Géntechnológiával határozzák meg az antik könyvek korát

Hedges a Wired magazinban elmondta, hogy akkor vált érdekeltté egy újabb módszer megtalálásában, amikor két évvel ezelőtt a Karib-tenger térségében néhány régi térképre és nyomtatványra bukkant. A kutató a karibi térség szigeteit ábrázoló térképek első három, 1528-ban, 1534-ben, 1547-ben nyomtatott kiadását vizsgálta párhuzamosan egy negyedik, ismeretlen időpontban született példánnyal.

A jelenlegi gyakorlat szerint a szakértők úgy próbálják megbecsülni a több száz évesre becsült anyagok korát, hogy a betűfajokat, a papír típusát, a nyomdász vízjelét, vagy a bibliográfiákat tanulmányozzák. A "nyomtatási óra" technika ezzel szemben erősen hasonlít a molekuláris óra technikához, amelyet a genetikai mutációk időmeghatározásához használnak.

A könyvek későbbi kiadásai jellegzetesen több sortörést tartalmaztak, mint a korábbi kiadások. Hedges úgy találta, hogy a negyedik kiadású könyvek körülbelül 550 sortörést tartalmazhattak, mig a harmadik kiadású könyvek körülbelül 300-at. Ha minden károsodás a nyomásból származott, akkor a harmadik kiadás utolsó példánya körülbelül azonos számban tartalmazott volna károsodást, mint a következő kiadás legelső példánya - állapította meg Hedges. A nyomtatási kép módosulásában azonban más is szerepet játszhat.

A nyomólemezeket ugyanis félretették a nyomtatások között. A fáből készült klisék azonban a tárolás alatt is károsodhatnak, s ez még több sortörést okozhat a nyomtatás közben. Ez átlagosan minden évben körülbelül 10 újabb sortörést okozott, ami a karibi térképek esetében teljesen egyértelművé vált. Számításainak eredményeképpen Hedges úgy becsülte, hogy az ismeretlen időpontú kiadást 1565-ben nyomtatták.

Tanulmányában Hedges a molekuláris evolúciós órák véletlenszerű genetikai mutációihoz hasonlította a romlási folyamatot. Ugyanazt az elemzést elvégezte a nyomdász logójának, vagy jelzésének figyelembevételével is, és szintén az 1565-ös dátumhoz jutott el.

(Múlt-kor/MTI)