A népi demokráciák forgatókönyvei

2008. február 19. 15:18

"Az egy kaptafára szabott sztálinista uralmi rendszerek a különböző országok különféle kulturális, természeti és szociális feltételeit a nyomor és a félelem közös nevezőjére hozták. A sors, amelyben közösen osztoztak, kialakította bennük az összetartozás érzését. [Sztálin halálával] szinte egyik napról a másikra megszületett a kelet-európai öntudat." - írja Fehér Ferenc és Heller Ágnes Jalta után című munkájában.

A jaltai rendszerrel ellentétesen illetve összhangban

A Balkánon és Lengyelországban kezdetben szilárd népfrontos többség alakul ki, ám az erőviszonyokat nem tisztázzák szabad és demokratikus választások (a feltételei nincsenek biztosítva), így kommunista fölény alakul ki a Jalta rendszerrel ellentétesen. Jalta rendszerével összhangban nemzeti demokratikus átalakulás kezdődik Csehszlovákiában (és Magyarországon). Romániában pedig a sikeres átállás miatt 1947 december 31-ig (Mihály száműzéséig) királyság marad fenn. A választások a pártok közti küzdelem kezdetét (és nem lezárulását) jelentik, és Jalta szellemében az erőviszonyok tisztázását szolgálják. Ám az erőviszonyok eltolódnak a kommunisták javára.

Népfront, kommunista fölénnyel: Lengyelország

1939 őszén alakul meg Londonban az emigráns kormány Wladislaw Sikorski irányításával. 1941 nyarán a szovjetekkel való együttműködési szerződés eredményeként jön létre a 114 ezer fős Anders hadsereg, a lengyel katonáknak és internáltaknak járó amnesztia részlegesen valósul meg: a katyini tömegsírok feltárása (1943 április 12) után a Nemzetközi Vöröskereszt vizsgálja az ügyet, Sztálin szakít a Sikorski kormánnyal - felfüggesztik a diplomáciai kapcsolatot és fasisztákkal való együttműködés vádját veszik elő. Az LKP saját Népi Gárdát állít fel, szovjet támogatással.

Sikorski repülőbalesete után a vezető Stanislaw Mikołajczyk (parasztpárt vagy néppárt?), a nyugatiak által elismert politikus lesz. 1944 januárban a szovjet hadsereg közeledtével az LKP és a Népi Gárda létrehozza az Országos Nemzeti Tanácsot és a lublini Felszabadító Bizottságot (LNFB, lublini kormány). 1944 július 26-án az ország "Nyugatra tolásáról" (a keleti határról) előzetesen megállapodást köt a lublini kormány és a Szovjetunió. A hazai Delegatúra és illegálisan működő Honi Hadsereg által augusztus 1-én kirobbantott varsói felkelést a szovjet csapatok nemcsak hogy nem támogatják, hanem még az angolszász repülők felszállását is megtiltják az általuk ellenőrzött területeken. December 31-én alakul meg az ideiglenes koalíciós kormány 6 szociáldemokrata, 5 kommunista, 5 parasztpárti és 2 polgári demokrata politikussal. Vezetője a nyugatiak rábeszélésére Mikołajczyk lett.

1945 áprilisában barátsági és segítségnyújtási szövetséget köt Moszkvával, még mielőtt az ENSZ ülés San Franciscoban a lengyel határokról és a biztonság ellenőrzéséről döntene. Jaltában ezt akarják demokratikus alapokra helyezni: június 28-án létrehozták az egységkormányt, amiben a londoni emigráció is helyet kapott, Gomulka azonban igyekezett tisztázni: "Ne sértődjenek meg uraim, de mi önöknek csak olyan helyeket ajánlhatunk fel a kormányban, amelyekről úgy látjuk, hogy lehetséges. Mi vagyunk ugyanis a gazdák... Az elnyert hatalmat mi soha nem adjuk ki a kezünkből."

A potsdami döntést történelmi igazságszolgáltatásként élte meg Lengyelország: az Odera-Neisse határt jelölik ki, mondván, hogy ez történelmileg indokolt és a keleti területekért is kárpótlást nyújt. A kitelepítendő németek területe 4 millió Szovjetunióból visszatelepülő lengyel lakóhelye lesz. 100 ezer km2 nyugati területnövekedés (Visszaszerzett területek), 200 ezer km2 keleti veszteségért, összességében 20%-os veszteséget jelent. Végeredményben ez is a Szovjetuniónak szolgáltatja ki a lengyel törekvéseket. Geopolitikailag viszont kedvezőbb helyzet ez - elsősorban a tengerpart valamint Gdansk és Stettin miatt. A 30%-os népességcsökkenéshez páratlan háborús károk járultak (az utolsó békeév nemzeti jövedelmének 13-szorosa).

1946 tavaszától volt napirenden a választások kérdése. A kommunisták taktikája a befolyás növelésére:

- A választás halogatásával felaprózhatók a demokratikus erők
- Egységlista, előre leosztott mandátumokkal (a körzetek egyötödében nincs így parasztpárti)
- ORMO: önkéntes tartalékos polgárőrség felállítása
- Három igenes népszavazás: felsőház megszűntetése, fölreform és államosítás, új határok kérdésében
- Hároméves újjáépítési és áttelepítési terv meghirdetése

Az 1947-es választáson a Demokratikus Blokk pártjai győznek: 88% a kommunisták fölénye. Jozef Cyrankiewicz alakít kormányt (47-52 és 54-70-ig), Boleslaw Bierutot államelnökké választják. Népköztársasági alkotmányt fogadnak el. 1947 októberében Mikołajczyk elmenekül Londonba. 1948-ra létrejöhet a LEMP, majd 1949 november 7-én Bierut "kérésére" Rokossowski szovjet marsall lesz a hadsereg parancsnoka és a hadügyminiszter.