Sok idő kellett ahhoz, hogy Konstantinápoly valóban Róma örökébe léphessen
2022. november 1. 08:56 Múlt-kor
A Római Birodalom nevében hordozta azt a várost, amelyből alapították, ám történetének utolsó századaiban már egészen más városok töltötték be azt a szerepet, amelyet korábban az Örök Város. Közülük a legfontosabb, utóbb világtörténelmi jelentőségűvé emelkedő Konstantinápoly volt. Ez a város csaknem ezer évre a központja lett a Keletrómai Birodalomnak, majd azt követően az Oszmán-Török Szultánságnak is. Persze ez nem ment egyik napról a másikra, és a városalapító Constantinus császár is hosszú utat tett meg, mire létrehozhatta élete fő művét.
A Hagia Szophia egyik kupolájának mennyezete belülről
Korábban
Egy birodalom megújul
Közhelyszámba megy a történészek között, hogy az i. sz. 3. században a Római Birodalom mély válságba jutott. Ezt a periódust nevezték el a harmadik századi válságnak, amelynek során a birodalom hosszú távú létezése is veszélybe került.
A gyors egymásutánban váltakozó császárok, a barbár népek támadásai, a mindennapi életet megnehezítő gazdasági bajok azzal fenyegettek, hogy maguk alá temetik a Római Birodalmat.
Diocletianus császár (284 – 305) azonban sikeresen reformálta meg az addigi politikai rendszert, és előbb egy augustusnak nevezett társcsászárt, majd két caesarnak nevezett további társuralkodót vett maga mellé. Az így kialakított rendszert a négy uralkodóról tetrarchiának nevezték el.
A négy tetrarcha i. sz. 300 körül készült ábrázolása a velencei Szent Márk-székesegyházban
Diocletianus Nicomediából kormányozta az országát (ma Izmit, Törökországban), társuralkodói Mediolanumból (a mai Milánó), Sirmiumból és Treveriből (a mai Trier).
Ezek a városok elkezdtek felzárkózni az egykor volt fővároshoz, Rómához, számtalan építkezés jellemezte ezt a korszakukat, amely azonban túl rövid ideig tartott ahhoz, hogy elődjükhöz hasonló fényes múltú metropolisszá váljanak.
A diocletianusi reformok egy ideig stabilizálták a birodalmat, hiszen a felső vezetés átalakítása mellett komoly szervezeti és gazdasági változtatásokat is kezdeményezett. A császár úgy vélte, hogy a hatalomátadás legbiztosabb módja az, ha előre meghatározott módon és időben lemond a címéről, átadva azt a maga mellé emelt caesarnak.
Ezt Diocletianus és társcsászára 305-ben meg is tette. Az ő helyükre a két korábbi caesar lépett, akik mellé két új caesar emelkedhetett fel. A kijelölésen alapuló öröklés eredményeként két ember hoppon maradt: az egyikük Maxentius, a másik Constantinus volt.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Hét borzongató horrorfilm, amit valós események ihlettek tegnap
- Egy idős hölgy látomása miatt helyezték át Sztálin holttestét tegnap
- Párhuzamosan játszott filmekben és a medencében is Bud Spencer tegnap
- A természetközeliség és az elegancia találkozott a Festeticsek balatoni birtokain tegnap
- Furcsa módon eltemetett „vámpírgyermek” sírjára bukkantak Visegrádon tegnap
- A kelták szerint szellemek és boszorkányok látogatnak a mi világunkba Halloween éjszakáján tegnap
- Egy bálteremben alakították ki Budapest első moziját tegnap
- Ellenezte a hadüzenetet, mégis Tisza Istvánt kiáltották ki az első világháború felelősének tegnap