Összeesküvés-elméletek övezték a szovjet űrhajózás kezdeteit

Eltűnt hősök?

Az összeesküvés-elméletek nemcsak az olasz rádióamatőrök megfigyelései alapján tartanak számon eltűnt vagy a szovjet űrprogram során elhunyt űrhajósokat. A legkorábbi feltételezés 1959-ből az olasz Continentale hírügynökségtől származik, forrása egy állítólagos magas rangú csehszlovák kommunista tisztviselő, aki szerint több szovjet pilóta is meghalt szuborbitális repülési kísérletek során. (A megadott négy név soha nem szerepelt a szovjet forrásokban).

Az egyik orosz űrhajósról, mint lehetséges áldozatról a már említett olasz testvérpár is megemlékezett. Alekszej Bjelokonyev azonban nem űrhajós volt, hanem a szovjet űrprogram életfenntartó rendszerekkel foglalkozó munkatársaként dolgozott.

Szintén az űrhajós áldozatok közé sorolják Pjotr Dolgov ezredest. Ő állítólag a Vosztok–11 fellövése során hunyt el 1960. október 11-én. Csakhogy Dolgovról nem sokkal később kiderült, hogy valójában nagy magasságú ejtőernyős ugrásokat hajtott végre, és 1962 novemberében vesztette életét, amikor 28 ezer méter magasról ugrott, de a sisakja megsérült, és az alacsony nyomás miatt meghalt.

Valentyin Bondarenko

Valentyin Bondarenko szintén létező személy volt, tényleg a szovjet űrprogramban dolgozott, és Gagarin utazása előtt nem sokkal, 1961. március 23-án vesztette életét. Csak 1980-ban hozták nyilvánosságra, hogy Bondarenko egy kísérlet keretében egy alacsony nyomású, oxigénnel telt tartályban tartózkodott, amikor egy elektromos főzőlapra ráejtett egy műszertisztításra használt, alkohollal átitatott kendőt, ami az oxigéndús környezetben lángra kapott.

Égési sérüléseibe Bondarenko 16 órával később belehalt. A szovjetek sokáig eltitkolták az esetet, sőt törölték arcmását azokról a fényképekről is, amelyeken az első hat kiválasztott űrhajós volt látható. Mindez táptalajt adott az űrhajósokkal kapcsolatos mendemondáknak.

Akták és bábok

A Szovjetunió összeomlása után a korai űrprogram számos részlete került nyilvánosságra, és vált kutathatóvá. Így az űrkutatás történetével foglalkozók számára ismert a programban résztvevők csaknem teljes névsora, így a lehetséges űrhajósjelöltek sorsáról is többet tudunk. A korai feltételezett haláleseteket cáfolja az a tény, hogy a szuborbitális repülési kísérletek során még nem utaztak pilóták, mert az életben tartó és életmentő rendszerek még nem voltak kifejlesztve. Az eltűnt űrhajósnőkről szóló legendák egyik komoly ellenérve az, hogy nőket csak 1960 után vontak be a szovjet űrprogramba, a kiképzésük is ekkortól kezdődött el.

Az űrből érkező orosz nyelvű felvételeknek van egy kézenfekvő magyarázata is: a szovjetek ugyanis az ember nélküli kilövések során előre felvett szövegeket lejátszó magnókat helyeztek el az űrhajóba, és ezeket a jeleket észlelhették egyesek beszédként. A gyakorlat egyik célja az volt, hogy teszteljék a rádiókommunikációt, hogy a leendő éles helyzetben is tökéletesen működjön. A másik cél természetesen a dezinformáció volt.

Szintén a szovjet gyakorlat része volt, hogy az ember nélküli kilövéseknél bábokat is az űrbe juttattak. Értelemszerűen, amikor ezek földet értek, azok a helyiek, akik szemtanúi voltak a landolásnak, csak annyit vehettek észre, hogy a kiérkező szakemberek egy mozdulatlan testet vesznek ki féltő gondossággal. Később pedig a szovjet hatóságok hívták fel a figyelmüket arra, hogy lehetőleg hallgassanak az esetről, és ez könnyedén táptalajt biztosított a későbbi szovjet űrbalesetekről szóló legendáknak.

1. Nem ott, nem akkor, nem úgy
2. Olaszországból, szeretettel
3. Eltűnt hősök?

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek