A tavaszi hadjárat csúcspontja volt Buda visszafoglalása

2009. május 21. 13:24 MTI

Százhatvan éve, 1849. május 21-én foglalta vissza a magyar honvédsereg Buda várát a császári haderőtől. Bár a a védők erejét alábecsülték, a győzelem elsöprő erejű volt. A magyarok örömét az ellenük szövődő szövetség sem ásta alá.

Korábban

A tavaszi hadjárat sikerei, a komáromi vár felszabadítása után a szabadságharc politikai és katonai vezetői - parázs vita után - Buda visszafoglalását tűzték ki célul, ez az elképzelés megfelelt a közvélemény várakozásának is, hiszen a főváros az ország szuverenitásának szimbóluma volt. A magyar sereg zöme május 4-én érkezett a fővároshoz, létszáma mintegy 31 ezer főt tett ki. Kmetty György hadosztálya még aznap rohamot kísérelt meg a vár ivóvízellátását biztosító vízmű sáncai ellen, de visszaverték, s a magyar tüzérség is hiába lőtte kis kaliberű tábori lövegeivel a Sváb-hegyről és a Nyárs-hegyről a vár falait. Kiderült, hogy a védők erejét alábecsülték, a remélt gyors és látványos győzelem elmaradt.

A módszeres ostrom május 12-én kezdődött, amikor megérkeztek a nehéz ostromágyúk, amelyeket a fővezér Görgei Artúr hozatott Komáromból. A hadsereg tüzérparancsnoka, Psotta Móric alezredes irányításával megkezdődött a réstörő és az ezt fedező ún. leszerelő ütegek helyének előkészítése és fedezéket készítettek a tábori ütegeknek is. A védők figyelmét a gyalogság látszattámadásaival terelték el és időről-időre lőtték a várat.

A budai várőrség parancsnoka, Heinrich Hentzi tábornok nehézágyúival kíméletlenül lőni kezdte Pestet, a katonai szempontból értelmetlen bombázás sok civil életét követelte és porig rombolta a pesti Duna-sort. Május 16-án reggel megszólaltak a magyar sereg ostromágyúi is, amelyek hatalmas rést törtek a várfal nyugati és délnyugati részén, a Fejérvári kapu környékén. 17-ére virradóra a honvédsereg támadásra indult, de a még túl magasan levő résen át a nem tudott behatolni a várba.

A döntő roham május 21-én hajnalban kezdődött, először hajnali négy óra körül az I. hadtest a Krisztinaváros felől támadó csapatai jutottak be a várba. A Szent György térrel szemközti falakat egy önkéntesekből álló század mászta meg, majd a 47. honvédzászlóalj katonái is benyomultak a várkertbe, ahol a velük szemben álló olaszok letették a fegyvert. A támadás visszaverésére induló Hentzit halálos lövés érte, katonáit szuronyroham vetette vissza.

Ezzel egy időben a Bécsi kaput és a Vérmező felé eső sarokbástyát támadó III. hadtest is betört, nem sokkal később a Kmetty-hadosztály elfoglalta a vízivárosi vízmű sáncait. Hentzi helyettese, Alois von Alnoch ezredes megpróbálta felrobbantani az aláaknázott Lánchidat, de csak ő veszítette életét, a híd alig rongálódott meg. A királyi várba visszavonult császári csapatok reggel hét órakor letették a fegyvert.

Az ostrom során a császári sereg négy zászlóalját vesztette el (került hadifogságba). Ezek közül kettő olasz legénységű sorzászlóalj, a másik kettő pedig horvát legénységű határőrzászlóalj volt, akik csak akkor tették le a fegyvert, amikor már kilátástalan volt a helyzetük. A győzelem 370 magyar honvéd életét követelte, 670-en sebesültek meg. Buda bevételének napján állapodott meg végleg Varsóban I. Miklós orosz cár és I. Ferenc József osztrák császár az orosz hadsereg magyar forradalom elleni intervenciójában, ami megpecsételte a szabadságharc sorsát.