékok is játszották.
A labda tömör gumiból készült, és akár három kilogrammot is nyomhat. A játékosok csípőjükkel lökdösve mozgatják a pályán, amelynek két végén a megfelelő gyűrűn átjuttatva szerezhetnek pontot.
Létezik a játéknak olyan változata is, amelyben alkarral is hozzáérhetnek a labdához a játékosok, illetve olyan is, amelyet nehezebb labdával és fa ütőkkel játszanak.
Az UNAM első kutatócsapata több tudományág szakértőiből állt össze, hogy a labda pontos múltbéli összetételére és konstrukciójára fényt derítsen – ez ugyanis máig nem ismert.
A csapat tagjai között megtalálhatók az Esztétikai Kutatóintézetének (IIE), a Kulturális Örökség Kutatásának és Fenntartásának Nemzeti Laboratóriumának, és az egyetem fizikatanszékének kutatói, valamint az „ulama” számos modern kori játékosa is.
A kutatók több irányból közelítik meg a történelmileg hiteles labda kérdését. Egyfelől az őslakos közösségekben mérik fel a fennmaradt tudást, emellett pedig a mai játékosok tapasztalatai is segítik őket annak eldöntésében, pontosan milyennek is kell lennie a labdának.
A harmadik információforrás a régészeti anyag, ugyanis néhány eredeti labda fennmaradt a hódítás előtti korból. Ezeket rendkívül óvatosan, károkozás nélkül kell megvizsgálniuk.
Annyi bizonyos, hogy az eredeti labdák a Castilla elastica nevű őshonos fa nedvéből előállított gumiból készültek.
Az UNAM kutatóinak célja az eredeti labdák rekonstruálása mellett az, hogy az UNESCO a szellemi kulturális örökség részévé nyilvánítsa az „ulamát”, és hogy elősegítsék a játék újraéledését szerte a térségben.
Utóbbi tőlük függetlenül már megkezdődött: 2015 óta rendezik meg a Mezoamerikai Ősi Ladbdajáték Világbajnokságát Mexikó, Belize, El Salvador, Honduras, Panama és Guatemala részvételével.
Mexikón belül több ligája is létezik a sportnak, amelyek az olmék, a maja, az otomi, a teotihuacáni, a tlaxcalai, a chiapasi vagy éppen az azték kultúrának megfelelően igyekeznek újjáéleszteni azt.
„Ulama”-játékos a mexikói Sinaloa államban (kép forrása: Wikimedia Commons)
A játéknak még a spanyol konkvisztádorok is szemtanúi voltak számos alkalommal. Feljegyzéseikben kiemelt helyet kap, mennyire lenyűgözte őket a labda rugalmassága, ugyanis sokkal jobban pattogott, mint az Európában bevett, állati szőrrel töltött bőrből vagy levegővel töltött hólyagból készült játékszerek.
Ennek ellenére a játékot számos más őslakos szokáshoz hasonlóan betiltották, miután átvették a terület felett az irányítást.
A tiltás ellenére a játék túlélte az évszázadokat, főként Mexikó északnyugati részén. Az 1980-as években Roberto Rochín filmet forgatott az itteni hagyományőrzők játékáról, ami szélesebb körben is megnövelte az érdeklődést az „ulama” iránt. Rochín szintén része az UNAM kutatócsapatának.
Idén februárban az egyetem bölcsészkarának és kémiatanszékének diákjai saját csapatokat is alakítottak, amelyek egyelőre a kosárlabda-, illetve röplabdapályákon gyakorolnak. Az edzések nyíltak, és az egyetem biztatja a laikusokat megtekintésükre.
„Sokszínű közösség jön össze a pályán, és igyekszik megőrizni a játékot, különös tekintettel a gumilabda elkészítésére” – mondta el a diákok edzője, Daniel Santiago Luna.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
20. Az 1956-os forradalom Magyarországon
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés
- A mesterek győzték le a tanítványokat a melbourne-i medencében 1956-ban
- Az elsöprő túlerővel szemben sem adták fel a harcot a magyar felkelők 1956-ban
- Kegyetlen megtorlás követte a reményekkel teli forradalmat
- Eredetileg orvosnak tanult Maléter Pál, az 1956-os forradalom honvédelmi minisztere
- A náci hadigépezet megtörése után az 56-os forradalom leverése is Zsukov marsallra várt
- Így működött a kádári megtorló gépezet
- Horoszkópja miatt félt a nősüléstől a babonás Rudolf király 16:19
- Végigkísérték a Városliget történetét a gondosan kivitelezett faátültetések 15:52
- A „zöld kalapos férfit” kellett keresniük az amerikai kongresszus tagjainak, ha inni akartak a szesztilalom idején 15:29
- Székvita, egy halálosan hosszú beszéd és a vasárnap kérdése: az amerikai elnöki beiktatások hagyományai 14:39
- Kannibalizmusukért bosszúból lemészárolt azték nők és gyermekek csontjaira bukkantak Mexikóban 13:55
- 10 tény a kártyázás múltjáról 13:27
- A világ legdrágább festményének egykorú másolatát találta meg a rendőrség Olaszországban 12:52
- Utolsó, saját halálközeli élményéről szóló filmjét már nem tudta leforgatni Federico Fellini 11:54
