Az újkőkori dél-franciaországi közösség sem tudta megemészteni a tejet

2011. június 3. 09:41

Egy ötezer évvel ezelőtti dél-franciaországi temetkezési helyen történt feltárás és az azt követő kutatás szerint az újkőkori közösség patrilokális társadalomban élt, s nem rendelkezett azzal a genetikai állománnyal, amely a friss tej megemésztését tette volna lehetővé. Mindez egyben a korabeli népvándorlásra is bizonyíték lehet.

Korábban

A tudósok összesen ötvenhárom, a Treillesnél (Aveyron) levő Barlang I-ben talált csontból nyertek ki DNS-t, s ezek közül huszonkilenc leletből (ebből huszonkettő férfi, két nő, és öt olyan személy, akinek lehetetlen volt megállapítani a nemét) sikerült érdemi információra szert tenni. Legtöbbjük közeli rokonságban állt egymással, kettejükről megállapították, hogy 99.9979 %-ban biztos: apa-fiú kapcsolat van közöttük, míg másik kettőről (99.9985 %), hogy testvérek voltak - olvasható a Proceedings of the National Academy of Science című folyóiratban.

A kutatók a vizsgálatok után arra a következtetésre jutottak, hogy a Franciaország ezen részén élt emberek genetikai összetétele a baszkokéval és spanyolokéval áll szoros kapcsolatban, de génállományuk hasonlóságot mutat a mai Cipruson, Törökországban, Portugáliában, Libanonban és Olaszországban élő népekével is. Semelyiküknél nem találtak olyan gént, amely a laktóz toleranciáért lenne felelős – ez először Közép-Európában i.e. 5500-ban alakult ki. Mindez azt jelentheti, hogy a Treillesbe az emberek azon mediterrán kultúrákból érkezhettek, ahol erjesztett tejet ittak, illetve birka-, valamint kecsketenyésztés folyt.

Az aveyroni Treilles barlangjaiban talált koponyák fogaiból származó DNS-minta elemzése kimutatta, hogy az ott eltemetett emberek többsége egy és ugyanazon őstől származott, aki a Közel-Keletről, feltehetően Anatóliából érkezett - közölte Francis Duranthon, a toulouse-i Természettudományi Múzeum igazgatója. A treilles-i temetkezési helyet az 1930-as években fedezték fel: legalább 149 (63 gyermek és fiatal, valamint 86 felnőtt) ötezer éves maradványai nyugszanak itt. A temetkezések egy-két évszázadon át zajlottak.

Huszonnégy ember fogain elvégzett genetikai vizsgálatok segítségével 22 férfit/fiút azonosítottak, akik közül hárman igen közeli rokonok voltak, tizenhatan pedig apai ágon voltak rokonok. A tudósok ebből arra következtettek, hogy egy klánról lehet szó. "A Közel-Keletről származó, a neolitikum elején itt élt népességről beszélhetünk" - hangsúlyozta a DNS-vizsgálatot elvégző Eric Crubézy és Marie Lacan.

Crubézy elemzéséhez elsőként alkalmazta az i.e. 3500 előttről származó csontok sejtmagjában lévő DNS-molekulák génmarkereit. Ezek segítségével meg lehet állapítani egy egyed apai és anyai vérvonalát, míg az eddig használt módszer, a mitokondriumban (energia előállításában és raktározásában szerepet játszó sejtszervecske) lévő DNS vizsgálata csak az anyai ágon történő leszármazással kapcsolatban nyújtott utalásokat.