2021. tavasz különszám: 18 festmény, amit imádunk
ITT támogathatsz bennünket

Pokoli vérfürdőbe torkollott az 1876-os bolgár felkelés

2021. április 21. 13:51 Múlt-kor

„Mindkét oldalon emberi csontok, koponyák, bordák, sőt komplett csontvázak hevertek; a levágott leány koponyákon még ott díszelegtek a kontyok; gyermek maradványok és ruhákba burkolt csontvázak mindenütt. Az egyik ház padlóját, ahol harminc ember égett halálra, fehér hamu és elszenesedett maradványok borították.”  Az amerikai író és diplomata, Eugene Schuyler a The Daily News brit napilapnak vérfagyasztó riportot közölt arról, hogy mit látott Bulgáriában az áprilisi felkelést követően. A bolgár hazafiak 1876. április 20-án megtámadták a közép-bulgáriai Koprivshtitsa város ottomán helyőrségét, amivel kezdetét vette a modernkori bolgár történelem egyik legfontosabb eseménye, az áprilisi felkelés, amely pokoli vérfürdőbe torkollott.

A bataki mészárlás
A bataki mészárlás

A 19. század második felében az Oszmán Birodalom jelentősen meggyengült. Isztambul erővesztésével párhuzamosan a Balkán-félszigeten egyre erősödtek a nemzeti mozgalmak, amelyeknek célja a törökök által egykoron meghódított balkáni nációk önálló államiságának újbóli megteremtése volt. A modern nemzeti újjászületés a szerbeknél és a görögöknél bontakozott ki a legkorábban.

1832-ben a görögök sikeres szabadságharcának köszönhetően létrejött az önálló görög állam, a cári Oroszország támogatását élvező lázongó szerbek pedig az 1830-as évektől nagyfokú belső autonómiára tehettek szert az Oszmán Birodalmon belül. A krími háborút követően 1862-ben, Moldva és Havasalföld egyesülése után létrejött a független Románia is.

Bolgár lőporos hordó

A Balkán-félsziget átrendeződése, a független államok létrejötte természetesen ösztönzőleg hatott a bolgár hazafiakra is. A nemzetépítők magját a rendkívül szűk, a 19. század közepétől egyre aktívabb bolgár értelmiség, a külföldi bolgár kolóniák értelmiségi és kereskedő elemei, illetve az otthoni, a század közepétől megerősödő iparos-kereskedő rétegek tagjai alkották. A bolgár önállóság először az egyházszervezeti autonómiában öltött testet. Egy szultáni rendeletnek köszönhetően 1870-ben létrejött a konstantinápolyi (görög) ortodox egyháztól független egyház, a Bolgár Exarchátus.

A nemzetépítők elgondolásai a bolgár jövőről igen változatosak voltak. Egyesek a szerbekkel, mások a románokkal vagy éppen a törökökkel alakítottak volna államközösséget. A forradalmárok bukaresti központjában, az 1860-as évek második felében azonban sokan egy önálló, önerőből létrehozott bolgár államban gondolkodtak, és úgy vélték, a függetlenség kivívásához elengedhetetlen a néptömegek bevonása, amelynek megszervezésével az apostoloknak nevezett szervezőket bízták meg.

Az apostolok közül Vaszil Levszki egy szociális köztársaságról álmodott, amelynek határain belül minden nemzet, így a törökök is egyenjogúságot élvezhettek volna. Levszki nem válthatta valóra álmait, mert az oszmán hatóságok lefülelték és kivégezték. Az általa létrehozott titkos társaságok ugyan nem léptek akcióba, de a feszültség robbanással fenyegetett.

A bolgár lőporos hordó gyújtózsinórját végül az 1875-ös, a szerbek és a montenegróiak által támogatott, törökellenes hercegovinai felkelés gyújtotta be. A bolgár hazafiak május 2-ra tervezték az általános felkelést, de a lendület elsodorta őket, és két héttel a kijelölt időpont előtt, április 20-án az egyik forradalmi egységük Koprivshtitsa városában megtámadta a török fegyveres helyőrséget.

