29 évig küzdött a magányos dzsungelharcos
2012. február 28. 14:21
Többször is az értésére adták, hogy már véget ért a második világháború, de a japán Hiroo Onoda közel három évtizedig harcolt a láthatatlan ellenség ellen a Fülöp-szigeteken.
Korábban
Otthona a dzsungel, tápláléka a bőségesen termő kókusz, legfőbb ellensége a trópusi viharral érkező moszkitók hadserege volt. Hiroo Onodának azonban akadt még egy ellenfele, amely ellen kérlelhetetlen harcot folytatott. Mikor megtalálták, nem hitte el, hogy 29 évvel korábban véget ért a második világháború, magányosan küzdött a Fülöp-szigeteki Lubang-szigeten.
Hiroo Onoda katonának született. 20 évesen került a japán császári hadsereg kötelékébe, ahol hírszerzést és gerillaharcmodort tanult. 1944 decemberében, egy elit harcosokból álló kis csapat tagjaként került a Fülöp-szigetekre, egészen pontosan Lubang szigetére.
Feladatuk egyszerűnek tűnt: meg kellett semmisíteni a sziget kifutópályáját és kikötőjét. Semmi esélyük nem volt a dezertálásra, a megadásra, vagy hogy öngyilkosságot kíséreljenek meg – a parancsnoki levél elég egyértelműen fogalmazott ahhoz, hogy a szigeten ragadt katonákban fel se merüljön a visszavonulás gondolata.
A misszió kudarccal zárult, az amerikai és fülöp-szigeteki erők 1945 februárjában elfoglalták a területet, a legtöbb japán katonát megölték vagy bebörtönözték. Onodának és három társának sikerült megszöknie, a hegyekbe vetették magukat, ahol megfogadták, hogy tovább folytatják harcukat.
Amerikai partraszállás a Fülöp-szigeteken
Lubang igen apró sziget: 24 kilométer hosszú és 10 kilométer széles, de mivel végig sűrű dzsungel borítja, a japán katonák könnyűszerrel tudtak elrejtőzni ellenfeleik elől. Idejük nagy részében gerillaakciókat indítottak a helyiek ellen: egy ízben 30 filippínóval végeztek egy támadás során, de a helyi rendőrséggel több alkalommal is összecsaptak.
Röplapon szóltak, hogy vége a háborúnak
1945 októberében egy röplapra lettek figyelmesek, amelyen a következő szöveg volt olvasható: „A háború augusztus 15-én befejeződött. Jöjjenek le a hegyekből”. Onoda azonban nem akart hinni a szemének, szentül meg volt róla győződve, hogy ez csupán a szövetségesek propagandája lehet. Néhány hónappal később újabb röplapot dobtak le, de ez már "Malajzia Tigrise", azaz Tomojuki Jamasita tábornok parancsát tartalmazta; Onoda nem tágított és az ellenállás folytatása mellett döntött.
Négy év elteltével azonban egyikőjüknél betelt a pohár: Juicsi Akcsu nem látta már értelmét a láthatatlan ellenfél elleni küzdelemnek, megadta magát és hazatért Japánba. Otthon arról értesítette a hadsereget, hogy három honfitársa még mindig azt hiszi, hogy tart a háború.
Két év múlva családi fotók és levelek érkeztek a lubangi dzsungelbe, de Onoda ismét ármánykodást szimatolt a háttérben. Két társával együtt megfogadta, hogy a végsőkig kitart, annak ellenére, hogy gyakorlatilag felszerelés nélkül, kókuszon, banánon és időnként néminemű húson élve tengették mindennapjaikat. A trópusi meleg, a patkányok okozta fertőzések és szüntelen esőzések elviselhetetlen körülményeket teremtettek számukra.
Onoda leteszi a fegyvert
27 évvel a második világháború vége után – miután két társát is megölték a filippínók – Onoda egyedül maradt a szigeten. Még 1974 tavaszán is partizánakciót indított a helyiek ellen, mígnem egy arra járó japán diák, Noria Suzuki kapcsolatba lépett vele. Suzuki is elmondta: kár a gőzért, a háborúnak vége. Ekkor Onoda kategorikusan kijelentette, hogy csak akkor hajlandó letenni a fegyvert, ha arra egy különleges parancsban felettesei kérik.
Ekkor lépett közbe a japán kormány, amely értesítette a világháborúban szolgáló illetékes hadtest parancsnokot. Tanigucsi a szigetre repült, s tudatta a katonával a szomorú hírt, amelyet a katona hitetlenkedve fogadott. A harcról végérvényesen 1974. március 9-én mondott le. Onoda hazatért Japánba, ahol nemzeti hősnek kijáró tiszteletben részesült, őt magát azonban keserű érzések kerítették hatalmába: úgy látta, hogy Japán csak árnyéka önmagának, semmi nem emlékeztet arra a nemesi császári birodalomra, amelyre felesküdött.
Onoda nagy harcos volt; idén január 16-án, 91 éves korában hunyt el.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
20. Az 1956-os forradalom Magyarországon
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés
- A mesterek győzték le a tanítványokat a melbourne-i medencében 1956-ban
- Az elsöprő túlerővel szemben sem adták fel a harcot a magyar felkelők 1956-ban
- Kegyetlen megtorlás követte a reményekkel teli forradalmat
- Eredetileg orvosnak tanult Maléter Pál, az 1956-os forradalom honvédelmi minisztere
- A náci hadigépezet megtörése után az 56-os forradalom leverése is Zsukov marsallra várt
- Így működött a kádári megtorló gépezet
- Máig nem derült fény a hírhedt géprabló, „D. C. Cooper” kilétére 20:20
- Egyedi humorával nyűgözte le a közönséget Latabár Kálmán 18:05
- Macbeth, a tragikus hős és VI. Jakab, a boszorkányos király 16:05
- A protestánsok sérelmei vezettek az első defenesztrációhoz Prágában 15:05
- Az aszódi Podmaniczky–Széchényi-kastély 10:35
- Megpecsételte Napóleon sorsát a végzetes oroszországi hadjárat 09:50
- Saját országának nevét is megváltoztatta Mobutu, Zaire elnöke 09:05
- Utolsó pillanatáig nevettetett Harry Einstein, a nagy komédiás tegnap