A magyar fiatalok többsége érdeklődik a történelem iránt

A Nemzeti Örökség Intézete megbízásából 2014 tavaszán közvélemény-kutatás készült a magyarországi fiatal (18 és 30 év közötti) felnőttek történelemképével és a nemzeti örökséghez/emlékezethez fűződő viszonyával kapcsolatban. Az Intézet arra volt kíváncsi, hogyan viszonyul a magyarországi fiatal felnőtt lakosság a történelemhez, milyen képet alkot róla, mit tart fontosnak a történelemoktatásban, mit gondol a nemzeti, kulturális örökség ápolásáról, illetve az emlékhelyekről, emlékévekről és emléknapokról.

Alultájékozott, de érdeklődő magyarok

A fő kérdésekre kvantitatív és kvalitatív módszerekkel keresték a választ. Kérdőívvel 1204, 18 és 30 év közötti magyarországi lakost (reprezentálva az országot településtípus, régió, nem és iskolai végzettség szerint) kérdeztek meg. Emellett két fókuszcsoportos interjút szerveztek összesen 15 fő részvételével. Az egyik csoport 18 és 32 éves kor közötti, legalább érettségivel rendelkező, de különböző képzettségi szintű fiatalokból állt. A másik csoportba olyan személyek kerültek, akik "véleményvezérként” (pedagógus, újságíró, egyetemi oktató, művelődésszervező, turisztikai szakember) lépnek vagy léphetnek fel az adott témákban.

Mindezen túlmenően tartalomelemzést is végeztek két vezető nyomtatott sajtóorgánumban, ennek során az elmúlt tíz évben a fenti témákban megjelent cikkeket elemezték. A kutatás eredményei alapján kijelenthető, hogy az átlagos magyar fiatal bár némileg alultájékozott, fontos számára a történelem, háromnegyedük érdeklődik a történelem iránt. A fiatalok ugyanakkor közéleti kérdésekben nem szívesen foglalnak állást, a politikával szemben apatikusak.

A közélet iránt fogékony fiatalok és a véleményvezérek több kritikát fogalmaznak meg az emlékezés különböző formáival (emléknapok, nemzeti ünnepek, évfordulós megemlékezések stb.) kapcsolatban, mint az átlagos magyar fiatalok. Ennek oka az, hogy a kutatás során felszínre került rendkívül negatív magyar történelemkép rányomja a bélyegét az emlékezetkultúrára. A vizsgálatban résztvevők döntő többsége szerint szinte valamennyi nemzeti ünnep (az államalapítás évfordulóját leszámítva) levert szabadságharcokhoz, vérbefojtott eseményekhez kapcsolódik. Mindemellett a megkérdezettek szerint ezek az ünnepek többnyire politikai színezetűek és az iskolában kötelező jelleget öltenek. Ez a három tényező nem vonzó a fiatalok számára.

A kutatás egyik leglényegesebb eredménye, hogy a fiatalok a magyar történelemben általában nem találják meg azokat a pozitív attitűdöket, amelyek vonzanák őket a történelmi megemlékezésekre, történelmi vagy nemzeti emlékhelyekre. Az átlagos magyar fiatal számára jelenleg nem, vagy kevéssé hordoz pozitív üzenetet a magyar történelem, azonosulási pontokat nem, vagy alig találnak, legfeljebb egyes pozitív szereplőket tudnak kiemelni.

A kulturális örökséget a megkérdezettek 61%-a nagyon fontosnak, míg 30%-a inkább fontosnak ítélte, mindössze 6% szerint inkább nem és 2 % szerint egyáltalán nem fontos. A reprezentatív minta eredményei azt mutatják, hogy a hazai fiatalok háromnegyede érdeklődik a magyar történelem iránt, a megkérdezetteknek pedig mindössze 5%-a mondta, hogy egyáltalán nem érdekli az.

