25 évvel a világháború vége után lépett újra kapcsolatba Németország és Lengyelország

2020. november 18. 19:59 Múlt-kor

50 éve, 1970. november 18-án egyezett meg a Német Szövetségi Köztársaság és a Lengyel Népköztársaság külügyminisztere a két ország viszonyának normalizálásáról szóló államközi szerződés szövegéről. A Willy Brandt nyugatnémet kancellár által elindított enyhébb keleti politika egyik legfontosabb mozzanata volt a szerződés, amelyben Németország elismerte az Odera-Neisse határvonal sérthetetlenségét, valamint csatolt okmányaiban a német családegyesítésekről és a Lengyelországnak fizetendő jóvátételről is rendelkezik.

Korábban

A második világháborút követően a vasfüggöny által kettéosztott Európa egyik különösen érzékeny pontja a Németország területének nagyobb részével rendelkező, a nyugati blokkhoz tartozó NSZK és a kommunista Lengyelország, a háború és a német megszállás által alighanem a legsúlyosabban sújtott ország viszonyának rendezetlensége volt.

Willy Brandt 1969-es kancellárrá választásával új korszak köszöntött be az NSZK Kelet-politikájában. A diplomáciai és egyéb kapcsolatok újbóli felvételét célzó nyitás első lépéseként a Szovjetunióval került aláírásra államközi szerződés 1970. augusztus 12-én, ami aztán megnyitotta az ajtót a Moszkva által dominált szocialista országokkal való kapcsolatok rendezése felé is.

Az első ezen országok sorában Lengyelország volt, amelyhez talán a térségben a legszorosabb történelmi kapcsolatok fűzték hagyományosan Németországot. Władysław Gomułka lengyel pártfőtitkár már 1970 májusában kijelentette, hogy nyitott lenne egy államközi szerződés aláírására, amennyiben az NSZK hajlandó lenne a háború után meghúzott lengyel-(kelet)német határ elismerésére.

A megegyezést sokan nehezen tartották lehetségesnek, mivel az mintegy 100 000 négyzetkilométernyi, egykor Németországhoz tartozó területről való végleges lemondást jelentett német részről.

Mint azt a végleges szerződés varsói aláírásakor mondta Brandt december 7-én, az egyezmény „nem ad fel semmit, amit már rég ne játszottak volna el”. A kijelentés legfőképpen hazai ellenzékének szólt, amely nem értett egyet az igencsak egyoldalú kompromisszumokkal.

A szerződés ratifikálásával szemben olyan nagy volt a Bundestagban az ellenállás, hogy az az NSZK történetének első bizalmatlansági indítványát eredményezte a kancellárral szemben.

A törvényről való 1972. májusi szavazáson azonban végül a CDU/CSU frakció ellenszavazat helyett tartózkodott, így a szerződésben foglaltak törvényi erőre léptek Nyugat-Németországban is. Ennek napján, 1972. június 3-án a két ország egyúttal felvette újra a diplomáciai kapcsolatokat is.