Mégse III. Richardot találták meg?

A néhai York-uralkodó csontjait még 2012 szeptemberében találták meg brit régészek. A csapat korabeli térképek és modern helymeghatározó eszközök segítségével a leicesteri városi tanács szociális ügyosztályának parkolója alatt azonosította a feltételezett sírhelyet, és a megbontott aszfaltburkolat alól már az ásatások első napján előkerült egy csontváz, amely első ránézésre ígéretes leletnek tűnt. Az elhalt maradványain ugyanis egyértelműen felfedezhető volt az a fajta kóros mértékű gerincferdüléses elváltozás, amelyben III. Richard közismerten szenvedett, és a csontokon jól látható harci sérülések is voltak. III. Richard csontjainak feltárása az utóbbi évtizedek egyik legnagyobb régészeti szenzációja volt, s világszerte hatalmas érdeklődés övezte a kutatás minden apró mozzanatát.

Michael Hicks azon kevesek egyike volt, akik végig gyanúsan szemlélték az 1485-ös bosworthi csatában elhunyt király maradványai körüli felhajtást. A Winchesteri Egyetem történészprofesszora - maga egyébként III. Richard-kutató - azt állítja: egyáltalán nincs meggyőződve a Leicesteri Egyetem állításának valódisága felől. Hicks szerint a DNS-tesztek és a radiokarbonos vizsgálatok sem meggyőzőek eléggé, hogy ki lessen jelenteni: valóban a néhai uralkodó csontjait találták meg, és úgy vélekedett, hogy azok a király bármelyik rokonáé lehetnek.

A kutatók az azonosításhoz a legmodernebb technikát hívták segítségül: a maradványokat CT-vizsgálatoknak vetették alá, és DNS-mintát vontak ki a csontvázból. Ez utóbbi bizonyult döntő jelentőségűnek. A kutatás e fejezetének főszereplője egy kanadai születésű londoni műbútorasztalos, Michael Ibsen volt, akiről a történészek kiderítették, hogy Richard nővérének, Anna hercegnőnek egyenes ági leszármazottja. Ibsen - akit saját bevallása szerint megdöbbentett soha nem sejtett rokoni kapcsolata a néhai uralkodóval - a kutatócsoport kérésére DNS-mintát szolgáltatott, a minta pedig a Leicesteri Egyetem szakértőinek tavaly februári bejelentése szerint egyértelmű egyezést mutatott a parkolóban talált maradványok DNS-szekvenciájával.

Hicks - aki kétségeinek a BBC History Magazine hasábjain is helyt adott - úgy vélekedett, hogy rengeteg olyan személy van, aki harcolt és elesett a rózsák háborújában - köztük a bosworthi csatában -, és olyan sérülést szenvedett, mint amit a leicesteri csontváz esetében is megállapítottak. Hozzátette: nincs arra bizonyíték, hogy III. Richárd gerincferdülésben szenvedett vagy púpos lett volna. Hasonló véleményen van Martin Biddle régészprofesszor, aki szerint további ásatásokra lenne szükség ahhoz, hogy minden kétséget kizáróan ki lehessen jelenteni, valóban III. Richardot találták meg a leicesteri autóparkoló betonja alatt.

III. Richard finoman szólva is megosztja az angol tudományos életet, a genetikai kutatás etikussága mellett a csontok újratemetése körül is komoly csatározások zajlanak. A Leicesteri Egyetem szakértői kijelentették, az identifikáció legalább hat különböző bizonyítékon alapszik, köztük kortárs beszámolókon és a csontváz elemzésén. "Az azonosítás erőssége, hogy az összes bizonyíték ugyanoda konkludál. Hicks professzornak joga van a véleményformáláshoz, de meg fogjuk cáfolni őt" - közölték a kutatók.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

ősz
Múlt-kor magazin 2010

• Az aradi vértanúk özvegyei
• Jan van Eyck és a Rózsa-regény
• A végzetes vonzerejű asszony
• Rosszéletű nők kalandjai a szabadságharc idején
• Hová lettek a bűnösök?
• Erős, mint a Bors, avagy az első magyar munkásmozgalmi kalandfilm
• A mélység titka: magyar roncskutatók víz alatti kalandjai Fokvárostól a Balatonig
• Az eredeti Széchenyi az igazi
• Charles Lindbergh pálfordulása a technikai vívmányoktól a környezetvédelemig