Árpádtól a mai politikusokig

A magyar történelem ismeretét a megkérdezettek 95%-a tartja fontosnak, vagyis a történelem iránt egyébként nem érdeklődők túlnyomó többsége is osztja ezt az álláspontot. Amellett, hogy a fiatalok ennyire fontosnak tartják a nemzeti történelem ismeretét, egyharmaduk szerint kevésbé, 24%-uk szerint jobban, 36%-uk szerint pedig ugyanannyira ismerjük nemzeti történelmünket, mint más nemzetek tagjai. A magyar történelmet a megkérdezettek szerint leginkább jellemző szavak közül a „viharos/zivataros” lett az első 9%-kal. A „balszerencsés” (7%) végzett a második, a „küzdelmes” (6%) pedig a harmadik helyen, miközben az első pozitív kifejezés, a hazaszeretet/hazafiasság 5%-kal a negyedik helyre került.

A hazai történelemoktatás politika- és eseménytörténeti dominanciáját mutatja, hogy a fiatalok által a magyar történelem legfontosabbnak tartott pozitív és negatív szereplői között egyedül Petőfi Sándor nem politikus. Ráadásul még ő, az egyetlen kivétel is komoly politikai szerepet vállalt, amivel inkább vált a nemzeti emlékezet részévé, mint irodalmi tevékenységével, hiszen a legtöbben 1848. március 15-éhez kapcsolják a nevét.

A pozitív szereplők között Hunyadi Mátyás végzett az élen (42% említette, hármat lehetett megnevezni), akit Szent István (38%), Széchenyi István (31%) és Kossuth Lajos (24%) követ. Tőlük messze lemaradva szerepelt a felmérésben Petőfi Sándor, Deák Ferenc, IV. Béla, II. Rákóczi Ferenc, Árpád fejedelem, Horthy Miklós, Hunyadi János és Attila hun király. A felmérés eredményei egyértelműen mutatják, hogy – Horthyt kivéve – a történelemoktatásban kanonizált és egyértelműen pozitívan ábrázolt szereplők uralják a fiatalok történelemképét.

Ugyanakkor a negatív szereplők élmezőnyében Koppány kivételével kizárólag 20. századi személyeket, sőt ma is aktív politikusokat találunk, ami a közélettel és az aktuálpolitikával szembeni elutasításra utal. A Rákosi Mátyás végzett az élen 18%-kal, őt Kádár János (12%), Gyurcsány Ferenc (12%), Szálasi Ferenc, Horthy Miklós, Orbán Viktor, Koppány, Bajnai Gordon és – egyetlen külföldiként – Adolf Hitler követi. A fiatalok pozitív példák iránti nyitottságát jelzi, hogy amíg pozitív szereplőt a megkérdezetteknek csupán 14%-a, addig negatívat minden második válaszadó nem nevezett meg.

A nemzeti ünnepek tekintetében némi zűrzavar mutatkozik a fejekben. Március 15. minden megkérdezett szerint, ugyanakkor augusztus 20. csak 97%, október 23. pedig csak 90% szerint nemzeti ünnep. Meglepő, hogy október 6-át 64%, május 1-jét 51%, pünkösdöt 37%, karácsonyt 28% tartja nemzeti ünnepnek. Az ünnepi, évfordulós megemlékezések 46% szerint nagyon, 38% szerint inkább fontosak, míg 12% szerint inkább nem, 3% szerint egyáltalán nem azok.

Ugyanakkor a válaszok alapján ünnepi megemlékezésekre a fiatalok közel fele ritkábban, mint évente jár. A megkérdezettek egyharmada évente egyszer vesz részt valamilyen megemlékezésen. A fiatalok 8%-a életében egyszer, 13%-a még soha nem volt ilyen rendezvényen. A budapestiek között jóval alacsonyabb a megemlékezésekre rendszeresen járók aránya. A fiataloknak mindössze 30%-a tudott valamilyen emlékévet megnevezni a közelmúltból. A válaszolni tudók közül legtöbben (23%) a meglehetősen nagy nyilvánosságot kapott Holokauszt Emlékévet említették, ami az összes megkérdezettre vetítve alig 7%-ot tesz ki.