2021. ősz: A Kádár-korszak kétarcúsága
ITT támogathatsz bennünket

A felkelés, amely kukacok miatt tört ki

2015. június 30. 13:48

1905 júniusának végén véres felkelés tört ki az orosz tengeri flotta egyik hadihajóján, a Patyomkin cirkálón. A legénység azután lázadt fel, hogy a tisztek halállal fenyegették meg őket, ha nem eszik meg kukacokkal teli, ám ennek ellenére ehetőnek minősített ebédjüket. Bár a matrózok a következő tizenegy napban megkísérelték egy általános, II. Miklós cár hatalmának megdöntésére irányuló felkeléssé szélesíteni lázadásukat, próbálkozásuk végül kudarcba fulladt. 

A Patyomkin cirkáló

Amikor a Patyomkin cirkálón 1905 júniusának végén kitört a felkelés, a fekete-tengeri orosz flotta legénységének hangulata az orosz-japán háborúban elszenvedett katasztrofális vereségnek, valamint az Oroszországon végigsöprő forradalom hatásának köszönhetően már régóta mélyponton volt. A tisztekkel szembeni elégedetlenség egyre nőtt, miközben a forradalmi hangulat matrózok széles tömegeit kerítette hatalmába.

A Patyomkin legénysége Afanaszij Matyusenko vezetésével már június elején egy felkelés szervezésébe kezdett. A merész tervek szerint a matrózok összehangolt támadást indítottak volna a tisztek ellen, majd - miután az összes fekete-tengeri hajó felett megszerezték az irányítást - a parasztok bevonásával döntötték volna meg II. Miklós hatalmát. A felkelés kezdetét augusztus elejére időzítették, ám végül már jóval korábban elkezdődött.

A Patyomkin legénységének tagjai. Balról a második Afanaszij Matyusenko

A Patyomkin legénységének tagjai. Balról a második Afanaszij Matyusenko

Június 27-én, néhány nappal azután, hogy a Patyomkin kihajózott Szevasztopol kikötőjéből, hogy egy hadgyakorlaton vegyen részt, a legénység tagjai észrevették, hogy az ebédjükhöz felszolgálandó borscshoz előkészített marhahús tele van kukacokkal. A matrózok ezt szóvá tették, a hajóorvos azonban ehetőnek minősítette az ételt. A 763 fős legénység forrt a dühtől, és Matyusenko, valamint Grigorij Vakulincsuk vezetésével úgy döntöttek, nem fogják megenni a számukra kiszabott ételadagot.

Jevgenyij Golikov kapitány ezután felsorakoztatta a matrózokat a főfedélzeten. A kapitány, valamint Ippolit Giliarovszkij parancsnokhelyettes úgy gondolta, hogy a lázadás a hajón található titkos forradalmi sejtek összeesküvésének eredménye volt, és kilátásba helyezték a lázító hangadók megbüntetését. Miután már halálbüntetéssel is fenyegetőzött, Golikov felszólított mindekit, aki az események hatására mégis szeretne enni a borscsból, hogy lépjen előre. Bár ezt sokan megtették, a keményvonalasok nem mozdultak. Golikov emiatt hívatta az őrséget - ami annak a jele volt, hogy akár a kivégzőosztagot is kész bevetni  -, mire néhányan egy közeli lövegtorony mögé húzódtak. "Elég volt abból, hogy Golikov szívja a vérünket! Fogjatok puskát és lőszert, és vegyük át a hajó irányítását!" - üvöltötte társainak Matyusenko.

Mielőtt a tisztek bármit tehettek volna, a felkelők a raktárszobákból fegyvereket szereztek, majd amikor vissza akartak térni a fedélzetre, tűzharcba keveredtek velük. Giliarovszkij halálosan megsebesítette Vakulincsukot, ám a tisztet - a felkelők számos más ellenségével együtt - szinte azonnal lelőtték, és a tengerbe dobták. Csak nagyon kevés matróz sietett a tisztek védelmére. Fél órával a "csata" kezdetét követően a Patyomkin mellett már az Izmail nevű kísérőhajó is a zendülők kezén volt. Az életben maradt tiszteket elfogták, és őrizet alá helyezték. Golikov kapitányt egy raktárszobában találták meg, és helyben agyonlőtték.

