Jelképes temetéseket is tartottak a brit tengerészek az utolsó napi adag rumnak
2020. július 31. 14:59 Múlt-kor
50 éve, 1970. július 31-én szolgálták fel utoljára a brit Királyi Haditengerészet hajóin a „tot” néven ismert napi fejadag rumot a tengerészeknek. A kora újkorban moráljavító, illetve (a kor gondolkodásában) egészségmegóvó szándékkal bevezetett napi alkohol-fejadag több átalakuláson is keresztülment, mire kialakult a később ismert „daily tot”. A 19. századtól az adagot fokozatosan csökkentették, a második világháborút követően pedig egyre többen látták be, hogy a modern hadviselés finom műszerei és bonyolult berendezései mellett nincs helye a szolgálat közbeni alkoholfogyasztásnak.
Korábban
Az angol, majd brit hadiflottánál a 17. századtól létezett a központilag kirendelt fejadag szesz, eleinte egy gallon (3,8 liter) sör formájában. A részegeskedés megelőzése érdekében gyakran igen alacsony, 1-2 százalékos alkoholtartalmú főzettel látták el a hajókat, azonban így is logisztikai gondot jelentett az ilyen mennyiségű folyadék jelentős térfogata és tárolásának kérdései.
1655-ben született meg a döntés, hogy a nagy mennyiségű sört egy fél pint (284 milliliter) rummal helyettesítik. Ennek nyomán egyre nagyobb gondot jelentett a matrózok lerészegedése, azonban egységes iránymutatás csak 1740-ben érkezett az Admiralitástól: a rumot vízzel öntsék fel 4:1 arányban, felszolgálását pedig osszák két alkalomra a nap során.
A fegyelmi problémákat azonban ez sem szüntette meg, és a 19. századra jelentős mértékben megváltozott a vezérkar hozzáállása. 1824-ben az adagot ismét a felére csökkentették, egynegyed pintre (142 milliliter), az Admiralitás 1850-ben felállított „piabizottsága” (Grog Committee) pedig már ekkor javaslatot tett a teljes eltörlésére.
A Királyi Haditengerészet ennyire drasztikus változást nem kívánt bevezetni, így végül a század közepén ismét a felére csökkent az adag – a tengerészek egynyolcad pint (71 milliliter) rumot kaptak naponta, egyetlen adagban, délelőtt 11 és dél között felszolgálva. 1881-ben a tisztektől, 1918-ban pedig az altisztektől is elvették a napi fejadagot.
A helyzet ezt követően hosszú ideig változatlan maradt a Királyi Haditengerészetnél (az 1901-ben önállóvá vált Ausztrália saját flottája 1921-ben teljesen megszüntette a „totot”), mígnem 1969 decemberében egy alsóházi képviselő írásbeli kérdésére az Admiralitást felügyelő bizottság azt válaszolta: „a rumfejadag már nem egyeztethető össze azzal a magas hatékonysággal, amely ma már elvárt, mivel az egyének feladatai a hajókon bonyolult és gyakran finom szerkezetekhez és rendszerekhez kapcsolódnak, amelyek helyes működésén emberi életek múlhatnak.”
Az alsóházban 1970. január 28-án este, egy óra 15 perc alatt dőlt el „a nagy rumvita”, amelynek során előirányozták a napi rumadag megszüntetését.
A július 31-ére kijelölt utolsó napra („Black Tot Day”, azaz a Fekete Tot Napja) számos hajón és több haditengerészeti támaszponton is formális búcsúkkal készültek a tengerészek: sokuk fekete karszalagot öltött a 11 órai sípszóra az utolsó pohárhoz, de volt, ahol jelképes tengeri temetést is tartottak a rumos hordóknak, illetve a poharaknak, a Collingwood akadémián pedig zenekarral kísért temetési menet vonult végig, amelyen egy koporsó jelképezte a napi rumadagot.
Az intézkedés meglehetősen népszerűtlen volt a matrózok körében. „Kárpótlásul” a hajók legénysége jogosulttá vált napi három félpintes (284 milliliteres) doboz sör vásárlására, amelyet azonban nem fogyaszthatnak szolgálat közben. Emellett jobb szórakozási lehetőségeket is ígértek nekik szolgálati helyeiken, ami hullámzó minőségben valósult meg.
Kanada hadiflottája 1972-ben, Új-Zélandé pedig 1990-ben követte a brit példát, azonban különleges ünnepi alkalmakkor ma is előfordul, hogy a régi vezényszavak kíséretében rumot szolgálnak fel a tengerészeknek – ilyen volt például a Kanadai Királyi Haditengerészet fennállásának 100. évfordulója 2010-ben, illetve II. Erzsébet királynő gyémántjubileuma 2012-ben.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
5. Magyarország gazdasága a 20. században
I. Gazdaság, gazdaságpolitika, anyagi kultúra, pénzügyi és gazdasági ismeretek
- 1946 nyarára olyan értéktelenné vált a pengő, hogy az utcán hajították el a bankjegyeket
- 1956 miatt is késett a Borsodi Vegyi Kombinát elindulása
- Volt, aki féltette a túl sok szabadidőtől a népet a szabad szombatok bevezetésekor
- A rendszerváltoztatás belülről
- A haderő mellett a gazdaság fejlesztését is megcélozta a győri program
- Naponta nőttek tizenötszörösükre az árak a hiperinfláció idején
- Különösen kegyetlen körülmények között dolgoztatták a Hortobágyra kitelepítetteket
- Miért sikerült a lengyeleknek az, ami a magyaroknak nem?
- Nyolc áldozatot követelt a Kádár-korszak sikervállalatának építése
- Versenyt futottak a nagyhatalmak a német tudósokért a 2. világháború után 09:05
- Bár nem vett részt a jakobinus mozgalomban, börtönbe vetették Batsányi Jánost tegnap
- A németek által megalkotott tőrdöfés-legendával harcolta ki Sztálin a fegyverletételt tegnap
- Országos állatbarát program indult el a tiszadobi Andrássy-kastélyból tegnap
- Mindenki számára tartogat programokat a Várkert Bazár fesztiválja tegnap
- A tárgyak rejtélyes eredetét is megismerhetik a látogatók az idei Műtárgyak éjszakája fesztiválon tegnap
- Középkori templomrom, puskagolyók és katonák maradványai is előkerültek Visegrádnál tegnap
- Több legenda is elterjedt Ottlik Géza legismertebb művéről tegnap