Régészek igazították ki Szádvár történetét

Magyarország egyik legnagyobb alapterületű középkori kővárának megvédésére, hasznosítására alakult 2006-ban a Szádvárért Baráti Kör. A civil szervezet tagjainak koordinálásával és a Nemzeti Kulturális Alaptól elnyert támogatás segítségével az elmúlt három évben megvalósulhatott Szádvár egyes építészeti elemeinek, rohamosan pusztuló falainak műemléki állagmegóvása. E több éves munka során példaértékű együttműködés alakult ki a Baráti Kör tagjai és a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Észak-Magyarországi Irodája, az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság és a miskolci Herman Ottó Múzeum munkatársai között.

2010 augusztusában a Baráti Kör anyagi támogatásával megkezdődhetett Szádvár régészeti feltárása is. Az első évad még a „szemlélődés” jegyében telt, azaz a szakemberek rendelkezésére álló 5 munkanap alatt egy kis alapterületű (10 m2) szelvényben vizsgálták a mélyben meghúzódó rétegek elhelyezkedését, vastagságát és a természetes sziklafelszín szintjét. A szelvényt a külső vár, már korábban állagvédett, déli fala mellett jelölték ki.

A cél elsősorban a vár 1688. évi pusztulását követően napjainkig keletkezett omladékréteg vastagságának meghatározása, valamint az ez alatt húzódó, mindmáig érintetlen régészeti rétegek vizsgálata volt. Az erősség egyik utolsó, 1674-ből fennmaradt összeírásának tanúsága szerint a külső vár déli részében, a várkapu közelében álltak a várban állomásozó német katonák és magyar hajdúk házai. A régészek bíztak benne, hogy a szelvényben sikerül azonosítani ezen épületek nyomait, esetleg részben feltárni maradványát.

A kutatás második napján egy nagyméretű kályha alapjaira és tapasztott tűzterére bukkantak, azaz a szelvénnyel valóban sikerült megfogni egy egykori épület belső terét. A következő napok folyamán a kályha pusztulásából származó és „in situ”, azaz eredeti helyén megmaradt kályhacsempéket bontottak ki. A kutatók szerencséjére az egyik csempe belsejéből I. Ferdinánd magyar király egy 1557-ben vert ezüst dénárja került elő. A szelvény további mélyítése során egy, a cserépkályha pusztulását követően ásott szemetesgödröt találtak, amelyből az igen nagy mennyiségű kerámia- és fémleleten túl, III. Vasa Zsigmond lengyel király 1610-es 3 garasasa is felszínre került.

A rövid feltárás végén a következő összkép alakult ki: a 17. század végi írott források információival ellentétben Szádvár kapujának közelében ekkor már épületek nem álltak. Ezzel szemben a 17. század első harmadában a területen minimum egy olyan gödröt ástak, melybe a várból származó hulladékot gyűjthették. Ezt megelőzően a 16. század folyamán, a várfalnak támaszkodva állt egy olyan, egy vagy akár több helyiségből álló épület melyet télen cserépkályhával fűtöttek. Sajnos a rövid ásatási idény alatt nem sikerült felderíteni az épület kiterjedését, de még építészeti szerkezetére utaló nyomokat sem találtak. Ez az épület és kályhája 1557-et követően rövid időn belül, vagy éppen a vár egyetlen, 1567-es ostroma folyamán pusztulhatott el.

A szakemberek remélik, hogy jövőre folytathatják a külső vár régészeti kutatását, immár a Baráti Kör tagjainak aktív közreműködésével.

A cikk szerzője a Herman Ottó Múzeum régésze.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

nyár
Múlt-kor magazin 2019

• III. György, az elmebeteg „zsarnok”
• Régi csibészek
• Bajos Lajos mesevilága
• Thomas Alva Edison, a Menlo-parki varázsló
• A rendszerváltoztatás belülről
• A számok slampos grófnője
• Ki tálalt tarhonyát a sziámi királynak?
  
• Hét zenész, aki 27 évesen halt meg
• Kilincs a túloldalon