Az odesszai felkelés

Az odesszai felkelés

Matyusenko ezzel azonban nem tekintette befejezettnek a küldetést. "Egész Oroszország arra vár, hogy felemelkedjen, és lerázza rabláncait. A nagy nap közeleg" - mondta elvtársainak. A legénység egy demokratikus úton lezajlott szavazással egy 25 tagú bizottságot bízott meg a hajó irányításával. Az új vezetőség úgy döntött, először Odesszába hajóznak, ahol egyrészt feltöltik a készleteiket, másrészt támogatókat gyűjthetnek forradalmi terveikhez.

A Patyomkin éjjel érkezett a kikötővárosba. A matrózok a város kapujának számító - az azóta Patyomkinra átnevezett - Richelieu-lépcsőtől nem messze közszemlére tették elesett társuk, Vakulincsuk holttestét. A tetem mellkasán egy felirat volt olvasható:"Odessza polgárai! Vakulincsuk, a  Patyomkin tengerésze fekszik előttetek, akit az első tiszt mészárolt le kegyetlenül, mivel nem volt hajlandó elfogyasztani az ehetetlen borscsot." A különös látvány megtette a hatását, és a felkeléshez rövid időn belül ezrek csatlakoztak. A zendülésről szóló hírek hamarosan II. Miklósig is eljutottak. A cár elrendelte a hadseregnek, hogy bármi áron, de verjék le a lázadást. 

Az odesszai part megtelt tüntető munkásokkal, akik hamarosan gyújtogatni kezdtek. Ezt követően a városban állomásozó katonai helyőrség a tengerhez szorította a felkelőket, és válogatás nélkül elkezdett tüzelni rájuk. A legbrutálisabb jelenetek a Richelieu-lépcsőnél zajlottak le, ahol a kozák őrség tagjai a szablyáikkal kezdtek mészárlásba. A vérengzést követően mintegy ezer halott hevert Odessza utcáin.

A Richelieu-lépcsőnél zajló mészárlás a Patyomkin páncélos című filmben

A Richelieu-lépcsőnél zajló mészárlás a Patyomkin páncélos című filmben

Július elsején a partok közelében megjelent a cár által küldött hajóraj, hogy megtörje a felkelők ellenállását. A Patyomkin kihajózott, hogy egy öngyilkos küldetés keretében felvegye velük a harcot. A Szent György csatahajó legénysége azonban átállt a lázadók oldalára, és a Patyomkinnal együtt diadalmasan hajózott be Odessza kikötőjébe. A győzelem ízét csak rövid ideig élvezhették a felkelők, mivel a Szent György cárhoz hű tisztjei nem sokkal később átvették az irányítást a hajó fölött, amelyet átadtak az odesszai helyőrségnek.   

A Szent György "árulásával" a lázadók számára nyilvánvalóvá vált, hogy a felkelést nem tudják az egész flottára kiterjeszteni. A Patyomkin megfelelő mennyiségű szén- és víztartalék nélkül volt kénytelen elhagyni a kikötőt. A Fekete-tengeren hajózó cirkáló a következő napokat utánpótlás és támogatók keresésével töltötte, sikertelenül. Miután a Krím félszigeten található Feodoszijánál mintegy két tucat matrózt mészároltak le a cár emberei, a legénység úgy döntött, feladja a küzdelmet. A hajó július 8-án kötött ki a romániai Constanta kikötőjében, ahol a matrózok egy utolsó forradalmi tettel még a tenger fenekére küldték a Patyomkint. 

Ezután a legénység tagjai közül sokan a száműzetést választották, voltak azonban, akik visszatértek Oroszországba, annak ellenére, hogy tudták, mi vár rájuk. Matyusenko a munkásmozgalom hőse lett, és Svájcban még Leninnel is volt alkalma találkozni. Nem sokkal később visszatért Oroszországba, hogy a cár ellen harcoljon, de elfogták, és 1907 októberében kivégezték. A hajó legénységének felkelését Szergej Eizenstein 1925-ben filmen is feldolgozta. A Patyomkin páncélos című alkotást - propagandisztikus céljai ellenére - a filmtörténet egyik legnagyobb műveként tartják számon.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2021. ősz: A Kádár-korszak kétarcúsága
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
7 960 ft 6 490 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 50% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 9 990 Ft
Legfrissebb
Legolvasottabb

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár