Új kérdések és hipotézisek a Kárpát-medence tatárjárás előtti népességével kapcsolatban

2023. február 11. 17:05 Múlt-kor, Történelmi Szemle

Korábban

Konklúzió helyett

Összességében a három forráscsoport – az írott adatok, a régészeti leletek és a helynevek – mindegyike rejt magában nehézségeket és bizonytalanságokat. Az adatok nagy száma miatt azonban lehetőséget is jelentenek a Kárpát-medence 13. század előtti települési viszonyainak kutatására. A három forráscsoport együttes értékelése éppen azért fontos, mert igen kicsi az esélye annak, hogy egy adott térségben véletlenül annak ellenére sem tűnik fel egyik adattípusból sem egy sem, hogy az adott vidéket lakták, használták, gazdálkodtak rajta.

Az is elgondolkodtató lehet, ha egy kisebb régióban az egyik adattípus jelen van, egy másik viszont következetesen hiányzik. Konkrétabban fogalmazva, a régészeti adatok megléte mellett az okleveles és/vagy helynévi adatok hiánya, például, mindenképpen magyarázatot igényel. A helynevek esetében egyes típusok egymáshoz való viszonya úgyszintén információt jelent, hiszen nem mindegy, hogy egymással keverten vagy elkülönülve tűnnek-e fel a térképen.

Összefoglalás és jól szerkesztett végkövetkeztetés helyett – a vitaindító szándék nyomatékosítása végett is – az alábbiakban néhány hipotézist fogalmazok meg. A fentiekben nem tértem ki részletesen mindegyik kérdésre, de mindegyikre utaltam és mindegyiknek a vonatkozó adatai megtalálhatók az adatbázisban. A Kárpát-medencében a 10. században megszerveződő magyar fejedelemség elitje a sztyeppei hagyományokat követve nem területen, hanem jövedelemforrásokon és népeken osztozott meg.

Ezt a szemléletet a keresztény államalapítást követően fokozatosan váltotta fel a területi alapú hatalomgyakorlás, és e folyamat során váltak a nemzetségek is jövedelembirtokosokból tényleges földbirtokosokká. A Györffy által fejedelmi szálláshelyként értelmezett települések inkább a fejedelem által ellenőrzés és a jövedelem beszedése céljából odatelepített népekre utalhatnak. Ezzel megmagyarázhatóvá válik több stratégiai szempontból kiemelt helyen az efféle helynevek halmozódása.

Ezek a településhalmazok egyben központi helyek is voltak, többségükben a későbbiekben városok jöttek létre. Egyéb vonatkozásban azonban a 10. századi településhálózatra a fennmaradt adatok alapján nem tudunk következtetni, mivel azok többsége az 1000 körüli államszervezéshez, illetve a királyság intézményrendszerének 11. századi kiterjesztéséhez köthető.

A törzsnevekből és a csatlakozott keleti népek neveiből képzett helynevek egységes mintázatot mutatnak, ami arra utal, hogy központi akarat és egységes elvek szerint telepítették szét őket a Kárpát-medencében. Erre valószínűleg az államalapítás táján, azzal összefüggésben került sor, hasonlóan a köttlachi kultúra népességének Révész László által megfigyelt széttelepítéséhez.

Végezetül illenék válaszolni arra a kérdésre, hogy mindezek a felvetések milyen haszonnal járhatnak. Egyrészt talán jobban érthetővé válik a 10–11. századi politikai, társadalmi és gazdasági átmenet, és a keresztény államalapítás modellváltás jellege sem korlátozódik csupán az egyházszervezésre és a koronázás tényére. Másrészt jobban megértjük magának az Alföldnek a működését, az abban bekövetkező változásokat.

Miközben nyilvánvaló tényként kezeljük, hogy a Kárpát-medencének az Alföld a nagyállattartásra legalkalmasabb része, hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy ez az életforma nehezen egyeztethető össze a legelőterület felszabdalásával, még kevésbé a szántóföldi műveléssel való keveredéssel. Az sem hagyható továbbá figyelmen kívül, hogy az Árpádok mint a 10. századi magyar fejedelemség vezető nemzetsége a vagyonát ugyanúgy szarvasmarhában és lóban tartotta számon, mint az összes sztyeppei fejedelem.

Az alföldi területek ebből a szempontból különösen fontosak voltak számukra, és nehezen képzelhető el, hogy ebben egyik napról a másikra változás állt volna be. Ha elfogadható az a feltételezés, hogy a Kárpát-medencének ez a központi része alapvetően fejedelmi, majd királyi birtok volt, ahol más birtokosok elsősorban nem területet, hanem jövedelemrészesedést kaphattak, akkor talán az ország egészének kora Árpád-kori működését és működtetését is jobban lehet modellezni.

előző oldal 2 / 2