Viharos élete során soha nem hagyta el derűs életkedve Jókai Mórt

Szerelem és dráma az öregedés éveiben

1886-ban tragédia rázta meg Jókait: felesége halála után családi élete is romokban hevert, letargiáját csak fogadott leánya, Jókai Róza és férje, Feszty Árpád enyhítette: a Bajza utcában álló művészház első emeletére költöztek, ezzel életet leheltek a megkeseredett Jókaiba, aki állandó helyváltoztatással próbálta feldolgozni kedvese elvesztését – a nyarakat gyakran a svábhegyi nyaralóban vagy balatonfüredi villájában töltötte.

A gyász éveit írói munkájának félszázados, 1894-es jubileuma némileg feledtette, amelyen egy egész ország köszöntötte a neves írót. Hogy utolsó évei se teljenek nyugalmasan, az öregedő Jókai még egy botrányt tartogatott a közönségnek: feleségül vette Grósz (Nagy) Bellát, aki még 1897 tavaszán kopogtatott be Jókaihoz azzal a szándékkal, hogy segítséget kérjen színésznői ambícióinak megvalósításában. Az író pártfogásába vette az ifjú hölgyet, és a közvélemény azonnal gyanakodni kezdett: többről lehet szó, mint egyszerű baráti kapcsolatról.

A házasságra 1899. szeptember 16-án került sor, a 74 éves Jókai ekkor vette el a még mindig csak 20 esztendős művésznőt, aki a rossz nyelvek szerint éppen gyermeket várt – talán nem is az öregedő írótól. Ennek ellenére a lány teljes családját befogadták koszt-kvártélyra, és Jókai – fogadott lányát kitagadva – teljeskörű örökösének tette meg hitvesét.

A házasság újabb esést hozott népszerűségében, zuhantak műveinek eladott példányszámai, és közeli hozzátartozói közül is többen elfordultak tőle. Mikszáth Kálmán már idézett összegzőjében találóan fogalmaz a pikáns, ám közel sem szívderítő drámáról: „És feltárultak egész meztelenségükben a kínos családi jelenetek, melyek azt megelőzték, a baráti közbelépések és minden egyéb, ami azzal összefüggött, végighurcolva a dicsőségtől körülragyogott emberi főt a parázna beszédek, gúnyos tréfák kloákáján. Minden jobbérzésű embernek fájdalmat, lehangoltságot okozott ez.”

[galeria_kep_36896]

Jókai Mór vitatható magánéletei döntései ugyan megtépázták, de összetörni nem tudták az írófejedelem nimbuszát. 1900-ban a párizsi világkiállításon francia írók fogadták, Kolozsváron díszhintón haladt végig az utcákon Mátyás király szobrának 1902-es felavatásán. Ugyanebben az évben, az öregedő író pályájának alkonyán egy emlékezetes találkozásra is sor került: Nagyváradon tartózkodott, ahol jelen volt egy Ady Endre nevezetű – még – ismeretlen költő. Jókai a következő szavakkal búcsúzott Adytól: „Amit rólam írtál, a mélyen érző igazi költő írása volt. Meg fogom őrizni írásodat s az emlékedet is halálomig.” – ez volt a generációváltás, a staféta átadásának ünnepélyes pillanata.

1903/1904 telét – kerülve szervezetének megterhelését – Nizzában töltötte, és felesége elmondása alapján olyan jól érezte magát, hogy örökre hátat fordított (volna) a hideg, budapesti teleknek. Ekkor még nem tudhatták, de ez volt az utolsó utazás, amely megadatott az írófejedelem számára. Amikor kiderült, hogy a 79 éves Jókai tüdőgyulladást kapott, aggódó újságírók lepték el a ház kapuját. Miután a beteg eszméletét vesztette, még a király is érdeklődött hogyléte felől. A derűs életkedv még ekkor is humorral itatta át szavait: „Milyen jó dolgom van, konyakkal, szomorodnival gyógyítanak! Dehogy kelek fel egyhamar” – idézi Mikszáth Jókait.

1904. május 5-én, életének utolsó óráiban még teljesen tudatában volt létezésének és várható elmúlásának. Az ablak kinyitását kérte, és amikor kérdezték, nem bántja-e a zaj, csak így felelt: „Dehogy bánt – felelte mosolyogva –, hiszen az az élet s az élet szép.”

Jókai Mór szeretett rózsái között svábhegyi nyaralójában (1900 körül)

Temetésére egy szürke tavaszi délutánon, május 9-én került sor. A Kossuthéhoz fogható állami temetésen mindenki megjelent, aki számított, tizenkét szekérnyi koszorú görnyedezett a halottas kocsi után. Mikszáth Kálmán így idézte fel a végső búcsú pillanatait: „Jókai... vagy néha úgy rémlik, hogy nem is ő, de a saját regényeinek közös hőse vonul ki végleg a világból.”

Alkotásait már életében óriási figyelemmel kísérték, és halála után is az irodalmi kánon megkerülhetetlen szereplője maradt. Életműve a mai napig folyamatosan újraértékelés alatt áll, és míg a Baradlay család tragikus története egyeseknek rémálom az általános iskolai kötelező olvasmányok polcáról, addig mások élvezettel merülnek el Jókai romantikus, megkapó történeteiben. Leghíresebb regényeit, mint az Aranyembert, A kőszívű ember fiait, az Egy magyar nábobot, a Fekete gyémántokat, a Szegény gazdagokat, A lőcsei fehér asszonyt vagy Kárpáthy Zoltánt generációk veszik kézbe újra és újra.

A realisták ítélete alapján megragadt a romantika fogságában, míg az ellenoldal szerint éppen az elengedhetetlen átmenetet képezi a két irodalmi korszak között. A romantikus vonások elsősorban a főhősök ábrázolásában érhető tetten, a karakterek általában feketén-fehéren, a „jó” vagy a „rossz” szerepében kerültek bemutatásra. További romantikus jellemző a nagy, nemzeti ügy visszatérő motívuma, a nagyszabású tablók és természetképek, valamint Jókai végtelen vonzódása a fantasztikushoz és a meseszerűhöz. A realizmus jellegzetességei közé sorolják anekdotáinak népies életképeit – hasonlóképpen jelenítette meg ezt a világot, mint Petőfi Sándor lírájában.

Mikszáth a következő sorokban pontosan világított rá Jókai értékelésének és bemutatásának akadályaira: „Nos hát, melyikhez nyúljak a Jókai Mórok közül? Mert csak egyetlen egyet szabad lepingálnom, de összhangban kell lennie a többivel mindnyájával. […]  Ha ezt sikerült eltalálnom, a munka jó. Ha nem sikerült, nem röstelkezem, mert nem én vagyok az első ember, aki erejénél többet mert. […] Lesznek, akik azt mondják, hogy sokat elhallgattam, kivált élete utolsó éveiről. Lesznek viszont, akik azért tehetnek szemrehányást, hogy többet föltártam az életéből, mint kellett volna.”

1. Forradalmárból irodalmár
2. Szerelem és dráma az öregedés éveiben

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

nyár
Múlt-kor magazin 2012

• Öveges professzor, mindenki fizikatanára
• Tabutörő stációk: Szexuális forradalom – szexuális ellenforradalom
• A japán-amerikaiak internálása a második világháborúban
• Vietnam öröksége - Irak árnyéka
• Szex, szerelem, testiség a szocializmusban
• Balatonederics: A fekete kastély kísérteties históriája
• Variációk Fidel Castro likvidálására
• Kossuth „búcsúja” prózában és versben
• Megmentésre váró hungarikumok