Oroszlántámadás sem állhatott a civilizációs misszióját teljesítő David Livingstone útjába
2021. november 17. 19:40 Múlt-kor
„Európai szemek eddig még sohasem látták, de az angyalok repülés közben már biztosan gyönyörködtek ilyen csodás tájakban” – emlékezett vissza arra a pillanatra David Livingstone, amikor 1855. november 17-én meglátta a mai Zimbabwe és Zambia határán elterülő, a brit uralkodóról Viktória névre keresztelt vízesést.
„Ugyebár Dr. Livingstone-hoz van szerencsém?” – Livingstone és Stanley legendás találkozása Afrikában
Korábban
A szegény skót családban született Livingstone már tízéves korától egy pamutfonóban dolgozott napi 12 órában. Bár orvosi és teológiai végzettségével eredetileg Kínába készült misszionáriusként, 1840-ben hittérítőként Dél-Afrikába utazott, és szinte azonnal megkezdte azon területek felfedezését, ahova európaiak még nem jártak.
1843-ban egy oroszlánnal való találkozása során bal karja annyira súlyosan megsérült, hogy innentől kezdve már soha nem tudta használni a testrészt.
A kis híján végzetes oroszlántámadás (Kép forrása: Wikipédia/ Wellcome Collection gallery/ CC BY 4.0)
Sérülése ellenére felfedezőkedve töretlen maradt. Néhány évvel a Ngami-tó felfedezése után 1852-ben a kereskedelem, a kereszténység és a civilizáció terjesztésének reményében, a rabszolga-kereskedők ellehetetlenítésének szándékával indult el a Zambézi felső folyásától a folyó torkolata felé.
1855 novemberében megközelítette azt a helyet, amelyet a bennszülöttek csak „mennydörgő füst” néven emlegettek. A felfedező ámulattal tekintett le a világ legszélesebb vízzuhatagának mélyére, amelyet 1856-ban Viktória királynőről nevezett el.
A „mennydörgő füst” – Livingstone Viktória királynőről nevezte el a vízesést
A felfedező később a Nílus forrásának kutatására indult, miután azonban jó ideje nem adott életjelet magáról, a New York Herald 1869-ben a példányszám növelésének reményében megbízta újságíróját, Henry Morton Stanley-t Livingstone felkutatásával.
Amikor Stanley 1871. november 10-én egy, a Tanganyika-tónál található kisvárosban rátalált a felfedezőre, a legenda szerint csak egy – azóta már szállóigévé vált – kérdést tett fel: „Ugyebár Dr. Livingstone-hoz van szerencsém?”.
Frederick Havill portréja a híres felfedezőről
A kontinensen élete során több tízezer – egyes becslések szerint összesen 46 ezer – kilométert gyalogló Livingstone 1873-ban halt meg maláriában vagy vérhasban. A szívét egy fa alatt temették el halála színhelyének közelében, testét pedig a Westminster-apátságban helyezték örök nyugalomra.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
régészet
- 4000 éve már könyveltek Mezopotámiában
- Tenea a trójai túlélők elfeledett városa
- Kincsek az iszapból: a Temze titkai
- Római kori tömegsírt fedeztek fel Bécsben
- Amikor a múltunk szuvenírré válik: a régészet feketepiaca
- Különleges kelta tőrre bukkantak Lengyelországban
- Több ezer éves temetkezések kerültek napvilágra Franciaországban
- Miről mesél egy 1200 éves edény?
- Az eltűnt város nyomában: Riobamba titkai a föld alatt
- Tolvajok és gazemberek: a rosszhírű molnárok 19:14
- Több mint Robin Hood – Nottingham titkos föld alatti világa 18:59
- 4000 éve már könyveltek Mezopotámiában 18:21
- Az emberi kapcsolatok szerepe a földművelés kialakulásában 17:01
- Julius Caesar felemelkedése: stratégia, szenátus és a XIII. légió 16:03
- Miért tartózkodtak spanyol katonák Dániában a napóleoni háborúk idején? 15:10
- Tenea a trójai túlélők elfeledett városa 14:35
- Charun az etruszk haláldémon 13:59
