Leonyid Iljics Brezsnyev

(1906 - 1982)

Leonyid Iljics Brezsnyev szovjet pártfőtitkár és államfő 1906-ban született Kamenszkojében. Apja kohász volt, s ő is szakmunkásként dolgozott kezdetben. Brezsnyev már ahhoz a nemzedékhez tartozott, amely már feltétlen híve volt a sztálini uralomnak. Gyorsan emelkedett a pártapparátusban, amiben persze az is közrejátszott, hogy a tisztogatások következtében sok hely "szabadult fel", amelyeket Sztálin hozzá hű emberekkel akart feltölteni. Brezsnyev 1939-ben már dnyepropetrovszki párttitkár volt, s ő felelt a város hadiparának működéséért. 1941-ben, amikor a náci Németország megtámadta a Szovjetuniót, azon középszintű vezetők között volt, akiket rögtön behívtak a hadseregbe. Politikai biztosként tevékenykedett, 1943-ra már Nyikita Hruscsov mellett dolgozott, aki pártfogásába vette. 1946-ban vezérőrnagyként szerelt le a Vörös Hadsereg kötelékeiből.

1950-től tagja volt a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének, 1952-től pedig a párt Központi Bizottságának is. Csillaga akkor kezdett meredeken emelkedni, amikor Hruscsov került az 1953-ban elhunyt Sztálin helyére. Mentora kinevezte a hadsereg és a haditengerészet politikai vezetőjévé, 1955-től pedig Kazahsztán pártfőtitkárának tisztségét töltötte be. 1956-ban visszarendelték Moszkvába, tagja lett a Politbürónak, ő felügyelte a Szovjetunió űrprogramját, védelmi iparát, nehéziparát és a központi építkezéseket.

Hruscsov melletti kiállásának is köszönhette, hogy 1960-ban Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke lett. Ez a poszt ugyan inkább protokolláris volt, semmint politikai, de újabb lehetőségeket tartogatott a nagy terveket szövögető politikus számára. Brezsnyevnek ettől kezdve egyre több lehetősége adódott arra, hogy külföldre utazzon, ahol egyre nagyobb kedvvel vásárolgatott magának márkás ruhákat és autókat.

1962 után látta elérkezettnek az időt, hogy végleg kilépjen Hruscsov árnyékából, az 1964-es puccsot követően pedig ő került egykori pártfogója helyébe. A nevével fémjelzett közel két évtized ellentmondásos időszaka volt a hidegháború korszakának, bel- és külpolitikai téren egyaránt. Főtitkári ténykedését azzal kezdte, hogy konzervatív légkört teremtett a pártban, mert távolról sem nyilatkozott olyan elítélően Sztálinról, mint elődje. Sőt, 1965-ben a náci Németország legyőzésének huszadik évfordulója alkalmából mondott beszédében először említette a generalisszimusz nevét dicsérően. Hatalomban töltött évei alatt a Jurij Andropov által vezetett KGB is vissza-visszanyúlt a sztálini korszak titkosszolgálati módszereihez.

Külpolitikai téren tovább romlottak a szovjet-kínai kétoldalú kapcsolatok, amin még Csou En-laj kínai vezető Moszkvában tett látogatása sem segített. 1969-ben határincidens robbant ki a két állam között, amely még inkább elmérgesítette a helyzetet. Az igazi krízist azonban az 1968-as prágai tavasz jelentette számára. A brezsnyevi pártvezetés nehezményezte a Dubcek által irányított Csehszlovákia `revizionista, szovjetellenes` és a `liberalizmus irányába mutató` politikáját, így Brezsnyev elrendelte a Varsói szerződés tagállamainak intervencióját. A szovjet vezető még az SZKP KB egyik 1965-ös ülésén nyíltan kimondta, hogy a Szovjetunió saját érdekövezetének tekinti a `baráti szocialista országokat`, és kész azokat megvédeni a külföldi támadásoktól. A Brezsnyev-doktrínaként is ismertté vált elv kimondta továbbá, hogy ha valamelyik `testvérországban` veszély fenyegetné a szocializmust, az minden szocialista ország közös ügye. Brezsnyev ezen elvek alapján rendelte el a prágai tavasz letörését.

A hetvenes évektől azonban új szelek fújtak a Kremlben. Amikor Washington kijátszotta a Kína-kártyát, Brezsnyev lépéskényszerbe került. Az amerikai-kínai közeledést megelőzendő Moszkva is új fejezetet nyitott a másik szuperhatalommal fenntartott kapcsolataiban. Nixon elnök 1972-ben Moszkvába látogatott, s a két fél aláírta az enyhülés éráját felvezető, a hadászati fegyverzetkorlátozásokról szóló SALT-I szerződést. 1973-ban Párizsban létrejött a vietnami háborút lezáró béke, így az Egyesült Államok és a Szovjetunió is újabb nagy tehertől szabadult meg. Az enyhülés jegyében Brezsnyev ellátogatott az NSZK-ba, majd Egyesült Államokba is. A legjelentősebb lépés persze az 1975-ös Helsinki Záróokmány aláírása volt.

A Szovjetunió azonban - egyre nyilvánvalóbbá váló megreformálhatatlansága miatt - stagnálni, majd romlani kezdett, csakúgy, mint Brezsnyev egészsége. Vezetősége utolsó éveit a pangás időszakaként emlegetik, rohamosan romló szellemi állapota miatt a háttérben álló emberek vették át az irányítást. A Szovjetunió 1979-ben bevonult Afganisztánba, ezzel olyan súlyos gondot vett a nyakába, amelynek megoldása utódaira maradt.

Brezsnyev, aki ma leginkább a viccek és a "pangás" révén él az emberek emlékezetében, 1982. november 10-én halt meg. Halála után az örökéletűnek hitt Szovjetuniónak is alig tíz éve volt már csak hátra.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

10. A reformkor fő kérdései
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek

• Miért volt vértelen 1848. március 15-e?
• A nyelv átalakításáról szóló vitát is beindította a magyar államnyelvvé tétele
• Az irodalomban és a politikában is maradandót alkotott Kemény Zsigmond
• Az 1848-49-es szabadságharcban is tevékeny szerepet vállalt Irinyi János
• Alacsonyabb származása miatt sosem teljesülhetett be Vörösmarty első szerelme
• A cenzúra kicselezése érdekében adott alcímet a Himnusznak Kölcsey Ferenc
• Alig épült meg, máris történelmi esemény színhelye lett a Nemzeti Múzeum
• Nem láthatta színpadon a Bánk bánt Katona József
• Csatatértől az elmegyógyintézetig: ki volt Széchenyi István gróf?