A felkelés részleges sikereket ért el, a néptömegeket azonban nem tudta országos szinten mobilizálni. A forradalmárok tulajdonképpen a bolgárok lakta területek déli és középső részén voltak képesek nagyobb ellenállást megszervezni, amelyet az oszmán reguláris és irreguláris, basibozuknak hívott egységek brutálisan levertek. A basibozukok az ellenálló bolgárok lakta Batakon példátlan kegyetlenséggel jártak el.

Az Ahmet Aga Barun által vezetett mohamedán harcosok a falu lakosainak nagy részét vadállati kegyetlenséggel, válogatott módszerekkel (lefejezés, élve elégetés, karóba húzás) korra, nemre való tekintet nélkül likvidálták. Batakon kívül Eugene Schuyler jelentése szerint több mint 30 falut ért támadás, és becslései szerint 15 ezer ember esett áldozatául a megtorlásoknak. A felkelésben azonban nemcsak keresztényeket öltek meg. Az oszmán uralom ellen fellépő forradalmároknak több száz, egyes történészek szerint több mint ezer muszlim áldozata is volt.

A Portának májusra sikerült szinte mindenhol elfojtania a rebelliót. A felkelés egyik utolsó, heroikus mozzanata volt a romániai emigrációban élő bolgár költő és forradalmár, Hriszto Botev betörése Észak-Bulgáriába. Botev és emberei a romániai Bechet kikötőjéből elkötötték az Osztrák-Magyar Monarchia Radetzky nevű gőzösét, és miután udvarias, de határozott presszióval meggyőzték a kapitányt küldetésük tisztaságáról, az áthajózta a felkelőket a Dunán, és kitette őket bolgár földön. A törökök mindent elkövettek, hogy Botev és csapata ne jusson messzire. A bolgárok Petőfije 1876. június 1-jén (más források szerint június 2-án) halt hősi halált, miután egy török golyó a mellkasába fúródott.

Pánszlávizmus, mint üzemanyag

A bolgár felkelés tehát viszonylag hamar elbukott, az oszmán katonák vérengzései azonban komoly nemzetközi visszhangot váltottak ki. A nyugati világ elborzadt, a bolgár kérdés pedig beszédtéma maradt a nemzetközi diplomáciai körökben. A brit Liberális Párt vezére, az ellenzéki William Ewart Gladstone egy pamfletben bírálta a brit kormány közömbösségét a bulgáriai oszmán vérfürdő kapcsán.

A nemzetközi felháborodás hullámait meglovagolva a cári Oroszország hadigépezete is belendült. A cár hadseregének motorját a pánszlávizmus és a szláv népek testvériségének „üzemanyaga” hajtotta. Az 1877-1878-as orosz-török háborúban a fél Balkán megmozdult, a cári haderő mellett bolgár, szerb, román és montenegrói egységek küzdöttek a törökök ellen, utóbbiak csapatai egészen Konstantinápolyig vonultak vissza.

A britek felháborodása a törökök irányában idáig tartott, ugyanis London, miután hírét vette, hogy az oroszok esetleg megszerezhetik a Dardanellákat és Isztambul városát, azonnal hadiflottát küldött a térségbe, hogy az orosz térhódítást a Balkánon egészséges mederbe terelje. Az oroszok megálltak, az Oszmán Birodalom megmenekült, de balkáni pozíciói tovább romlottak. 1878 nyarán Berlinben összeültek a nagyhatalmak. A berlini kongresszuson 1878. július 13-án született szerződés Montenegró és Szerbia mellett Bulgária függetlenségét is elismerte.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2021. tavasz: Híres testvérek árnyékában
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
7 960 ft 6 490 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 50% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 9 990 Ft
Konstantin Makovsky: Bolgár mártírok,1877Basibozuk katonák egy ottomán képeslaponOrosz és bolgár csapatok küzdelme a törökökkel a Sipka-szorosnál az orosz-török háborúbanHriszto Botev, a „bolgárok Petőfije”
Legfrissebb
Legolvasottabb

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár