2021. ősz: A Kádár-korszak kétarcúsága
ITT támogathatsz bennünket

A falusi múlt világába repít vissza a sárazsadányi kiállítás

2014. augusztus 28. 14:16

2014. július 15-én megnyitotta kapuit az érdeklődők előtt a Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeumának Néprajzi Kiállítóhelye Sárazsadányban. A kiállítás csodás környezetben nyújt élményt minden korosztálynak - a kicsiket a Penna Jankó játszótér és a Mesék Háza varázsolja el, míg a nagyobb gyermekeket és a felnőtteket az Emlékek, a Víz, a Tűz és a Föld Háza repíti a múlt értékes és érdekes világába.


A MNM Rákóczi Múzeuma gyűjtőterülete a Hernád folyótól a Tiszáig terjedő területet, Tokaj-Hegyalját, a Hegyközt, a Zempléni-hegységet és a Bodrogközt foglalja magába. Természetföldrajzilag, s a gazdálkodást tekintve hihetetlen gazdagságot, változatosságot hordoz ez a terület. A sokszínű mezőgazdaság tárgyi emlékei, éppúgy megtalálhatók a múzeum gyűjteményében, miként a háziipar, a kisipar termékei és eszközei. Ma, amikor a falvak életének, a mezőgazdasági termelés lehetőségeinek megújítását sokan kezdeményezik, nagyobb jelentőséget kap a múzeumi tárgyak és a lejegyzett gyűjtések által megőrzött tudáskincs.

A Sárospatakhoz közeli Sárazsadány Bodrog-parti település. Évszázadokon át a nép „kenyere” a halászat volt.  Jellegzetes a Sára jeges halászata, vasas szákkal és varsával. A falu a hegység és a síkság találkozásánál található, szőlői Hegyalja szőlőtermő területéhez tartoznak. A Tokaj-hegyaljai borvidék a világ első zárt borvidéke. 2002-ben, mint kultúrtáj került fel az UNESCO világörökségi listájára. Három jellegzetes hegy, az abaújszántói, a sátoraljaújhelyi Sátor-hegy, valamint a tokaji Kopasz-hegy közötti háromszögben, 28 település alkotja.

A MNM Rákóczi Múzeuma Sárazsadányban létrejött egysége részben néprajzi kiállításoknak, részben ezen tárgyakhoz kapcsolódó múzeumpedagógiai - hagyományt és népi értékeket megőrző - programoknak ad helyet (mesék, emlékek, halászat, kerámiák, földművelés, szőttesek, népi bútorok témaköréből). A Bodrogköz a Tisza és a Bodrog folyók által határolt mocsaras, lápos terület. A lányok és asszonyok legfontosabb téli háziipari foglalatossága a fonás és a szövés volt. Az évszázados hagyományok szerint, a népi ízlésvilágnak megfelelő díszítőelemek felhasználásával készült szőttesek a Bodrogköz legszebb emlékei.

Az MNM Rákóczi Múzeuma több száz darabból álló keménycserép-tárgyait Telkibányán és Hollóházán készítették. Az első manufaktúrát Bretzenheim Ferdinánd alapította 1825-ben Telkibányán. Magyarországon itt gyártottak először porcelánt, az első termékeket REGÉCZ jelzéssel látták el. A kőedénygyár 1902-ben egyesült a kedvezőbb körülmények között lévő hollóházi gyárral, azonban pár év múlva leállt a termelés. Hollóházán 1831-ben, egy korábbi üveghuta helyén, a Károlyiak uradalmában indult meg a keménycserép készítése. A XIX. század végén az üzem újra fellendült. A hollóháza keménycserép-gyár termelésében 1939-ben következett be egy újabb fellendülés. 1972-ben készültek el az első fehér porcelántermékek. A telkibányai és hollóházi gyár termékei a falusi lakosság és a kispolgárság igényei szerint készültek.

Sárospatak és környéke legrégibb és legnevezetesebb ipara a fazekasság. Az 1840-es évektől a század végéig, a parasztkerámia korszak élte fénykorát. Készítményeik formáját és díszítését a vásárlók, a Bodrogköz, a Hegyköz és a Hegyalja parasztságának igénye és ízlése határozta meg, melyeket elsősorban a háztartásban használták, de díszítő szerepük is volt.

Az első üveghutát II. Rákóczi Ferenc alapította 1698-ban a regéci hegyekben, a mai Óhután. Amikor a környező erdőkből elfogyott az üvegolvasztáshoz, hamuzsírfőzéshez szükséges fa, a műhely tovább vándorolt, végül 1916-ig működött. A Károlyiak füzéri uradalmában legjelentősebb a hollóházi üveghuta volt, amelyben 1742-től 1830-ig főleg ablaküveget állítottak elő.  Az ólomkarikás ablakokhoz szükséges „tányérokon” kívül kezdettől fogva nagy mennyiségű borospalackot állítottak elő, ebben tárolták a híres tokaji aszút. A szál- és fonáldíszek mellett „buborékos" és „rücskös" díszítéssel készültek az üvegtermékek.

A falu megélhetésének alapját jelentette egykor az önellátó jellegű élelemtermelés. Ennek egyik legfontosabb alapformája a szántóföldi földművelés és az állattartáshoz kapcsolódó szénamunka volt. Sárazsadányt rendkívüli gyümölcsgazdagság jellemezte. A gyümölcsöt frissen is ették, vagy ha sok volt, piacra vitték. Elterjedt volt a gyümölcs ősi feldolgozási módja, az aszalás. Az egészséges gyümölcs a szilvalekvárba, a rossz a pálinkába ment. A kertekhez hozzátartoztak a méhesek is.

Dégh Linda 1940-es évekbeli gyűjtése alapján készült bábjáték, s a Penna Jankó játszótér a mesék világának aranyos ködén át egy különleges világba röpíti a gyerekeket. A falu esti csöndjében egykor életre keltek a mesék. Üljünk le mi is! Hallgassuk meg a Mesék Háza, az Emlékek Háza, a Vizek Háza, a Tűz Háza és a Föld Háza igaz történeteit. Talán még a mesebeli király selyemrétjére is eljutunk...

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2021. ősz: A Kádár-korszak kétarcúsága
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
7 960 ft 6 490 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 50% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 9 990 Ft
Legfrissebb
Legolvasottabb

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár