20 különleges portré „női hisztériában” szenvedő páciensekről az 1870-es évekből

Az ókortól kezdve meglepően sokáig gondolta úgy az orvostudomány, hogy csak a nők lehetnek hisztériásak. Ezt azzal magyarázták, hogy a hisztéria az anyaméh betegsége, amelyet görögül hüszterának neveztek. A görögök a méhet egy különálló teremtménynek gondolták, amely önállóan mozog a női testben. Kedvenc tartózkodási helyei a borda alatti tájék, a fej, a szív és környéke, a fenék, a csípő, a lágyék, a rekeszizom, valamint a vagina környéke.

Platón és Hippokratész szerint ha egy hölgy túl sokáig nem talál magának férjet vagy nem él rendszeres nemi életet, a méh – mint egy állat – elszabadul, gyakorlatilag vándorútra kel a női testben, ami fulladást, gyengeséget, fogcsikorgatást, valamint rohamokat (vagyis hisztériát) okozhat. Ezt a kellemetlen állapotot minél több gyermekvállalással lehetett elkerülni. Az ókori tudósok szerint se azt nem szereti a méh, ha túl sok folyadék van benne (menstruáció), sem azt, ha kiszárad (szexuális aktusok hiánya).

Ám ha már „beütött a ménkű”, arra is volt megoldás: az elszabadult méhet vissza kellett csalogatni a helyére. Ezt a nehéz műveletet masszázzsal, fürdőkkel kívánták megoldani, ám gyakran kénfüsttel fújták be a beteg asszony fejét, míg a lába között illatos kenőcsöket alkalmaztak, ezzel befolyásolva a szervet, hogy a kellemetlen szag elől a kellemes felé menve, visszatérjen eredeti helyére. A legjobb gyógyszer azonban a szeretkezés volt.

Még a 17-18. században is úgy gondolták az orvosok, hogy a hisztérikus rohamok szorosan köthetők a szexualitáshoz, vagyis a megoldás az orgazmus (önkielégítés vagy bármilyen – akár orvosi – masszázs útján is). 1859-ben George Taylor azt állította, hogy minden negyedik nő szenved a hisztériától, majd George Beard egy 75 oldalas listát állított össze a hisztéria lehetséges tüneteiről, amelyek alapján gyakorlatilag bármely betegséget lehetett a hisztériával magyarázni.

Később a neurológia atyja, Jean-Martin Charcot már felvetette az epilepszia, mint idegrendszeri betegség és a hisztérikus tünetek közötti kapcsolatot. Számos tanulmánya, előadása, valamint első kézből szerzett megfigyelése segítette az orvostudomány fejlődését. Az 1870-es években a párizsi Salpêtrière Kórházban lévő, különböző mentális betegségekkel küzdő nőbetegeket Paul Regnard fényképész segítségével örökítette meg az utókornak. A 20. század elejére a női hisztéria diagnosztizálása radikálisan csökkent, ugyanis az orvosok egyre több ismeretet szereztek az emberi idegrendszerről, és idővel elérkeztünk oda, hogy a „női hisztéria” többé már nem diagnosztizálható betegség.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

13. Magyarország politikai intézményrendszere és választási rendszere
IV. Politikai berendezkedések a modern korban

• A rendszerváltoztatás belülről
• Kilincs a túloldalon
• Kormányzás ellenszélben