Megoldhatták a grönlandi vikingek rejtélyét

2013. január 15. 18:49

Korábban

Növekvő izoláció

Tehát, ha sem éhezés, sem betegségek nem ütötték fel a fejüket, akkor vajon mi váltotta ki a grönlandi települések elnéptelenedését a 15. század második felében? – fogalmazódott meg a gondolat a szakértőkben, akik azt gyanítják, hogy az egyre inkább elviselhetetlenebbé váló élet szimptómái késztették a skandináv bevándorlókat a távozásra. Fontos lehetett, hogy drasztikusan lecsökkent a kereslet a rozmáragyarra és a fókabőrre, a grönlandi kolóniák legfontosabb exportcikkeire. Továbbá a 14. század közepére a Norvégiába és Izlandba menő rendszeres hajóforgalom is megszűnt.

Így a grönlandi lakosok egyre inkább elszigetelődtek az anyaországtól. Habár nagy szükség lett volna az építkezésekhez a vaseszközökre, ezeket sem tudták beszerezni, így gyakran puszta kezük segítségével húzták fel otthonaikat. „Egyre nehezebb volt a grönlandiak számára a szigetre vonzani az európai kereskedőket” – tette hozzá Jette Arneborg, a koppenhágai Dán Nemzeti Múzeum régésze. „Kereskedelem nélkül pedig nem lehet hosszú távon túlélni.”

A telepesek a tudósok feltételezései szerint azért is aggódhattak, hogy eltűnőben volt a századokkal korábban „magukkal hozott” skandináv identitásuk, hiszen egyre inkább halászoknak és vadászoknak látták magukat, s nem állattenyésztőnek és földművelőnek, ahogyan korábban. A társadalmi státuszuk a földtől és az állatállománytól függött, azonban az ezekből származó csökkenő bevételeik már vajmi keveset segítettek a túlélésben.

„Habár a vikingek leszármazottai a kezdetek kezdetén hozzáigazították életmódjukat az északi viszonyokhoz, a kulturális gyökereiket nem tépték ki magukból” – mondta Arneborg. Később azon egyre inkább az eszkimókhoz kezdtek hasonlítani. „Az identitás és a realitás közötti egyre növekvő szakadék nyilvánvalóan a kirajzás mellett szólt” – tette hozzá a kutató.