A vörösterror 133 napja

A magyar lósport gyökerei a Városligetben indultak növekedésnek

2018. szeptember 27. 16:44

A lovak – hátaslóként vagy kocsi elé fogva – több mint egy évszázadon át hozzátartoztak a Városliget mindennapi képéhez. Az 1800-as években a módosabbak saját kocsival hajtattak ki, a nagyközönség pedig menetrendszerűen induló gyorskocsikon, lóvontatású omnibuszon vagy lóvasúton közlekedett a belváros és a Liget között. A teherszállítást is lovaskocsikkal oldották meg. Az előkelő réteg mindennapi elfoglaltságai közé tartozott a városligeti sétalovaglás és a látványos vonulás a kocsikorzón. A 19. században kibontakozó hazai lósport is ezer szállal kötődik a főváros legnagyobb múltú parkjához.

lóverseny
Galoppverseny résztvevői 1830-ban, az első pesti lóversenytéren(1)

A pesti polgárok még Városerdőnek (Stadtwäldchen) nevezték a népszerű kirándulóhelyet, amikor 1802-ben nagy érdeklődéssel kísért lóversenyt rendeztek a belvárosból kivezető fasorban és annak ligeti folytatásán. Szerencsére pontos információkkal rendelkezünk az első pesti lófuttatásról. Egy korabeli, németnyelvű újság, az Ofner und Pester Zeitung ugyanis tudósítást közölt a jeles eseményről: „Pár nappal ezelőtt a közönség egy egészen új látványosságban gyönyörködhetett. A lótenyésztés felélénkítésére az itt tartózkodó gavallérok angol szokás szerint lóversenyt rendeztek. Jobb pálya hiányában a Városerdőben két angol vérű kanca futott: Midge Atalanta szürke és Fanni Udar pej kanca csillaggal, – 1000 lépésnyi darabot kétszer végig az allén. Mindkét alkalommal Atalanta győzött.”  (magyar szöveg: Thaly Tibor nyomán) Az 1802-ben rendezett próbafuttatás folytatása elmaradt. A fővárosban csak évtizedekkel később sikerült megteremteni a rendszeres lóversenyélet feltételeit. Az első galoppversenyt 1827 júniusában rendezték „az Üllői út és  Soroksári út között lévő Pesti gyepen”. Döntő szerepe volt a pesti lóversenyek meghonosításában Széchenyi István grófnak, aki a reformkorban rendszeresen lovagolt és kocsizott a Városligetben.

A kiegyezés utáni években megélénkült a lósport a fővárosban. 1869 márciusában a lovaglást kedvelő Erzsébet királyné is megtekintette a Városligetben rendezett, húsvét hétfői akadályversenyt. A Pesti Lovas-Egylet hivatalos közlönye, a Vadász és Verseny-lap tudósításából a versenypálya hangulatos leírását idézzük: „A tavaszi szép nap kicsalá a fővárosi közönséget is az alig zöldülő Városligetbe, az improvizált versenytérre, s pedig oly tömegesen, mint ezt csakis a nagy versenyek napjain szoktuk tapasztalni. Maga a versenytér valódi akadályverseny talaj volt, közepén egy magasabb és elég téres halom, császárné és királyné Őfelsége sátorával; e dombtól nyugatra és délfelé pár száz lépésnyire több s különféle magasságú régi sáncok voltak, – melyek tetejéről – minthogy a pálya köztük kanyargott, a nézők többszörös áttekintést nyertek. Pontban 3 órakor érkezett meg királyné Őfelsége egyszerű kettős fogatú hintón s négy-öt udvari kocsival, s a nézők hangos éljenei közt a számára emelt, nyitott sátorba szállt.” Az Asszonyságok díjáért folyó, izgalmakban bővelkedő verseny után „a közönség igen jókedvvel s vidám hangulatban oszlott szét a közeli mulatóhelyekre, miután előbb még királyné Őfelségét igen élénk óvatióban részesíté.”

