A „lélek tükröződését” kutató fényképész, Kotnyek Antal

Forrás: Fortepan / Kotnyek Antal

A Kotnyekről szóló újságcikkeket fellapozva úgy tűnik, személyiségének megismerése kortársait is izgatta, de igazán nem tudtak a közelébe férkőzni. A szavak helyett a képeivel kommunikált a világról. Fotóiból olvashatjuk ki, mit gondolt az emberekről és mit tartott megörökítésre érdemesnek.

Kotnyek eredetileg szobrásznak készült, a Képzőművészeti Főiskolán egyik tanára a híres Barcsay Jenő volt, végül azonban – kisebb szülői nyomásra – a fényképészet mellett kötött ki. Nem tudjuk, a szobrászat mennyit veszített, abban viszont egészen biztosak lehetünk, hogy pályaváltása a magyar fotóművészet számára óriási nyereséget jelentett.

1947-től a Magyar Képszolgálat, a következő évtől a Mafirt, majd a Magyar Fotó Állami Vállalat riportere volt. Az 1960-1970-es években többek között olyan lapok fotósa lett, mint a Film Színház Muzsika, az Ország-Világ, a Tükör, és az Ez a Divat.

Szelfi 1939-ből. (Fortepan/Kotnyek Antal)

Az Ország-Világ 1964. januári lapszámában az egyik cikk szerzője Kotnyek kifürkészhetetlen hallgatásáról és a hétköznapi témákra korlátozódó beszélgetéseiről írt. Fotói ezzel szemben kerülték a felszínességet, figyelme sosem rekedt meg a külsőségeknél.

Filozofikus természete fotóművészetében rejlett, fotóalanyai arcán a lélek tükröződését kutatta. A fénykép számára egyszeri, megismételhetetlen és ezért egyedi alkotás volt, éppen ezért ellenezte a fotóriportázs iparszerűségét.

„Fény és feloldódás az éltető művészi eleme. Vagy a teljes filmszerűség. Türelme határtalan. A pillanatokat órákkal váltja meg s az idő kénytelen őt igazolni” – írja róla Gál Zoltán, a cikk szerzője. A mélységekre volt kíváncsi fő alkotási terepén, a színházi világban is, ahol a „festékréteg alatt is a pőre embert” kutatta, akkor is, ha ehhez a sminknél egy jóval vastagabb rétegen, a hiúságon kellett áthatolnia.

Ruttkai Éva, 1966 (Fortepan/Kotnyek Antal)

Az első magyar szelfi készítőjeként hivatkoznak rá, az ominózus fotó 1939-ben készült és a 18 éves Kotnyek látható rajta. Nehéz olyan 1945 utáni magyar színházi- vagy filmsztárt, neves rendezőt találni, akiről ne készített volna felvételt. Fotózott filmforgatásokon, színházi próbákon, divatfotózásokon és sajtóeseményeken. Állt kamerája előtt Tolnay Klári, Gobbi Hilda, Csákányi László, Simándy József, Bara Margit, Básti Lajos, Béres Ilona, Ruttkai Éva és még sokan mások.

Emellett képeiből a hétköznapok világa is feltárul, a színpadok csillogása mellett a szocializmus szürkesége vagy éppen színessége is érdekelte. A mindennapok névtelen szereplőiről készült felvételek helyszínét és idejét sokszor nem tudjuk beazonosítani, de ezek a fotók is legalább annyira érdekesek, mint a hírességek fotósorozatai. Férfi alszik a buszon, disznót hajt a kondás, kapálnak a falusi asszonyok, a paneltelepen a padon egy anyuka ül gyermekével, tekercset cserél a mozigépész.

Kotnyek Antal fiatalkori fényképe, 1939. (Fortepan/Kotnyek Antal)

Olykor a véletlen úgy hozta, hogy a hétköznapi pillanatokat megörökítő felvételei is történelmi jelentőséget kaptak. Ennek legemblematikusabb példája az a badacsonyi szüret, amelyen Kotnyek 1956. október 22-én olyan meghívottak társaságában vett részt, mint az a Nagy Imre, akit két nappal később miniszterelnökké neveztek ki. Kotnyek a szüreti ebédről készült fotókat elásta és évtizedekig titkolta létezésüket. 1989-ben publikálta először a felvételeket a Képes 7 című újság június 17-i lapszámában. Aligha tévedünk nagyot, ha kijelentjük, Kotnyek – tudta nélkül – Nagy Imre utolsó gondtalan és felszabadult napját örökítette meg.

Nagy Imre a badacsonyi szüreten, 1956. október 22-én. (Fortepan/Kotnyek Antal)

Fotósként Nagy Imre lányát, Erzsébetet akkor ismerte meg, amikor az 1952-ben indult Vengrija-Hungary orosz és angol nyelvű képeslapnál helyezkedett el. Erzsébet orosz nyelvű szakértőként dolgozott a Vásárhelyi Miklós főszerkesztő irányította csapatban. „Harminchárom évig egy fémtokban őriztem egy fekete-fehér film negatívját. Az esetleges házkutatásokra felkészülve, csupán egy N betűt írtam rá. Gondoltam, ha megkérdik, mi van benne, azt válaszolom: napfényfilm. S csak most, sok-sok évvel a történtek után vettem elő és készítettem el a nagyításokat. Nem véletlenül.” – írja Kotnyek a fotókat publikáló lapszámban.

A hétköznapi emberek világa, 1958 (Fortepan/Kotnyek Antal)

A jó hangulatban telt nap végén Nagy Imre megígértette Kotnyekkel, hogy kap majd a fényképekből. Ezt az ígéretét azonban nem tudta betartani. Az 1990. november 17-én elhunyt fotóriporter és fotóművész félévszázadot felölelő életművet hagyott maga után, újságokban, archívumokban, online adatbázisokban és a földből kiásott negatívos dobozokban.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

régészet

• Furcsa módon eltemetett „vámpírgyermek” sírjára bukkantak Visegrádon
• Sokat elárulnak a lápokban talált múmiák a régi Európáról 
• Sírhalmaik mesélnek a szkítákról, a sztyeppe legendás harcosairól
• Már az ókor óta végeznek sikeres koponyaműtéteket
• Máig megoldatlan az ujj nélküli váci apáca rejtélye
• Pompeji titkait a modern technológia fejtheti meg
• Székeket akart vásárolni az ebédlőbe, végül a Stonehenge-t vette meg az angol ügyvéd
• Elsőre szerencsétlenül járt hegymászónak gondolták megtalálói Ötzi testét
• Olaszországi tartózkodása idején lépett kapcsolatba Garibaldival Pulszky Ferenc