Rajzolóként lett tudós: László Gyula emléke

Képzőművész helyett régész

A külföldi ösztöndíjak leteltével beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetemre ókeresztény régészet-magyar föld régészete és néprajz szakra. A bölcsészet oktatásának módja azonban nem igazán tetszett neki, a régészeti előadások nagy részét a leletek száraz összehasonlítása töltötte ki. Szerencsére kiváló professzorai is voltak: Gerevich Tibor, Alföldi András, Györffy István személyében. 1935-ben két oklevéllel és doktori diplomával kezében a régészet és a szabad művészi pálya között választhatott.

Végül felülkerekedett benne a kutatói véna, és a múzeumi hivatás mellett döntött. Sokat köszönhetett Fettich Nándornak, akit erős, erőszakos kutatóként, kiváló elemzőként és páratlan rajzolóként jellemzett. Támogatta továbbá Zichy István a Magyar Történeti Múzeum főigazgatója, ő nevezte ki László Gyulát 1936. június 30-ával múzeumi gyakornoknak. A biztos egzisztencia tudatában gondolhatott a családalapításra, Vidra Máriát – Maricát - vette feleségül. A Harriseion-ösztöndíjnak köszönhetően pedig majd féléves „nászútra” mehettek. A személyesen megtapasztalt görög, bizánci és iszlám világ óriási hatást gyakorolt rá.

Hazatérése után bekapcsolódott az ásatásokba, a módszertan rejtelmeibe Fettich vezette be. Az első közös ásatásra a Szolnok megyei Alattyánon, az első önállóra pedig a Pest megyei Kiskőrösön került sor. Itt figyelt fel arra a sírban fekvő, az ég felé fordított vasbaltára, amely a néprajzi analógiák alapján a túlvilági óvó szerepet tölthette be. Igyekezett tökéletesíteni a dokumentációt, bevezette a temetői csontváz-lapok használatát, amelyeken a sír alapadatait rögzítették. Megfigyeléseiben az etnográfia diszciplínáit is hasznosította.

A második bécsi döntést követően Észak-Erdélyben és Székelyföldön rögtön megkezdődött a magyar közigazgatás, oktatás és tudományos élet megszervezése. Kolozsvárra visszakerült a Szegedre telepített I. Ferenc József Tudományegyetem, és létrehozták az Erdélyi Tudományos Intézetet. A tudománypolitika úgy vélte, hogy a régészetnek a honfoglalás kor kutatására kell koncentrálnia, mivel a románok addig leginkább a dák-római feltárásokat szorgalmazták. Először Fettich Nándort kérték fel, de ő nemet mondott, így Zichy István javaslatára a harmincéves László Gyulát nevezték ki az Erdélyi Tudományos Intézethez tanárnak.

A régészeti szakosztály munkatervét ő fogalmazta meg. „Célja Erdély népvándorláskori és főleg az első magyar századokból származó emlékeinek felkutatása és feldolgozása.” Az oktatáson kívül fontos ásatásokban vett részt. Befejezte a Kovács István által elkezdett Zápolya utcai honfoglalás kori temető feltárását, Méri Istvánnal együtt a fő téren előkerült 11. századi sírokat tárta fel. A feltárások egyre inkább megerősítették a „régészeti néprajzba” vetett hitét. Az ilyen leletekre támaszkodva akarta megismerni a honfoglaló magyar nép mindennapi életét.

Ennek legékesebb bizonyítéka "A honfoglaló magyar nép élete" című könyve, amely 1944-ben jelent meg. László nemcsak a feltárt tárgyak formáját vizsgálta, hanem igyekezett megállapítani azok használatát, megismerni az eszközökkel dolgozó embert és a társadalmat. Visszaemlékezése szerint a munkával két hónap alatt végzett. Az alapötlet egy Veres Péterrel való beszélgetés során született, az előzmények pedig még egyetemi tanulmányaira vezethetők vissza. Györffy István az alapos doktori értekezésére – „Adatok az avarkori műipar ókeresztény kapcsolataihoz” – azt mondta, hogy „nem ezt várjuk tőled Gyuluka. Eleven kapcsolataim a néprajz klasszikusaival megóvtak attól, hogy kiherélt tárgyfétis imádó legyek a régészetben”. Püski Sándor az 1944-es könyvnapra jelentette meg a kötetet, az első kiadás pár hét alatt elfogyott.

1941-1942 telén Fettich Nándorral speciális küldetésben vett részt. A magyar kormány megbízásából a németek által megszállt Kijevbe utaztak, ahol a múzeumi anyag feltérképezésében vettek részt. Johann Reinerth, a Reichsamt für Vorgeschichte vezetője elsősorban a germán leletek meghatározásában számított a két szakemberre, ők inkább a magyarokhoz köthető tárgyakra koncentráltak. A szaknyelvet gyorsan elsajátították, a magyar vonatkozású emlékeket lerajzolták, lefényképezték. Jó kapcsolatot tudtak kialakítani az ukrán muzeológusokkal, mivel László és Fettich – a németekkel ellentétben – nem rabolták el a műtárgyakat. A két régész nagyon gazdag anyagot ismert meg, tervbe vették a kutatások kiterjesztését.

A kijevi út azonban 1945 után komoly tehernek bizonyult, olyannyira, hogy az itt szerzett ismeretekre László Gyula tudományos munkáiban csak ritkán hivatkozott.

1. Erős családi háttér
2. Képzőművész helyett régész
3. Menekülés az Óhazába
4. A láthatatlan László-iskola

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

8. Budapest világvárossá fejlődése
II. Népesség, település, életmód

• Fennállása alatt számos történelmi személy szobrát lecserélték a millenniumi emlékművön
• Időutazás a millenniumi ünnepségekre: 125 éve utazunk a Ligetbe a föld alatt
• Sokáig csak esernyővel lehetett átmenni a budai Alagúton
• Egykor a Városliget zenepavilonjai nyújtották a főváros legnépszerűbb szórakozását
• A gazdag és szegény gyermekek egyaránt birtokba vették a Városligetet a „boldog békeidőkben”
• Széchényi Ödön víziója által a világ második siklójával büszkélkedhet a főváros
• Az idők során szinte minden sportra biztosított lehetőséget a Városliget
• 800 mázsa lőport adott Ferenc József a budai Alagút építéséhez
• A kiállítások és vásárok hozták el az éjszakai fényt a Városligetbe