Új kérdések és hipotézisek a Kárpát-medence tatárjárás előtti népességével kapcsolatban

Írott és résgészeti források

F. Romhányi Beatrix Az Alföld Árpád-kori népesedési és birtokviszonyai a tatárjárás előtt című tanulmánya a Történelmi Szemle 2021/2. számában olvasható, és az alábbi linkre kattintva olvasható teljes egészében.

Az utóbbi évtizedekben az informatika fejlődése új lehetőségeket nyitott a kutatásban. A nagy adatállományokat tartalmazó adatbázisok és a térinformatika korábban elképzelhetetlen mennyiségű adat egyidejű feldolgozását, térbeli elhelyezését és elemzését teszi lehetővé. Bár a régészeti kutatásban ezek az eszközök már évtizedek óta a mindennapi munka részei, más bölcsészettudományok művelői gyakran még ma is idegenkednek ezektől a módszerektől.

A digitális bölcsészet azonban egyre több területen jelenik meg, és a kvantitatív módszerek alkalmazása számos területen hozott már eddig is új eredményeket.

Mindezeket előre bocsátva az alábbiakban a Kárpát-medence Árpád-kori településhálózatával kapcsolatba hozható különféle – írott, régészeti és helynévi – források alapján szeretnék rámutatni néhány ellentmondásra. A mindenkit megnyugtató megoldás bizonyosan nem e cikk végén lesz olvasható, de abban is biztos vagyok, hogy a tárgyszerű vita közelebb visz hozzá.

A Kárpát-medence honfoglalás és Árpád-kori viszonyairól nem könnyű képet alkotni. Az írott adatok a 13. században, annak is inkább a második felében kezdenek szaporodni, a középkori Magyar Királyság egészéről pedig az 1332–1337-es pápai tizedjegyzékből alkothatunk először képet. Ebben az időszakban a családokra bomló nemzetségek már ősi birtokaikról rendelkeztek, a faluhálózat többé-kevésbé megszilárdult, a vármegye a nemesség önigazgatási szervévé vált, a királyi birtokok pedig az ország területének egyre kisebb hányadát jelentették.

Mindeközben a 13. század közepén a Magyar Királyságot sújtó tatárjárás jelentős mértékben átrajzolta az ország demográfiai és politikai térképét is. Vagyis az esetek jelentős részében az országot ért katasztrófa utáni újjászervezés időszakában keletkezett dokumentumokból következtetünk vissza a korábbi helyzetre, és e korszak bőségesebb forrásanyagát igyekszünk összekapcsolni a tatárjárás előtti időszak ritkább és gyakran szűkszavúbb forrásaival. Ez a megközelítés azt feltételezi, hogy a tatárjárás előtti időszakban többé-kevésbé változatlan, illetve nagyon lassan és kismértékben változó helyzettel lehet számolni.

A korszak másik forráscsoportját a régészeti leletek jelentik. A települések és a temetők a településterület kora középkori kiterjedésére vonatkozóan kiváló adatokat nyújtanak, a lelőhelyek keltezése és belső kronológiája viszont sok szempontból bizonytalan. A 10. századból inkább csak a temetőket ismerjük, ami annak is lehet a következménye, hogy a 10. századra keltezhető telepek kiválasztása a tágabban 10–11. századra keltezett telepek halmazából ma még nem végezhető el megbízhatóan.

A 11–13. századból már jó néhány falusias települést is feltártak, de ezek finomabb keltezése rendszerint nem lehetséges, ráadásul gyakran a tényleges méretük sem állapítható meg a feltárás jellege (például nyomvonalas létesítmények megelőző feltárása) vagy a lelőhely részleges pusztulása miatt. Az is gondot okoz, hogy e települések jellemző építményeinek, a félig földbe mélyített házaknak az élettartama nem ismert.

A szarvasgedei kísérlet alapján legalább 25-30 évet joggal feltételezhetünk, de 200-300 évig biztosan nem használták őket. A probléma nemcsak az egyes épületeket érinti, hanem a településeket is, mivel a feltárt házak között elég kevés akad, amelynek épületszerkezetét megújították volna, a keltezési nehézségek miatt pedig nem lehet egyértelműen eldönteni, hogy az adott település épületei mind egykorúak-e, vagy a közösség esetleg többször visszatért ugyanarra a helyre és házait a korábbi maradványokat kikerülve építette fel.

Mit mesélnek a helynevek?

A harmadik forráscsoport, amelyet időről időre megkísérelt felhasználni a kutatás a korai településhálózat rekonstruálásához, a helynevek. A nyelvészet és nyomában a történettudomány évtizedekkel ezelőtt meglehetősen optimista volt a helynevek korának, eredetének meghatározását illetően. Ma e tekintetben az erős, olykor talán túlzott óvatosság jellemző.

A keltezést és a nyelvészeti kérdéseket illetően semmiképp sem szeretnék állást foglalni, de pusztán a tipológiát tekintve vannak olyan helynévtípusok, amelyek térképen ábrázolva mintázatokba rendeződnek. Ezek közé tartoznak például az úgynevezett törzsnévi helynevek, a keleti és más bevándorolt népek neveiből, valamint egyes vidékeken a székely- és a szász- összetétellel képzett helynevek.

A helynevek egy másik vizsgálható csoportját jelentik a muszlim és zsidó népességre utaló elnevezések, illetve az a néhány írott adat, amely egyes településeken e közösségek jelenlétéről tanúskodik. Ezekből összességében jóval kevesebbet ismerünk, mint az előzőkből, ezért ezeket önállóan nem, csak a többi vizsgált helynévvel összefüggésben célszerű elemezni. Sajátos szolgálatuk és közvetlen függésük az uralkodótól ugyanakkor alkalmassá teszi az általuk lakott településeket arra, hogy indikátorként tekintsünk rájuk.

1. Írott és résgészeti források
2. Konklúzió helyett

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Németország

• A hatalmas veszteségek sem állították meg a szovjet hadsereget Sztálingrádnál 
• Egyetlen hajót sem süllyesztett el a rettegett német monstrum, a Tirpitz
• Pattanó bombákkal semmisítették meg a britek a Ruhr-vidék gátjait
• Megrendítő beszédet mondott a berlini fal árnyékában J. F. Kennedy
• Véletlenül jutott kulcsfontosságú szerephez a berlini fal ledöntésében Günter Schabowski
• Családját is feláldozta a propaganda mestere, Joseph Goebbels 
• Még az akasztófa árnyékában is tagadta bűnösségét Hermann Göring
• Búcsúcédulák bevételeiből finanszírozták, de így sem haladt a kölni dóm építése 
• Bár tudomására jutott, nem tett jelentést a Hitler ellen készülő merényletről Erwin Rommel