Vérfürdőhöz és kis híján az Egyesült Államok széteséséhez vezetett Észak és Dél harca

Közvetlen előzmények

Az 1860 novemberében tartott amerikai elnökválasztást az a republikánus Abraham Lincoln nyerte, akinek a déli államokban egyáltalán nem volt támogatottsága.

Ezt az eredményt és Lincoln személyét a déli államokban már önmagában provokációnak tekintették, így 1861 márciusában hét déli állam – Dél-Karolina, Mississippi, Florida, Alabama, Georgia, Louisiana, Texas – úgy döntöttek, hogy kiválnak az Egyesült Államokból: ők lettek az első „konföderációsok”, a polgárháború kitörése után pedig további államok – Virginia, Arkansas és Tennessee is követték példájukat.

Az úgynevezett határállamok, mint Missouri, Kentucky és Maryland ugyan nem csatlakoztak nyíltan a konföderációsokhoz, viszont a népesség jelentős része a déliekkel szimpatizált.

A kivált államok „ellen-elnöknek” megválasztották Jefferson Davist, akit már februárban beiktattak pozíciójába. Korábban számos katonai tapasztalatot szerzett, a Mexikó elleni háborúban is aktívan részt vett, így Lincolnhoz képest első ránézésre – egy háborúval fenyegető konfliktushelyzetben – ideális választásnak tűnt.

Viszont – ami főleg az idő előrehaladtával vált egyértelművé – Davis kevésbé volt alkalmas a szükséges kompromisszumok megkötésére, érzelmileg sem állt stabil lábakon, ezzel szemben Lincoln idővel egyre magabiztosabban érezte magáénak a vezető szerepet.

Noha Lincoln elődje, Buchanan elnök utódja beiktatásig igyekezett középutas megoldásokat találni, hogy elkerüljék a krízist, a bizottságok nem jártak sikerrel, és a rabszolgakérdésben sem sikerült kompromisszumra jutni. A polgárháború előestéjén már az északiak sem hittek a déliekkel való kiegyezésben.

Nem úgy kezdődött, ahogy befejeződött

Az erőviszonyok kiegyenlítetlenek voltak. Hiába vált ki végül tizenegy állam, velük szemben továbbra is huszonhárom unionista tagállam maradt, akik népességarányosan egyértelműen a déli államok fölé kerekedtek.

21 millió fő északon, 9 millió délen (ebből 4 millió rabszolga). Kiterjedt vasúthálózat, fejlett technológia, modern üzemek és jelentős anyagi tőke az északiak oldalán, míg a déliek ezzel szemben csak ültetvényeiket, sajátos intézményrendszerüket, és katonai tradícióikat tudták csatasorba állítani.

1861. április 12-e nem egy emlékezetes ütközet véres évfordulója. Egy 5500 fős konföderációs hadsereg állt szemben mindössze 85 északi katonával, akik a charlestoni kikötő bejáratánál lévő Sumter-erődöt védték. Az erődöt végül harmincnégy órás bombázás után Pierre G. T. Beauregard vezetésével elfoglalták a déliek, halálos áldozatot az incidens nem követelt.

Grafika a gettysburgi csatáról

Az események láncolatában sajnos nem hasonló folytatás, vagy gyors, kompromisszummal történő lezárás következett. Az 1863-ig tartó időszakban egyáltalán nem tűnt biztosnak az északiak végső győzelme (Robert E. Lee tábornok többek között Virginia államban aratott győzelmeket), de az idő, a fokozatosan elhúzódó háború a nagyobb erőforrásokkal és tartalékokkal rendelkező északnak kedvezett.

A valódi fordulatot a gettysburgi csata hozta. Az 1863. július 1. és 3. között vívott ütközet egyértelműen az északi erők győzelmével zárult, egyben ez jelentette a déliek fokozatos visszaszorulásának kezdetét.

1865 áprilisára Lee tábornok egyre szűkülő gyűrűbe került az északiak legendás hadvezére, Ulysses S. Grant vezette hadsereg által. 1865. április 9-én Lee előtt nem maradt választás, a déliek letették a fegyvert, észak megnyerte a háborút.

Hogy ez valódi győzelem volt-e? Az északiak nézőpontjából természetesen igen, de az amerikai nemzettől ez a győzelem óriási áldozatokat követelt. Az Egyesült Államok történetének legvéresebb háborúja összesen 620 ezer emberéletet követelt.

Ami a rabszolgakérdést illeti, Lincoln 1862-es emancipációs nyilatkozata ugyan valóban reményt adott az abolicionistáknak, hogy a rabszolgatartás sötét korszaka lezárul az Egyesült Államok történetében. A háború ekkor még javában zajlott, így a déliek életét ekkor még nem befolyásolta a nyilatkozat.

A rabszolgaságot ugyan végérvényésen felszámolták, a kérdésben mégsem sikerült konszenzust kialakítani. A polgárháborút követően megalakuló Ku-Klux-Klan és a rákövetkező évszázad igazságtalanságai ellen harcoló fekete polgárjogi mozgalom között feszülő ellentét egyik kiindulópontjaként is felfogható az amerikai történelem sötét négy éve, és az azt megelőző időszak sikertelen kompromisszumkereső politikája.

Az amerikai polgárháború szomorú kettősségét pedig mi sem fejezi ki jobban, mint az a tény, hogy az északi győzelem kulcsszereplőjét, Abraham Lincolnt alig pár nappal a déli fegyverletétel után, április 14-én egy déli szimpatizáns, John Wilkes Booth meglőtte színházi páholyában. Az elnök másnap belehalt sérüléseibe.

1. A konfliktus előszele
2. Közvetlen előzmények

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

nácik

• Diplomácia helyett megszállással válaszoltak a németek a jugoszláv puccsra
• Katonai esély sem volt rá, hogy megakadályozzák a német csapatok bevonulását
• Újabb lépés a diktatúra felé: a Reichstag felgyújtása
• Kilencszáz nap rémálom – 80 éve ért véget Leningrád ostroma
• Nem hiába kapta a „Lucky” becenevet a jég hátán is megélő New York-i maffiavezér
• Bizalmatlansággal és németbarátsággal kellett megküzdenie a II. világháborúból kilépni akaró miniszterelnöknek