A 19. századi pesti főúri palotáknak természetes tartozéka volt az istálló és a kocsiszín az udvaron, hiszen a hátaslovak és a különféle alkalmakhoz illő kocsik az arisztokrata családok mindennapi közlekedési eszközének számítottak. A palotaudvaron tartott lovakat rendszeresen járatni kellett, erre pedig kiváló terepet kínált a belvárosból könnyen elérhető és egyre rendezettebb Városliget. A lótartásban élenjáró arisztokráciának komoly érdeke fűződött a Sugárút (a mai Andrássy út) létrehozásához. Az új útvonal ugyanis lehetővé tette, hogy a lovasok és a kocsik zavartalanul, minél gyorsabban el tudjanak jutni a belvárosból a Városligetbe. Az 1870–76 között kiépített Sugárúttal létrejött a főváros lovas főutcája. A folytatásaként 1885-re megépített Stefánia út, a Városligeten áthaladva, a fővárosi lovas forgalom legfontosabb célpontjához, az 1880 óta működő lóversenytérhez vezetett.

Az Andrássy utat, amelyet mára teljesen elfoglaltak a gépkocsik, építése idején minden szempontból a virágkorát élő fővárosi lovaskultúra igényeihez igazították. A burkolatát fakockákból alakították ki, hogy ne sértse fel a kocsik elé fogott, értékes lovak patáját. Kitiltották az útról az úri kocsik haladását akadályozó teherforgalmat. A hátaslovon közlekedők számára külön sávot alakítottak ki. A városvezetés évtizedekig következetesen védte a lótulajdonosok érdekeit. A közlekedési vállalatok folyamatos kérvényezése ellenére sem engedélyezték a felszíni, kötöttpályás tömegközlekedés kiépítését, mert a sínek akadályozták volna a nyílegyenes sugárúton a Városligetbe igyekvő fogatok haladását. Az európai kontinens első elektromos földalatti vasútjának megépítésére tekinthetünk úgy is, mint olyan magyar innovációra, amely a zavartalan nagyvárosi lovas közlekedés védelmében született.

A Sugárút már épp elkészült, viszont a Stefánia út építését még nem kezdték meg, amikor 1877-ben megkezdte működését a Lótenyésztés Emelésére Alakult Rt. a fővárosban. A társaság a magyar félvér lovak tenyésztésének előmozdítását tekintette elsőrendű feladatának. A kitűzött cél érdekében pedig – első lépésként – engedélyt kértek arra, hogy ügetőversenyeket rendezhessenek a Városligetben. Annak megértéséhez, hogy miért nem a természetes versenyhelyszínnek tűnő, Soroksári úti lóversenypálya használatára törekedtek, érdemes összehasonlítani a korabeli lósport két nagy ágát. Az első magyarországi lóversenyek galoppversenyek voltak, amelyeken jellemzően angol telivérek versenyeztek, nyergükben zsokékkal, galopp jármódban, 60 km/órányi sebességgel. Ettől eltérően, az első hazai ügetőversenyeken kocsihúzásra kiképzett, többnyire félvér lovakat fogtak az egyes vagy kettes fogatolású, könnyű kocsik elé, amelyek ügető jármódban, 40 km/órányi sebességgel haladtak. A szabályok tiltották a galoppugrásokat. Az ügetőlovak megjelenésével konkurenciát kaptak a lóversenyzésben addig egyeduralkodó angol telivérek tenyésztői. A gyanakvó fogadtatás ellenére az új társaság megkapta a versenyengedélyt, és a zászlókkal kitűzött városligeti pályán 1879. május 12-én megrendezték az első hazai ügetőversenyt.

A 2350 méternyi városligeti pálya, a környezet adottságai miatt, szokatlanul kanyargós volt. Így, a lovak gyorsasága mellett, a hajtók ügyessége nagyban befolyásolta az eredményt. A kellemes májusi időben rendezett első futamokat nagyszámú érdeklődő figyelte a pálya széléről. A korabeli újsághír szerint: ,,Roppant számú és díszes közönség jelent meg az érdekes sport látványra. A versenyzés 12 óra 30 perckor kezdődött és minden baj nélkül délután két órakor végződött." Az első versenynapon a kettes fogatok versenyét az egyetlen bécsi induló, Franz Wawrick istállótulajdonos nyerte, két osztrák lovával. Az egyes fogatúak versenyében is osztrák győzelem született. A következő években már magyar győzteseket is ünnepelhetett a szépszámú közönség. 1880-ban futamot nyert többek között gróf Esterházy Móric és Wampetisch Ferenc fiakeres, a későbbi ligeti vendéglőtulajdonos. A hazai ügetősport bölcsőjének tekinthető, girbegurba városligeti pálya – három sikeres szezont követően – 1882-ben adott helyet utoljára ügetőversenynek. A következő évtől már a Nemzeti Lovarda (Tattersall) szomszédságában, az erre a célra kialakított pályán rendezték az ügetőversenyeket.

