Kulisszatitkok az Egri csillagok forgatásáról

2013. augusztus 6. 11:31

"Kedves elvtársak, imához!" - Ki tudja, hányszor hangzott el a paradox vezényszó 45 évvel ezelőtt, 1968 nyarán, minden idők egyik legmonumentálisabb magyar filmje, az Egri csillagok forgatásán, mire a Magyar Néphadsereg több ezer kiskatonája Allah büszke seregévé formálódott. A páratlan szereplőgárda mellett több ezer statiszta részvételével készült alkotás létrejöttének nyomába eredve soha nem hallott kulisszatitkoknak lehetünk tanúi, amelyeket bővebben magazinunk nyári számának DVD-mellékletéből ismerhetnek meg.

Korábban

„Véletlenül pont rossz helyen voltam akkor, és én is bekerültem egy halottbúcsúztatásra a vártemplomba. Ez azt jelentette, hogy lefektettek bennünket a padlóra, letakartak valamilyen lepedővel. Tomanek Nándor volt a vár papja, és ő mondta felettünk a búcsúztatót. Beleszőtt ebbe a szövegbe egy olyan részt, ami akkor éppen a Szovjetunióra vonatkozott, hogy »száll a te országod idegen népekre«. Ez volt a vége, hát mi a lepedő alatt sajnos forogtunk a nevetéstől. Nem is tudom, hányszor kellett megismételni ezt az egyszerű jelenetet” – meséli az egyik statiszta-kiskatona. A mára méltóságos nagypapakorba lépett egykori közreműködők 45 év után is büszkén keresik magukat vissza a film kockáin, hogy visszaemlékezve újra átéljék a felejthetetlen forgatás pillanatait. Ám nemcsak emiatt lett kitörölhetetlen emlék számukra a különleges katonaszerep, hanem azért is, mert szinte testközelbe kerülhettek Magyarország akkori leghíresebb színészeivel. És persze színésznőivel. „Pécsi Ildikó fiatal és gyönyörű színésznő volt, és hát mondanom sem kell, hogy lógtunk a lehetőségen, ahol lehetett, hogy őt láthassuk.”

Miközben a rendező és asszisztensei ezer és ezer janicsár-statiszta tekintetét próbálták Pécsi Ildikóról az egri díszletvár felé fordítani, a várvédő kiskatonák és a főbb szereplők kardot forgattak és közelharcot vívtak, hogy a kamerák előtt minél hitelesebben valósítsák meg a küzdelmet. Benkő Péter – aki öttusázó múltjának köszönhetően a vívójelenetek mestere volt – a jó modorról sem feledkezett meg forgatás közben: „Be kellett vágtatnom egy lóval a kapitány, Sinkovits Imre elé a filmben. Leugrottam a lóról, és ott állt előttem egy statiszta gyerek, majdnem belebotlottam. Hirtelen azt találtam mondani –- a berendezett statisztéria, a ruhák, a háttér, a színészkollegák előtt –-, hogy »bocs«. Na, hát Várkonyi majd’ megőrült: „ne hülyéskedj már! Hogy mondhatod, hogy »BOCS« egy történelmi filmben?!”

Nem mindenki bánt azonban ilyen kesztyűs kézzel szereplőtársaival. A 40 fokos hőségben Ferdinandy Géza világbajnok öttusa- és vívóedző szárnyai alatt cseperedő harcosok olyannyira belejöttek a kardozásba és verekedésbe, hogy az szinte életformájukká vált: „Nagyon jól éreztük magunkat. Folyamatosan egymást cikiztük. Emlékszem, a Polgár Géza – aki a Bolyki-bástyát védte – mindenáron verekedni akart. Ez a Várkonyit nagyon izgatta, és azt mondta: hát csináljatok már valamit! Menjen egy operatőr, vigyen kamerát, de nem kell bele film – úgysem lesz benne a filmben, fölvenni se kell – menjen két kaszkadőr is, csak hadd verekedhessen a Polgár! – meséli Koncz Gábor. És miközben a hős várvédők a harci jeleneteket gyakorolták, vagy csupán saját örömükre verekedtek egy kiadósat. A Kobzos Ádám bőrébe bújt Tahi Tóth László feszülten várta a pillanatot, amikor kibökhette végre humoros rigmusait.

Kriston-Simon Szilvia cikkének folytatása a Múlt-kor történelmi magazin nyári számában olvasható