Miért nyerhetett Kennedy?
2012. október 5. 09:06
Mitt Romney, a republikánusok elnökjelöltje ugyan nyíltan vállalja mormon vallását, de ez sok amerikai választópolgár szemét csípi. Ugyanezzel a problémával küzdött John F. Kennedy is, aki egy protestáns többségű országban állt ki katolikus vallása és neveltetése mellett, mégis nyerni tudott az 1960-as választáson.
Korábban
Ugyan a republikánus párt jelöltjének, Mitt Romney választási hadjáratát számos probléma nehezíti, egyik „kampánytémáját” sem védi annyira makacsul, mint vallásosságát. Romney ugyanis mormon, azaz Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházának tagja, ami sok választópolgárnak finomam szólva sem tetszik, s elemzők szerint ez akár elnöki ambícióinak végét is jelentheti a gazdaság rendbetételéről és Amerika kivételességéről szónokoló konzervatív politikus számára.
Az általánosan elfogadott nézet szerint a vallás a konzervatívok kampányában foglal el hangsúlyosabb helyet, mivel a liberálisok sokkal inkább szekulárisak. Természetesen nem egy olyan példát ismerünk, amikor az Egyesült Államok demokrata elnöke bigott vallásos volt. Köztudott, hogy a demokrata párti Woodrow Wilson, Franklin Roosevelt vagy éppen Harry Truman az Egyesült Államok legvallásosabb elnökei közé tartoztak.
Mióta Ronald Reagan amerikai elnök hivatalosan is bejelentette a republikánus párt és a vallási jobboldal házasságát az 1980-as elnökválasztás idején, a vallási alapú politika a demokraták Achilles-sarkának számít. A közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy a választói preferenciák legpontosabb indikátora nem a foglalkozás vagy a nem, hanem a vallás: minél vallásosabb valaki, annál nagyobb a valószínűsége, hogy a republikánusokra szavaz.
A Pew legutóbbi eredménye is ezt erősíti meg: 2012-ben a republikánusok 92, a demokrata pártra szavazók 77 százaléka nyilatkozott úgy, hogy hisz Istenben, miközben az arány 1987-ben még 91-88 volt. Ez azt jelenti, hogy míg a republikánusok megtartották vallásosságukat, addig a demokraták – ha kis mértékben is, de – kezdik elveszíteni a hitüket.
Régóta nem szeretik a mormonokat
A mormonok a század hetvenes-nyolcvanas éveiben kezdtek tömegesen elfordulni a demokratáktól, amikor a párt egyre több morális kérdésben is úgy nyilatkozott meg, amely nyíltan szembement az egyház tanításával. Ezt a váltást gyorsította fel Ezra Taft Benson, az Eisenhower-kormány földművelésügyi minisztere: az ő ultrakonzervatív nézetei a kommunisták terjeszkedéséről kétségkívül nagyon sok hívőt terelt a republikánusok karámjába.
A mormonellenesség mélyen gyökerező jelenség az amerikai társadalomban, amint ez Joseph Smith, vallásalapító rövid életű elnöki kampányából is kitetszik. A történészek szerint sokakban félelmet keltett Joseph Smith (1805-1844) fellépése, ugyanis egyre inkább elterjedt az a nézet, hogy az egyházalapító elnökségével a mormon teokrácia ideje köszönhet az amerikaiakra. Adam Christing, a Smith elnökjelöltségét feldolgozó dokumentumfilm rendezője szerint akkor is és most is inkább a teológiai, mintsem a politikai ellentétek korbácsolták magasra az indulatokat. Joseph Smith Mormon könyvével jelentős mértékben megváltoztatta a kereszténységet, ezért számos keresztény eretneknek tekintette a karizmatikus vallásalapítót.
Nem Smiths volt az egyetlen elnökjelölt, akinek vallása miatt védekeznie kellett. Amikor 1960-ban John F. Kennedyt pártja jelöltje az elnöki posztra, a tragikus sorsú elnöknek nem liberalizmusa, az Ivy League-háttér vagy harcias külpolitikája volt ellenfeleinek támadási felülete, hanem katolikus vallása. Habár különböző nézeteket képviselnek, Romney gyakran példálózik JFK-val: Kennedyhez hasonlóan a republikánus elnökjelölt is Massachusettsből származik, s közös bennük, hogy mindketten pártjuk mérsékelt szárnyához tartoznak. JFK nehezen találta meg a hangot a demokratákkal, de Romney is azért küzd, hogy elhitesse a konzervatív táborral: ő is közülük való.
1960-ban Kennedy katolicizmusa majdnem megakadályozta őt abban, hogy megnyerje a demokraták elnökjelölő országos konvencióját majd később a választást, akkoriban ugyanis a katolikusellenesség a legrégibb, s egyben a legmélyebben gyökerező előítélet volt az amerikai társadalomban. A feketék polgárjogait zászlajukra tűző liberálisok úgy látták: ha arra kerülne a sor, hogy az Egyesült Államok összetűzésbe kerülne a katolikus egyházzal, az elnök inkább jó hívőként az egyház felé húzna, s a Vatikán érdekeit tartaná szem előtt. A legvehemensebben a déli és délnyugati evangéliumi és fundamentalista protestánsok támadták Kennedyt, de még a liberálisnak számító, New York-i, chicagói és philadelphiai protestánsok is a "katolikus elnök" jelentette veszélyre hívták fel a figyelmet.
Korszakalkotó beszéd
Kennedy azonban felvette a kesztyűt. Két hónappal a sorsdöntő választás előtt, 1960 szeptemberében Texasba, egyenesen az oroszlán barlangjába ment, hogy a keményvonalas republikánusok előtt bizonyítsa elköteleződését az ország ügyei iránt. „Én nem a katolikusok jelöltje vagyok” – jelentette ki nagyívű beszédében JFK. „Én a demokraták jelöltje vagyok, aki történetesen katolikus. Nem az egyházamért beszélek közügyekben, s nem az egyház beszél belőlem” – folytatta.
Ma már tudjuk, hogy az emlékezetes Kennedy-beszéd – amit a Richard Nixon felett aratott győzelme koronázott meg – a korábban nagy erőket mozgósító katolikusellenesség felszámolásának kezdetét jelentette. Amikor Romney 2008-ban először indult az elnökségért, a texasi College Station-ön adta elő a maga texasi beszédét, amivel egyszer és mindenkorra le akart számolni azzal a kényszerképzettel, hogy ő mormon érdekeket képviselne megválasztása esetén. Fontos különbség viszont, hogy míg Kennedy beszéde alatt összesen hússzor ejtette ki a katolikus szót, addig Romney csupán három ízben próbálta mondandóját ily módon nyomatékosítani.
Romney idén a protestáns fundamentalizmus egyik fellegvárának számító Liberty Egyetemen beszélt vallásáról, a mormon szót azonban egyszer sem használta. Talán nem véletlenül: a mormonellenesség továbbra is magas az Egyesült Államokban. Amikor a massachusettsi kormányzó apja, George Romney 1968-ban indult az elnökségért, az amerikaiak 19 százaléka vélekedett úgy, hogy soha nem szavazna mormon jelöltre; mára az arány (18 százalék) alig változott. Érdekesség, hogy az Egyesült Államokban egy zsidó, egy fekete, egy női vagy egy katolikus jelölt elutasítottsága csupán öt százalék körül alakul, s csak a homoszexuális (30 százalék), a muzulmán (40) és az ateista (43) politikus indul nagyobb hátránnyal, mint egy mormon.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Máig nem derült fény a hírhedt géprabló, „D. C. Cooper” kilétére tegnap
- Egyedi humorával nyűgözte le a közönséget Latabár Kálmán tegnap
- Macbeth, a tragikus hős és VI. Jakab, a boszorkányos király tegnap
- A protestánsok sérelmei vezettek az első defenesztrációhoz Prágában tegnap
- Az aszódi Podmaniczky–Széchényi-kastély tegnap
- Megpecsételte Napóleon sorsát a végzetes oroszországi hadjárat tegnap
- Saját országának nevét is megváltoztatta Mobutu, Zaire elnöke tegnap
- Utolsó pillanatáig nevettetett Harry Einstein, a nagy komédiás 2024.11.23.