A Városliget vonzáskörében kibontakozó fővárosi lovaskultúra 1880–1919 között élte fénykorát. Az 1880-ban megnyitott városligeti lóversenypályát, helyigénye miatt, nem a parkban alakították ki, hanem kissé távolabb, a későbbi Népstadion területén. A lóversenytér mégis teljes joggal  viselte a Városliget nevét, hiszen szervesen kapcsolódott a parkban zajló, élénk lovas élethez. A belvárosi istállókból a pályára tartó lovasok és kocsik útvonala is az Andrássy úton, majd a Városligetet átszelő Stefánia úton vezetett a lóversenytérig. Jókai Mór így írt a lovassport által életre keltett városligeti kocsi korzóról: „A lóverseny utáni kocsi-corso, melynél egyik úri fogat a másikat éri kettős sorban végig az Andrássy úton, egyike Budapest legszebb látványainak.”

A Stefánia úti korzó képéhez az elegáns kocsik mellett hozzátartoztak a mindennapi sétalovaglásukat végző úrlovasok és a kiváló sportlovasnak számító katonatisztek is. Krúdy Gyula egyik írásában felidézi az 1880-as évek közismert pesti úrlovasait: „Egy cilinderkalapos, uszályos, nagyon jó tartású, fátyolos hölgy ugratott ki az Eszterházy utcai Nemzeti Lovardából, ahol hátaslovát tartotta, s a nyeregben útját a sugárúti Köröndnek vette, ahol már a Városliget híres lovasai, mint Batthyány Elemér, Podmaniczky Frigyes, Szapáry Józsi gróf, Sziráky Jancsi gróf és mások várakoztak rá lóháton, hogy szokásos napi lovaglósétájukat elvégezzék a nemrég megnyílt Stefánia úton.”

A Stefánia úti korzózás néhány év alatt az egyik legnépszerűbb pesti társasági eseménnyé vált. Így írt erről az Ország-Világ című lap 1891-ben: „Májusban különben is a Városliget a főváros közepe. Lóversenyes napokon itt van a «tout Budapest», sőt még a nem tout Budapest is. Amaz eszeveszetten száguld végig a Stefánia úton 2–7 lovas fogatokon, emennek meg vakulásig káprázik a szeme a tarka-barka, gomolygó látványosságon. Annyira divattá lett ma már a Stefánia úton való kocsikázás, hogy akinek nem telik fiakkerre legalább, nem is tarthatja magát társaságbélinek.”

Amikor az ügetőpálya 1883 májusában megnyílt a Kerepesi út mellett, rögtön a második versenynapon emlékezetes esemény történt. Az előző napon Monarchia-rekordot elérő amerikai versenyló, Gray Salem gyeplője elszakadt, a ló pedig megbokrosodott és kitört a pályáról. A továbbiakat Vecseklőy József élvezetesen meséli el a Budapest című folyóiratban, a Tattersaal történetéről szóló cikkében: „A megbokrosodott ló, immár hajtó nélkül – végigvágtatott a temető fala mellett, majd a Keleti pályaudvar előtt – az éppen Pestre érkező vidékiek nagy ámulatára – átvágott a még alig rendezett Baross téren, be a Rottenbiller utcába, onnan rákanyarodott a Damjanich utcára, s azon végigvágtatott, ki a Városligetbe. Ott a legteljesebb mértékben figyelmen kívül hagyva a „gyepre lépni tilos" táblákat – a játszadozó ifjú nemzedék nagy örömére, s a rájuk vigyázó mamák nagy rémületére – vadul száguldozott a fák és bokrok között. Végre két arra cirkáló lovasrendőr felfigyelt a szokatlan közrendháborításra, és üldözőbe vette a rendbontót. Végül is a harc a magyar államhatalom őrei és az amerikai szökevény között – ha nem is könnyen – az előbbiek győzelmével végződött. A holtfáradt, összevissza vert, négy lábából vérző, de még mindig vadul védekező Gray Salemet az Állatkert kapuja előtt elfogták, és nagynehezen visszavezették aggódó tréneréhez.”

