Volt-e köze Ted Bundy sanyarú gyermekkorának későbbi brutális gyilkosságaihoz?

2019. július 3. 18:51 Múlt-kor

Az Egyesült Államok egyik leghírhedtebb sorozatgyilkosának, Ted Bundynak nem volt könnyű gyermekkora. Nem tudta, ki valójában az apja, sokan pedig azt híresztelték, hogy valójában anyja és nagyapja vérfertőző kapcsolatából született.

Korábban

Természet és neveltetés

A fejlődéssel foglalkozó pszichológusok túlnyomó többsége egyetért abban, hogy az emberek életvitele legalább részben gyermekkoruk folyománya. A legtöbb cselekvés a korábbi tapasztalatok eredménye – a pozitív tapasztalatok hasonló tettekhez vezetnek, míg a negatív tapasztalatok pusztításhoz vezethetnek.

Míg a legtöbb ember képes a helyén kezelni gyermekkora tapasztalatait, és jó irányba fordítani azokat felnőttként, sokan nem ilyen szerencsések, vagy nem is érdekli őket az irány, amerre tartanak.

A kevésbé ideális gyermekkori tapasztalatokra jó példa Bundy esete. Egész gyermekkorában nem tudta például, hogy a lány, akit a nővéreként ismert, valójában az édesanyja. Anyai nagyapja, aki a korai években nevelte, rasszista, nőgyűlölő és erőszakos volt.

Bundy kamaszéveit az ország másik végében töltötte, távol mindentől, amit gyermekként ismert, ahol olyan mostohaapa nevelte, aki iránt semmiféle kötődést nem érzett.

Valóban elegendő volt ez a gyermekkori teher ahhoz, hogy Ted Bundy az őrület és a brutalitás legmélyére merüljön – vagy valami más volt a kiváltó ok?

Hazugságok hálója

A felnőttként elkövetett tetteitől eltekintve érdemes megjegyezni, hogy Ted Bundy nem éppen a legideálisabb feltételekkel indult neki az életnek. Valójában az is némiképp csoda, hogy egyáltalán neki tudott indulni.

1946. november 24-én egy 22 éves lány megszülte gyermekét egy hajadon anyák számára fenntartott intézetben a Vermont állambeli Burlingtonben. A lányt Eleanor Louise Cowellnek hívták, és ekkor még nem sejthette, hogy a fiú, akit világra hozott, egyszer vérszomjas szörnyetegként lesz világhírű. A gyermeket Theodore Robert Cowell néven anyakönyvezték.

Bundy apasága sokáig vita tárgyát képezte a későbbiekben is, egyértelmű válasz nélkül. Születésekor az anyakönyvbe „ismeretlen” került bejegyzésre az apa neve helyére, azonban sokak szerint egy, a légierőben szolgált pilóta, illetve egy matróz is lehetett a vér szerinti apja.

Ezen elméletek mellett sokak meggyőződése, hogy a később szexuális töltetű bűncselekményeiről elhíresült Bundy valójában saját nagyapjától született. Ann Rule „Az idegen mellettem” című életrajzi művében azt állítja, Samuel Cowell megerőszakolhatta lányát, és Bundy ebből a „kapcsolatból” születhetett. Ez a feltételezés DNS-vizsgálat segítségével azonban sosem került megerősítésre.

Akárhogy is történt, Louise Cowell el akarta kerülni az egyedülálló anyaságot – amely a korban igen nagy társadalmi stigma volt –, így végül visszatért szülei otthonába a Pennsylvania állambeli Philadelphiában, és nekik adta át a gyermeket.

Életének legalább az első három évében Bundyt abban a hitben nevelték, hogy édesanyja a nővére, nagyszülei pedig a szülei. Egyes beszámolók szerint Bundy nem szerzett tudomást valódi eredetéről egészen 1969-ig, azaz nem sokkal azelőtt, hogy megkezdte gyilkosságsorozatát.

Édesanyja szerint Bundy kisgyermekkora, amelyet nagyszüleivel töltött, nem volt éppen leányálom. Maga Bundy azonban másként emlékezett rá: míg Cowell leginkább édesapja erőszakosságát, szexizmusát és rasszizmusát idézte fel később, Bundy arra emlékezett vissza, hogy csodálta és tisztelte apjának hitt nagyapját, a férfiasság és a családfői szerep kiváló példájának tartva őt. Ann Rule-nak arról számolt be, „kötődött” nagyapjához, „azonosult vele” és „tisztelte”.

Dr. Dorothy Otnow Lewis – a pszichiáter aki tárgyalása végső szakaszában vizsgálta meg Bundyt abban a reményben, hogy a férfit megmenthetik a kivégzéstől – véleménye szerint számos jel volt Bundy gyermekkorában, amely pszichotikus felnőttkora felé mutatott.

A Bundy családtagjaival folytatott beszélgetései során Otnownak azt mondta a férfi egyik unokatestvére, hogy óvodás korában Bundy gyakran kilopódzott az üvegházba, ahol nagyapja pornógyűjteményét tartotta, és órákon át a felnőttmagazinokat bújta. Bundy a későbbiekben beismerte, hogy a pornográfia fűtötte erőszakos fantáziáit.

Bundy anyai nagynénje, Julia azt is elmondta Otnownak, hogy ezekben az években többször arra riadt fel éjjel, hogy a kis Bundy nevetgélve nagyméretű konyhakést csúsztat az ő takarója alá.

Otnow a beszámolókból arra következtetett, hogy Bundy nagyanyjának – aki hajlamos volt a depressziós epizódokra és gyakran kezelték elektromágneses sokkterápiával – jelentős szerepe lehetett Bundy mentális állapotának alakulásában.

A nagymama depressziója, agorafóbiája és más problémái miatt feltételezhető, hogy Bundy eleve hajlamos volt biológiailag a mentális zavarokra. Röviden összefoglalva: a későbbi sorozatgyilkost gyermekkora egyáltalán nem a normális felnőtt életre készítette fel.

következő oldal 1 / 2