I. Miklós

(1796 - 1855)

I. Miklós orosz cár 1796. július 6-án született Carszkoje Szelóban, a Holstein-Gottorp-Romanov-házból. Apja I. Pál cár volt (uralkodott: 1796-1801), s ő bátyja, I. Sándor cár (uralkodott: 1801-1825) után, 1825-ben lépett a trónra, miután másik bátyja, Konstantin nagyherceg már korábban lemondott a trónöröklési jogáról.

I. Miklós trónra lépése után 13 nappal, 1825. december 14-én kitört a dekabrista felkelés. A polgári szabadságért és alkotmányért küzdő katonákat és tiszteket kegyetlenül megbüntette, s a felkelést vérbe fojtotta. A cár ettől kezdve Oroszországban és Európában a forradalmi mozgalmak megtorlójának szerepét töltötte be, I. Miklóst nevezték „Európa zsandárjá”-nak is. Egész uralkodása alatt ellensége maradt minden alkotmányos és demokratikus törekvésnek, emiatt pedig a Vas cárnak titulálták. A külpolitikában a Szent Szövetség rendszerén belül is megmaradt bizonyos fokig függetlennek, 1828-29-ben az orosz-török háborúban megszerezte a Duna-torkolat ellenőrzését, Irántól pedig 1828-ban Örményország egy részét. Az 1830-31. évi lengyel felkelést kíméletlenül leverte, s Lengyelországot az orosz birodalom elválaszthatatlan részének nyilvánította.

A belpolitikában I. Miklós a katonai- rendőri-besúgói önkényuralmat teremtette meg. A moszkvai egyetem filozófiai fakultását megszüntette; az iskolák, egyetemek és a sajtó ellenőrzésére külön szervezetet hozott létre (titkosrendőrség 3. ügyosztálya), megkülönböztetett figyelmet szentelt a politikai rendőrség (Ohrana) munkájának. Az 1832. évi törvény rögzítette, hogy „minden oroszok cárja egyeduralkodó és korlátok nélküli monarcha. Engedelmességgel csak az Istennek tartozik, de nem félelemből, hanem a lelkiismeret okán”. Egy újabb felkeléstől félve Lengyelországban és az abszolutizmus elvének fenntartása miatt 1849-ben 200 ezer fős hadsereget küldött I. Ferenc József osztrák császárnak a megsegítésére, és együttes erővel leverték a magyar forradalmat és szabadságharcot.

1849 után Oroszország átmenetileg Európa legerősebb hatalma lett, és ezt I. Miklós a törökökkel szembeni terjeszkedésre akarta felhasználni. 1853-ban hadat üzent Törökországnak, de várakozásával ellentétben Anglia és Franciaország a törökök mellé állt. A kitört krími háborúban (1853—56) súlyos vereséget szenvedett, de a háború vége előtt I. Miklós 1855. március 2-án Szentpétervárott váratlanul meghalt. A trónon fia, II. Sándor követte (uralkodott: 1855-1881).