Bécsi mintára az 1890-es évektől a Városligetben is rendeztek tavaszi virágkorzókat. Első alkalommal 1893. május 20-án vonultak fel a Stefánia úton a fővárosi előkelőségek virágokkal díszített fogatai. A korzó két oldalán több mint harmincezres közönség gyűlt össze, az elegáns úrihölgyek a számukra készített tribünökön foglaltak helyet. A Vasárnapi Újság így számolt be a látványos eseményről: „A korcsolyacsarnok előtt húzódó félkörben állott fel a gyönyörűen díszített kocsik hosszú sora. Négy órakor a főrendező intésére megkezdődött a korzó. A kocsik lassú ügetésben haladtak egymás után a Stefánia úton az István útig, honnan visszafordultak és megkerülve az ártézi forrás környékét ismét visszatértek. Így ment ez a keringés másfél órán át szakadatlanul. Körülbelül 500 kocsi vett részt a korzóban. A hölgyek mind elegáns öltözékben foglaltak helyet, aranyos kosárkákkal, melyekből a virágokat szórták. A fővárosi élet ismert alakjait a közönség mindig megéljenezte, s a kedvelt művésznők fogatába szívesen dobálta az apró bokrétákat.”

A Stefánia utat a lovassport céljaira is rendszeresen használták. Innen rajtolt el – az ügetőversenyek meghonosításával egyidőben – a lovassport egy újabb szakága: a távhajtás. 1891-től hosszútávú – 20, 40, 100 kilométeres – versenyeket rendeztek kettes és négyes fogatok számára. A távhajtók ezekben a kezdeti években a Stefánia útról indultak, amely ideális találkozóhely volt a versenyfogatok és az előkelőségekből álló közönség számára. A hajtók, egy-egy bíróval a kocsijukon, Pestet elhagyva, a Gödöllő környéki országutakon tették meg a kijelölt távot, majd visszatértek a fővárosba, a Stefánia úton kijelölt célig. A Vadász- és Verseny-lap így tudósított 1891-ben a négyesfogatok 40 kilométeres versenyének izgalmas befutójáról: „A Stefánia-ut elzárt részén a főúri világ diszfogataival együtt megvárta a beérkezést is: a viztorony felöli magaslatról majdnem egyszerre bukkantak fel gr. Szapáry György és gr. Károlyi László négyesei s azon a rövid vonalon rendkívül izgató finish fejlődött ki köztük.” A lovak és hajtóik számára legnagyobb próbatételt jelentő 100 kilométeres távhajtást ugyanebben az évben báró Sennyei István négyesfogata nyerte 5 óra 14 perces idővel.

Az  ügető- és távhajtóversenyek elköltöztek, idővel a lovas virágkorzók népszerűsége is hanyatlani kezdett. 1904-ben már autókkal rendezték meg a Stefánián a virágdíszes  felvonulást. A motorizáció terjedésével visszaszorult kocsikorzó, kiment a divatból a sétalovaglás. Ágai Adolf író ezt szóvá is tette 1906-ban, a Vasárnapi Újságban: „Meg-megesik nagynéha Budapesten, hogy valamely lovardai növendék (magyarán: kocalovas) kölcsön paripán kizötyögteti magát a Városligetbe. Valóságos feltűnést okoz. Hát még, ha lovas csoport mutatkozik, mekkora csodálkozás!” A Városliget így sem maradt a következő fél évszázadban lovak nélkül. A lovaglás, a díszfogatokkal történő közlekedés a legfelső körök reprezentációjának részévé vált. Ferenc József császár és magyar király budapesti tartózkodásai idején fogattal közlekedett. A nemzetközi automobil kiállítás megnyitására József főherceg is lóvontatású kettesfogattal érkezett 1905-ben, amikor a merészebb urak már saját gépkocsijukon jöttek. A két világháború között parádés négyesfogatokon vonultak végig a pesti látogatásra érkező államfők, az őket éljenző közönség sorfala között, a főváros utcáin. 1937-ben Viktor Emánuel olasz király, a kormányzó kíséretében, lóháton szemlélte meg a Liget útjain felsorakozott katonai egységeket. A 2. világháború után sok évtizedes, kényszerű szünet következett. A városligeti lovas élet csak a 21. században kelt újra életre. Az évente rendezett Nemzeti Vágta döntőjének színhelyeként a Hősök tere és a szomszédos közpark – két évszázados hagyományt folytatva – ismét a magyar lovaskultúra megbecsült és népszerű helyszíne lett.

