7 végzetes pillanat

Amikor az MSZMP elhatárolódott önmagától

2009. május 26. 13:46 MTI

Húsz éve, 1989. május 26-án az MSZMP Politikai Bizottsága hatálytalanította azt az 1973. május 8-i határozatát, amely az MSZMP KB által megbízott Kultúrpolitikai Munkaközösség "Néhány társadalomkutató antimarxista nézeteiről" című állásfoglalása alapján született, s tudományos nézetei miatt filozófusokat, szociológusokat ültetett a vádlottak padjára. Az 1973-as ügy "filozófus per" néven került be a köztudatba, noha valójában nem is volt per a szó igazi értelmében.


Az előzményeket az 1968-as történésekben kell keresni. 1968 fordulópontok sorozata volt: Magyarországon életbe léptek az "új gazdasági mechanizmus" néven ismert gazdaságirányítási reformok, Csehszlovákiában megkezdődött a "prágai tavasz", az "emberarcú szocializmus" megvalósításának kísérlete, amelynek a "testvéri szocialista országok" (a Szovjetunió, Magyarország, az NDK, Lengyelország és Bulgária) csapatainak augusztus 20-i bevonulása vetett véget.

A katonai intervenció ellen közösen léptek fel s tiltakozó nyilatkozatot írtak alá baloldali értelmiségiek, köztük a korculai nemzetközi filozófus szemináriumon, ún. nyári iskolán tartózkodó Heller Ágnes, Márkus György és Márkus Mária, az MTA Filozófiai illetve Szociológiai Intézetének munkatársai. A megtorlás ekkor még viszonylag enyhe volt, miután az MSZMP KB Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztályának (TKKO) jelentése nem tartotta időszerűnek a súlyosabb adminisztratív fellépést a "revizionista" csoporttal szemben: a korculaiak és társaik "megúszták" állami fegyelmi büntetéssel, a külföldi utazástól való eltiltással, a pártból való kizárással, ám egyelőre tovább folytathatták intézetbeli munkájukat.

Az 1973-as határozathoz vezető út másik állomása Lukács György 1971-ben bekövetkezett halála volt. Heller Ágnes, Márkus György, Vajda Mihály, Fehér Ferenc mind Lukács tanítványok voltak, ők együtt alkották a Budapesti Iskolának nevezett kört, amelynek fő törekvése - Lukáccsal együtt - a marxizmus megújítása, az eredeti marxi művekhez, a "forrásokhoz" való visszatérés és a jelen ennek alapján történő elemzése volt. A tanítványok a marxizmus klasszikusainak téziseit szembesítették koruk szellemi kihívásaival, kritikailag vizsgálták a marxi nézetek kötődését a munkásmozgalom napi céljaihoz, s így mindinkább szembekerültek a marxizmus hivatalos változatával.

Az 1972. novemberi MSZMP KB ülés felszámolta az új gazdasági mechanizmust, meghirdette a "rendcsinálást". Kádár kijelentette, nincs "sajátos magyar modell", s ezzel lényegében a reformok felszámolására utalt. Az 1973. januári országos ideológiai konferencián az ideológiai-kulturális kérdésekben megfellebbezhetetlen Aczél György súlyos, elítélő kijelentéseket tett, név szerint is említve néhány filozófust. Ezt követően született a Kultúrpolitikai Munkaközösség 1973. márciusi állásfoglalása, amelynek alapjául Hegedűs András, Heller Ágnes, Márkus György, Márkus Mária, Kis János, Bence György és Vajda Mihály néhány, cím szerint is említett írása szolgált.

Az elemzés górcső alá vette Hegedűs András és Márkus Mária "A modernizáció és a társadalmi fejlődés alternatívái" című varsói előadását, Heller Ágnesnek az "Elmélet és gyakorlat az emberi szükségletek szempontjából" címmel az Egyesült Államokban tartott előadását (amelyet az Új Írás is leközölt), Vajda Mihály "Marxizmus, egzisztencializmus, fenomenológia" című írását, amely a TELOS című amerikai újbaloldali folyóiratban látott napvilágot, valamint Bence György, Kis János és Márkus György egy még publikálatlan tanulmányát.

