Átlagemberek szabotálták volna a német megszállást

2009. január 7. 09:14 Times Online

Átlagos civilek voltak azok az angol férfiak és nők, akik hivatalosan semmilyen katonai szervezethez nem tartoztak, titokban azonban egy ellenálló hadsereget alkottak volna a lehetséges német megszállás idején - derül ki a titkosítás alól folyamatosan feloldott iratokból, és az egykori résztvevők emlékeiből.

Korábban

A Segédegységek nevű titkos szervezet - amelyet személyesen Winston Churchill utasítására hoztak létre - iratait nagyon ritkán publikálja a Nemzeti Levéltár. Most azonban annak egy egykori tagja, a 78 éves John Warwicker írta meg emlékeit az egykori leendő ellenállásról, amelyet Churchill Földalatti Hadseregének is neveztek. Szerinte szükségtelen a tiltakozás velük kapcsolatban, ám szerepük semmiképp sem nevezhető jelentéktelennek.

A férfi elmondása szerint a titkos hadsereg tagjai igazából azt sem tudták kinek dolgoznak: mindvégig a hadügyet sejtették a finanszírozás mögött. Azt azonban senki sem tudhatta, hogy a Segédegységet valójában az MI6 találta ki, és annak egyik alosztálya, a Különleges Feladatok részlege olyan kiképzésben részesült, hogy amikor bebizonyosodott, hogy nem kerül sor német megszállásra, tagjait a hadsereg különleges alakulatai vették át. Érdekeség, hogy a szervezetben sok nő is szolgált.

A titkos ellenállás résztvevői a Hazai Őrség (Home Guard) tagjai közül kerültek ki. 1940-ben toborzótisztek járták végig az országot, hogy olyan férfiakat és nőket találjanak, akiket korábban azért nem soroztak be, mert munkájuk létfontosságú volt az adott területeken. Ráadásul a legtöbb esetben az sem számított kizárási oknak, ha valakinek volt priusza is. Ez sikeres volt: a lehetséges német megszállás esetén szabotázsakciókra és kémkedésre kiszemelt, titkos ellenálló hadsereg 1940-re már 6000 főből állt.

A tagok nem ismerték egymást, és apró gerillacsoportokban dolgoztak, a szervezet igencsak hasonló volt a mai terrorsejtek rendszeréhez. Az egyetlen jel mindössze egy papírcetli volt, amelyet a hatósági igazoltatások esetén kellett felhasználniuk, és amin a következő állt: „ne kérdezősködjön, hanem hívja az alábbi számot”. A csoport feladata a megszálló hadsereg moráljának megtörése lett volna, így a különböző robbantások mellett a mindennapi éltet kellett volna lehetetlenné tenniük. Voltak olyanok, akik éjszakánként 7-8 fős csoportokban az angol partokat vigyázták, hogy az esetleges német kommandós egységek ellen védekezzenek. A különleges járőregységek egyfolytában titkolóztak: a robbanóanyagok és nehézfegyverek helyét csak az egységek vezetői ismerték.

Ráadásul a csapat minden tagja egy-egy gallon rumot is kapott, amelyet csak fájdalomcsillapításra használhattak, vagy akkor ha az elfogás veszélye fenyegetett, és a masszív részegség a tervek szerint lehetetlenné tette volna a kihallgatásokat. 1944-ben a kabinet visszakérte ezen adagokat, méghozzá bontatlanul, a hivatalos pecséttel együtt. Hatmarosan azonban kiderült, hogy hiába kaptak vissza több lepecsételt üveget, azokban a legtöbbször csak egyszerű teát - vagy valami hasonlót - találtak.

A feladat egyébként életveszélyes lett volna, hiszen a németek mindenkit kivégeztek, akit hasonló tevékenység miatt kaptak el. Ez komoly vitákhoz vezetett a brit hadseregben is, ugyanis sokan nem tartották elfogadhatónak ezt a fajta hadviselést.