Lovas Dániel teljes cikke, valamint a képek forrásai itt találhatók.

2019. tavasz: A vörösterror 133 napja
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (4 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 25% kedvezménnyel.
A 4. lapszámot ajándékba adjuk.
6 368 ft 4 776 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 65% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 6 990 Ft
Az 1827-ben rendezett első pesti lóverseny tarka képet mutató mezőnye (balra), jobbra pedig gróf Széchenyi István jellegzetes, kockás lovaglóruhájában (2)A tervezett Sugárútról 1870 körül készült fantáziarajz, a reprezentatív útvonalhoz illő, elegáns kocsikkal és lovasokkal (4)Az Andrássy úton mindenki a Városligetbe tart, de jól tudták már az 1890-es években is: egyáltalán nem mindegy, hogy elegáns négyesfogattal vagy zsúfolt omnibuszon. Ami közös a közlekedési eszközökben: mindkettőt lovak húzzák (5)A városligeti ügetőpálya vázlatos rajza a korabeli leírás alapján: ,,Az ügetés a városligeti két vendéglő közt kezdődik, s a Rondeau délfelöli oldalát megkerülve, az artézi kút felé megy, ezt jobbra hagyva az állatkert előtt halad el, s a tavat megkerülve a vendéglőhöz tér vissza, ahol a nyerőpont lesz." (6)Ügetőverseny résztvevői a rajt előtt (balra), jobra pedig osztrák ügetőverseny befutója: hasonló kép nem készülhetett volna a Városligetben, mert az itteni, keskeny pályán a kocsik nem fértek el egymás mellett. Ezért kétperces időközökkel, egymás után indították a versenyzőket, akik a minél jobb időeredményért küzdöttek (7)A városligeti (a közbeszédben Csömöri útinak nevezett) lóversenypálya közönsége 1912-ben (8)Közismert lovas alakok az 1890-es évekből: balra az 1893-as, első virágkozó egyik rendezője, virágokkal díszített hátaslován, a középső képen városligeti úrlovasok (balról jobbra): gróf Zay Imre, gróf Széchenyi Péter és ifj. gróf Károlyi Tibor, a jobboldali képen pedig gróf Andrássy Géza, a Nemzeti Lovarda Egylet elnöke (9)1900 szeptemberében a magyar fővárosban tartózkodott Muzzafer ed-Din perzsa sah, akinek programjában szerepelt a lóverseny megtekintése is a Városligeti lóversenytéren. Goró Lajos művészi újságrajzon örökítette meg, amint a sah kocsija, útban a lóversenytérre, az integető közönség sorfala között végighajt a Stefánián, (balra), jobbra pedig a Vasárnapi Újság ugyanazon számában megjelent, festői pillanatkép a nyüzsgő Stefánia korzóról a lóversenynap délutánján (10)A hazai lótenyésztés hivatalos lapjának fejléce. A Vadász- és Verseny-lap részletesen beszámolt a lovassport különböző szakágainak szereplőiről, közölte a versenyfelhívásokat, közzétette a galopp-, ügető- és távhajtóversenyek eredményeit és tudósított az olyan rendkívüli eseményekről is, mint a megbokrosodott Gray Salem városligeti kalandja (11)Erdélyi Mór felvételei az 1893-as, első virágkorzóról: balra gróf Csekonits Endre virágdíszes fogata, a jobboldali képen pedig a közönség sorfala között vonuló főúri kocsik (12)A Stefánia útról rajtoló és oda visszaérkező, 40 kilométeres kocsihajtás győztes fogata (13)A Nemzeti Vágta lovaspályája a Hősök terén, madártávlatból (balra), a jobboldali képen pedig lovas huszárok felvonulása a 2012-es döntő előtt(14)Erzsébet királyné kiváló lovas volt, számos idealizált kép ábrázolta lovaglás közben (balra), a középső képen lovaglóöltözékben egy korabeli divatmagazinban, jobbra pedig férje, Ferenc József társaságában, akivel 1866 februárjában városligeti sétalovaglást is tett (3)

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!