Az állásfoglalás Hegedűs Andrást és Márkus Máriát a szocializmus fejlődési tendenciáiról szóló tézisei nyomán a szocializmus ellenségeivel állította párhuzamba, a piaci szabályozók szerepének túlbecsülésével, a gazdasági reform elgáncsolásával vádolta. Heller Ágnes "bűne" a nyugati ellenkultúrák, a hippi mozgalom, a kommunák dicsérete volt, amit az állásfoglalás nem csak a forradalmi munkásmozgalomtól való elfordulással, de a magyar családok szétzüllesztésével egyenlőnek tételezett.

Vajda Mihály fejére a tudománytalanság bűne olvastatott, mivel szerinte úgymond a marxizmusnak több, egymástól különböző interpretációja létezik. Bence György, Kis János és Márkus György írásával ugyan érdemben nem kívánt foglalkozni a dokumentum, mégis lényegében a marxizmus alapjainak szétverésével, a munkásosztály létének tagadásával vádolta meg a három filozófust.

Noha a hétfős csoport tagjainak nézetei koherens eszmerendszert nem alkottak, az állásfoglalás úgy vélte, hogy "az említett írásokból kirajzolódó antimarxista ideológiai-politikai platform közössége, koncepciójuk összefüggése a közvetlen érintkezéseken túl is nyilvánvaló". Hozzátette: az írások a marxista elemzés látszatát keltve, vagy éppen a marxizmus pluralizálásának jogosultságát hirdetve a marxista-leninista pártok, köztük az MSZMP elméletét, politikájának alapelveit veszik revízió alá és a szocializmustól idegen nyugati "újbaloldali" törekvésektől "eszméket" kölcsönző jobboldali revizionista ideológiai-politikai platformot körvonalaznak.

Az elítélő határozat megteremtette az alapot a Kádár által 1972 novemberében megfogalmazott "adminisztratív módszer" alkalmazására: a Politikai Bizottság 1973. május 8-i határozata kizárta a pártból Hegedűs Andrást, Kis Jánost és Vajda Mihályt, mind a hét tudóst eltávolították a kutatóintézetekből, publikálási és utazási korlátozásokat vezettek be ellenük.

Az érintettek rehabilitálására, az 1973-as határozat hatályon kívül helyezésére azt követően kerülhetett sor, hogy 1989. március 16-án a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének pártszervezete levelet intézett az MSZMP Központi Bizottságához, s ebben kérte az 1973-as állásfoglalás érvénytelenítését. 1989. május 26-i ülésén az MSZMP Politikai Bizottsága leszögezte, hogy a Kultúrpolitikai Munkaközösség tizenhat évvel azelőtti állásfoglalása, majd az azt követő PB-határozat korlátozó intézkedései nem feleltek meg a KB 1969-es tudománypolitikai irányelvei által a kutatás szabadságát deklaráló elveknek, s károsnak bizonyult a tudományos álláspontok politikai minősítése.

Ennek figyelembe vételével a testület hatálytalanította saját 1973. májusi határozatát, hozzátéve: a jövőre nézve nem tekinti feladatának, hogy elméleti és tudományos kérdésekben határozatokat hozva utasítson állami szerveket, nem akar állást foglalni tudományos vitákban, s elhatárolja magát a múltban követett gyakorlattól. Egyben javasolta az illetékes állami szerveknek, hogy a politikai döntés alapján keletkezett jogsérelmeket saját hatáskörükben orvosolják.

2018. tél: 7 végzetes pillanat
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (4 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 25% kedvezménnyel.
A 4. lapszámot ajándékba adjuk.
6 368 ft 4 776 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 65% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 6 990 Ft

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!