Kik voltak az egri vár védői?

Írói fantázia vagy történelem?

Gárdonyi Géza regényében számos olyan szereplő jelenik meg, akik valóban éltek egykor. Ezt a főszereplők esetében (Dobó István, Bornemissza Gergely, Mekcsey István stb.) nem csodálhatjuk, hiszen Tinódi Sebestyén néha több strófán keresztül, mintegy zsoldlistaként sorolta fel hőskölteményében a vár védőinek vezetőit. Ezen túl Gárdonyinak számos eredeti, vagy a regény megírásakor már publikált forrás állt rendelkezésére, amelyek segítségével igen hihetővé tehette regényét - olyannyira, hogy az olvasónak szinte az az érzése, hogy a regénybéli történéseket akár az egykori valóságként kezelheti. Természetesen erről csak részben lehet szó, hiszen Gárdonyi regényíróként nem tudományos művet alkotott, hanem egy történelmi regényt, amely azt a célt szolgálta, hogy a magyar történelem kevés fényes epizódjának egyikére hívja fel a figyelmet, amiből nem csupán a 19. század, hanem a ma olvasója is reményt, példát meríthet.

Alábbiakban néhány példán keresztül mutatjuk be, milyen valóban hiteles forrás áll rendelkezésre ahhoz, hogy az egykor élt várvédőket, katonákat és egri lakosokat megismerhessünk. A források azonban arra sosem elégségesek, hogy ezekről az emberekről, érzéseikről, életük folyásáról kaphassunk adatokat. Olyan kiemelkedő személyiségekről mint Dobó István több információnk van, mivel a család levéltára fennmaradt. A regény kulcsszereplőjéről, Bornemissza Gergelyről azonban már sokkal szétszórtabb adatokkal rendelkezünk. A hétköznapi várvédőkről pedig szinte csak azt tudjuk, hogy részt vettek az ostromban, legyenek azok nemesek vagy egri mezővárosi polgárok. A listákból, jegyzékekből, elszórt adatokból kinyerhető nevek mögé így Gárdonyi képzelete, regényírói fantáziája tudott hús-vér, élő embereket alkotni.

Az egri vár tisztjeiről a zsoldjegyzékek és a vár elszámolásai számolnak be. Az elszámolásokban a tisztek a kiadások között, a havonta kifizetett zsoldösszeg mellett jelennek meg. Gárdonyi azonban - ahogy arról már volt szó - főként Tinódi igen hosszú hőskölteményéből szerezte információit, mivel a lantos néha több versszakon keresztül sorolta fel a vár védőinek vezetőit. A két lista között azonban vannak eltérések, ami annak is betudható, hogy a vár védői változhattak az egy év során.

A vár védői között különleges helyet foglalnak el a kémek és felderítők, akiknek a szerepe igen fontosnak bizonyult a vár védelmében. Levéltári forrásokból tudjuk, hogy Dobó kémjei főként Budáról, Nándorfehérvárról (ma: Belgrád, Szerbia), sőt Drinápolyból is (ma: Edirne, Törökország) érkeztek a várba. 1552 januárjában Szegedről hoztak híreket, majd az oszmán haderő megindulását követően július 3-án Ali basa budai táborában, szeptember 6-án pedig Szolnokról az Eger felé közeledő Ahmed basa táborában járt hírszerzők érkeztek haza jelentéseikkel Egerbe. 1552-ben éppen ezért nem kevés pénzt fizettek ki a kémeknek, mert összesen 27 forint 55 dénár szerepelt a vár elszámolásaiban erre a célra. Csak összehasonlításként: abben az időben egy katona havi zsoldja 2-3 forint volt.

Gárdonyi a regényben állandó kémként és hírnökként Varsányi Imrét jelenítette meg. Varsányit az író úgy tüntette fel, mint aki már évtizedek óta ezt a mesterséget űzi, és már a regény elején megjelent, aki Cecey rokonától, a Szapolyai-pártra állt gvárdiántól érkezett. Az ostrom kezdetén a regénybéli Dobó már a kémjeként említette Varsányi Imrét, akit utána török ruhába öltözve, sokszor saját bajtársai által veszélyeztetve látunk viszont. A valóságban Varsányi Imre azonban nem kém volt - jóllehet többször is kiküldhették fontos levelekkel - hanem egri gyalogos hadnagy, aki alatt tíz ember szolgált.

A vár számadásai nem csupán a tisztekről számolnak be, hanem a közemberekről is. A legtöbb esetben csupán számadatként jelennek meg. Ahogy azt a forrás képéből láthatjuk, minden egyes tiszt alatt több-kevesebb ember szolgált, akiket tisztjeik fizettek abból a pénzből, amelyet számukra a számadáskönyvek szerint kifizettek. A várat az ostrom idején mintegy 1800 katona és körülbelül 270 menekült, vagyis alig 2100 ember védte. Az ellenfél nagy túlereje (mintegy 75 000 fős sereg, 15-20 nagy kaliberű ostromágyú, és mintegy 100 kisebb űrméretű löveg) ellenére a várat megerősítő építkezések és a védők jó megszervezésének is köszönhetően sikerrel védekeztek. A várvédők létszámáról egy 1552-ben készült számadás tudósít, ahol a katonaságot pontosan felsorolták. A többi adatot Tinódi tudósításából ismerjük. A vár számadásaiban a létszámadatok mindenesetre pontosan megtalálhatók, különválasztva a tiszteket, gyalogosokat és lovasokat, valamint a speciális (trombitás, zászlótartó stb.) feladatokat ellátó személyzetet, mint a regényben is nagyon jól illusztrált német tüzérmestereket, akiket a közemberektől eltérően nevük szerint említenek.

1. Írói fantázia vagy történelem?
2. Van élet az ostrom után

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Őskor

• Már az ókor óta végeznek sikeres koponyaműtéteket
• Székeket akart vásárolni az ebédlőbe, végül a Stonehenge-t vette meg az angol ügyvéd
• Súlyosan károsította a kilélegzett szén-dioxid és a mesterséges világítás a lascaux-i barlangrajzokat
• Ragadozó állatok által elejtett prédák maradványaival táplálkozhatott Samu
• Végigkísérte az emberiség történelmét a trepanáció gyakorlata
• Évezredeken keresztül osztoznia kellett a Homo sapiensnek európai hatalmán