A járványok többször is fordítottak a brit királyi család sorsán

Károly walesi hercegről, a brit trón várományosáról a múlt héten jelentette be hivatala, hogy pozitív lett koronavírus-tesztjének eredménye, és enyhe tünetekkel önkéntes karanténba vonult a skóciai Balmoral királyi birtokon feleségével, Kamilla cornwalli hercegnével, akinek azonban negatív lett a tesztje. Habár Károly az első brit királyi családtag, aki a jelenlegi világjárványban megfertőződött, korántsem ő az első a történelemben, akit közvetlenül is érint egy ilyen betegséghullám. A 14. századi fekete haláltól a 20. századi spanyolnátháig, a betegségek nem válogatnak. A család tagjai közül többeket elvittek, másokat életben hagytak a nagy járványok, gyakran közvetlen hatást gyakorolva a történelem menetére.

A pestis

Az emberiség történetének egyik legpusztítóbb ragályos betegsége, a bubópestis olyan bakteriális fertőzés, amely állatról emberre képes terjedni.

Habár több alkalommal is okozott világjárványt Kr. u. 542 óta, a leghíresebb és legtöbb áldozatot követelő járvány 1334-ben tört ki, Európában és Ázsiában akár 25 millió emberrel is végezve a következő évek során. A kíméletlenül terjedő betegség az angol királyi családot sem kímélte.

Az 1327-ben királlyá koronázott III. Eduárd volt az első, akitől családtagot ragadott el a fekete halál. 1348-ban 14 éves lánya, Johanna útra kelt, hogy feleségül menjen Kasztíliai Péterhez (a későbbi I. Péter kasztíliai és leóni király), azonban az utazás során elkapta a betegséget, és bele is halt.

Péter apja, XI. Alfonz király két évvel később maga is a pestis áldozata lett, miközben Gibraltárt kísérelte meg visszafoglalni a móroktól.

A bubópestis azonban Nagy-Britanniába is eljutott – csaknem 50 évvel később, 1394-ben III. Eduárd egyik unokája, II. Richárd király feleségét, Bohémiai Annát veszítette el a betegségben.

A gyengédségéről ismert Annát a nép „a jó Anna királyné” néven emlegette, és férje is annyira szerette, hogy elrendelte halálának helye, a Sheen-palota lerombolását.

Nemrégiben arra utaló bizonyítékok is előkerültek, hogy a pestis ismét lecsapott a királyi családra egy évszázaddal ezt követően. 1492-ben Woodville Erzsébet – IV. Eduárd felesége és VIII. Henrik nagyanyja – temetése meglepően kevés pompával zajlott. Mindössze öten kísérték utolsó útjára, és mindenfajta szertartás nélkül helyezték örök nyugalomra.

2019-ben előkerült egy 500 éves levél a brit Nemzeti Levéltárból (National Archives), amely a pestist jelölte meg Erzsébet halálának okaként. Ez megmagyarázná mind a szűkös temetést, mind azt a betegségektől való rettegést, amely az unoka, VIII. Henrik egész életét végigkísérte.

A himlő

A pestisnél is halálosabb fekete himlőt a Poxvirus variolae nevű vírus okozza, és jól látható keléseket okoz a fertőzöttek testén.

Habár a himlő évszázadok óta jelen volt Európában – a jelek szerint Nagy Alfréd wessexi király egyik lánya is túlélte a betegséget 907-ben –, a 16. századi járványszerű terjedése minden bizonnyal változtatott a történelem menetén.

1552-ben VI. Eduárd király – VIII. Henrik egyetlen fia – 14 évesen egyszerre betegedett le kanyaróval és himlővel. Habár mindkettőből hamar felgyógyult, a következő évben tuberkulózisban életét vesztette, ami nagy valószínűséggel legyengült immunrendszere miatt következett be.

VI. Eduárdot előbb katolikus félnővére, Mária követte, aki erőszakkal próbálta felszámolni édesapja protestáns valláspolitikáját, az ő 1558-as halálát követően pedig Eduárd protestáns félnővére, Erzsébet ült a trónra, aki megvetette Anglia későbbi világbirodalmi státuszának alapjait.

Könnyen lehet, hogy ha a kamasz Eduárd életben marad, egyik nővére sem került volna trónra, és az angol történelem egészen más irányt vesz.

I. Erzsébet talán a himlő leghíresebb túlélője. Még 29 éves korában kapta el a betegséget, amely rút hegeket – himlőhelyeket – hagyott az arcán. Többek között ezeket is igyekezett eltakarni híres ólomalapú kozmetikumaival, amelyek végül sokak szerint halálát okozták.

Több mint egy évszázaddal később, 1694-ben a himlő vitte el a mindössze 32 éves II. Mária királynőt, aki férjével, III. Vilmossal közösen kormányozta Angliát és Skóciát.

A himlő Európa más uralkodóit sem kímélte a kora újkorban: a kevesebb mint egy évet uralkodott I. Lajos spanyol király 1724-ben, II. Péter orosz cár 1730-ban, és XV. Lajos francia király is 1774-ben ebbe a betegségbe halt bele.

Az influenza

Habár általában nem sokkal veszélyesebb egy egyszerű megfázásnál (és előfordulása is hasonlóan gyakori), az influenzavírus egyes változatai okoztak már világméretű katasztrófát. A rendkívül fertőzőképes vírus légúti megbetegedést okoz, amely rendkívül könnyen terjed cseppfertőzéssel.

Míg az emberi szervezet az esetek többségében hatékonyan veri vissza az influenza támadását, előfordulnak olyan mutációi is, amelyek könnyen halálosnak bizonyulnak. Az ilyen vírusok a 18. század óta tucatnyi nagy járványt okoztak, és emberek millióival végeztek.

1889-től egy orosz területről indult influenzajárvány söpört végig Európán (az úgynevezett „orosznátha”), a nagy és sűrűn lakott Londonon háromszor is.

A harmadik hullám 1892-ben a királyi családra is lesújtott, amikor Albert Viktor herceget, Viktória királynő unokáját és a későbbi VII. Eduárd legidősebb gyermekét is ágynak döntötte a 28. születésnapja előtti napon. A herceg egy héten belül meghalt, így öccse, a későbbi V. György lett a trónörökös.

A férje, Albert herceg 1861-es halála óta gyászoló Viktória királynőt unokája elvesztése is súlyosan érintette.

Kevesebb mint három évtizeddel később egy sokkal súlyosabb influenzajárvány, a hírhedt spanyolnátha pusztította végig szinte az egész világot, a lakosság harmadát megfertőzve, és 50-100 millió ember halálát okozva.

Maga V. György is megfertőződött, az ő esetében azonban viszonylag enyhe lefolyású volt a betegség. Nem volt ilyen szerencsés miniszterelnöke, David Lloyd George, aki kis híján belehalt a fertőzésbe.

A járványok öröksége

A járványok sokféleképpen alakították az emberiség történelmét, és az államok vezetői – így a királyi családok – körében végzett pusztítás csak az egyik, ám egyúttal talán a legkézzelfoghatóbb arculata ennek.

Az ilyen jelentős személyek megfertőződése vagy halála pedig gyakran jobban cselekvésre ösztönzi a társadalmat, mint bármilyen állami intézkedés.

Albert Viktor herceg halála 1892-ben éppen ilyen vészcsengő volt a britek számára. A herceg hirtelen halála megrendítette a népet, mivel rámutatott, hogy senki sem immúnis a betegségre.

Amellett, hogy helyette öccse foglalta el 1910-ben a trónt (és vette feleségül Albert Viktor addigi jegyesét, Mária tecki hercegnőt), változtatott azon is, az emberek miként látták a járványokat – ez minden bizonnyal nem vált hátrányukra 1918-ban, amikor még halálosabb influenzával kerültek szembe.