A katona, aki hosszú íjjal harcolt a nácik ellen

2014. szeptember 29. 12:12

A legelső dolog, amit a norvégiai Vågsøy sziget német helyőrsége a 3-as kommandó partraszállásakor meghallott, egy skót duda nehezen kivehető zümmögése volt. A kelta eredetű “March of the Cameron Men” című dallam alighogy véget ért, a dudás kiugrott a hajóból, s egy gránátot hajított az ellenséges németekre, majd kardjával rohamra indult.

Korábban

Az akkor 35. évét taposó Malcolm Thorpe Fleming "Jack" Churchillnek közel sem ez volt katonai pályafutása legfurcsább epizódja, ám kétségtelenül az egyik legemlékezetesebb. A norvégiai Vågsøy német helyőrsége ellen indított 1941. december 27-i rajtaütés, az Operation Archery ("Íjász-hadművelet") a szövetségesek győzelmével végződött: a brit Royal Navy egyetlen hajót sem vesztett, miközben a brit kommandósok tíz német vízi járműt is elsüllyesztettek, megölve nagyjából 120 német katonát és további 98-at foglyul ejtettek.

Mad Jack - ahogy bajtársai hívták - számos ütközetet túlélt, számos fogolytáborból megszökött, volt olyan eset, amikor egy rajtaütés alkalmával - pusztán kardjával - egymaga negyven német katonát kényszerített megadásra, s az ő nevéhez fűződik a történelem utolsó feljegyzett, hosszú íjjal elkövetett gyilkossága is 1940-ből. A tetteiért Military Crossszal és Distinguished Service Orderrel kitüntetett alezredest a Royal Norwegian Explorers Club egy idén márciusban megjelent könyvben minden idők egyik legnagyobb kalandorának nevezte.

Fiatalkoráról nem sok információ áll rendelkezésre. 1906. szeptember 16-án született az akkor brit fennhatóság alatt álló Hongkongban, a King William's College-ban tanult a Man szigeten, diplomáját pedig a sandhursti Royal Military Academy-n szerezte. 20 évesen került Burmába, ahol a Manchester ezredben teljesített szolgálatot. Talán a túl sok szabadidő miatt (Churchillnek arra is volt ideje, hogy motorjával az egész országot széltében-hosszában bejárja), de 1936-ban úgy döntött, új kihívásokra vágyik és otthagyja a sereget.

Churchill előbb újságszerkesztőként kezdett el dolgozni, később férfimodell lett, s ekkor kezdett el élénken érdeklődni a skót duda iránt, amiből hamarosan szenvedély lett; igazi botrány kerekedett abból, amikor számos skótot maga mögé utasított az Aldershot Military Tattoo zenei versenyén. Tehetsége hamarosan az íjászatban is megmutatkozott, amit egy mellékszerep erejéig A bagdadi tolvaj című filmben is kamatoztatott, sőt brit színekben indulva részt vett az oslói íjász-világbajnokságon is.

Az 1939. szeptember 1-jén meginduló lengyelországi hadjáratot követően Churchill ismét szolgálatba állt hazája seregében. "Véleményem szerint az a tiszt, aki kard nélkül indul a csatába, nincs megfelelően felfegyverkezve" - mondta egy ízben, s hogy a lovagi harcmodor melletti kiállása mennyire nem csak hangzatos kijelentés volt, arra az 1940. májusi dunkerque-i csata a példa: a szövetséges csapatok visszavonulásakor a franciaországi L'Epinette-nél Őrült Jack egy német őrmester lenyilazásával adott jelet a támadásra.

A franciaországi harcok után önkéntesnek jelentkezett a kommandóba, s 1943 júliusában már parancsnoki tisztként a 2-es kommandót vezette a szicíliai Catania városánál a szövetségesek partraszállásakor. Elmaradhatatlan kellékeivel: kétélű skót kardjával, a középkorinál jóval könnyebb hosszú íjával és skót dudájával egyik német helyőrségtől a másikig lopakodott, majd a nap végére elfoglalta a La Molina-i német támaszpontot, ahol összesen 42 foglyot ejtett úgy, hogy csupán kardját használta.

1944-ben Josip Broz Tito partizánjait támogatta kommandósaival: frontális támadást kellett indítania a német kézben lévő Brač szigetén található Point 622. nevű erődítmény ellen. A támadás teljes kudarccal végződött, s egyedül Őrült Jack élte túl a német támadást; éppen a Will Ye No Come Back Again? című dalt játszotta dudáján, amikor a németek megtalálták. Talán az iránta tanúsított tisztelet miatt, de a német katonák figyelmen kívül hagyták a Churchill meggyilkolására vonatkozó parancsot, ráadásul úgy hitték, hogy előkelő foglyuk maga a brit miniszterelnök, Winston Churchill rokona.

Őrült Jack - aki nem állt rokoni kapcsolatban a háborús kormányfővel - ezután Berlinbe került, ahonnan átszállították a Berlin melletti sachsenhauseni koncentrációs táborba - itt együtt raboskodott Kurt von Schusnigg osztrák szövetségi kancellárral és Hjalmar Schachttal, a Német Birodalom gazdasági miniszterével.1944 szeptemberében megszökött, majd kijutott a Balti-tenger partjához, ám Rostocknál - csupán néhány kilométerre a partoktól - elfogták, s Olaszországba szállították. A felszabadulás után Churchill 150 kilométert tett meg Veronáig, ahol már az amerikaiak állomásoztak. Később, az európai harcok befejeződését követően Burmába vezényelték, ahol még folytak a szárazföldi harcok, majd hamarosan Indiába került.

Katonai pályája nem ért véget a második világháború végeztével. Churchillt ejtőernyőssé képezték át (élete első ugrását 40 évesen hajtotta végre), és brit mandátumterületre, a forrongó Jeruzsálembe vezényelték: itt 1948 tavaszán húsz katonájával egy gyógyszereket szállító, arabok által megtámadott konvoj védelmére kelt, a 77 zsidó legyilkolásával végződő mészárlást követően ő irányította a több száz zsidó orvos, tanuló és beteg evakuálását.

Nagy-Britanniába való visszatérését követően a chepstow-i Army Apprentices Schoolban dolgozott, majd Ausztráliába került, a Land/Air Warfare School katonai iskola főfelügyelője lett. 1959-es nyugdíjba vonulását követően hobbijának élt: gőzhajómodelleket vett és szerelt, s gyorsasági motorversenyeken vett részt. 1996. március 8-án távozott az élők sorából.