Miután megküzdöttek függetlenségükért, az I. világháború után újra idegen uralom alá kerültek az arabok

A háború szele

Az 1913-ban Párizsban ülésező Első Arab Kongresszus nagyobb autonómiát követelt az arab nyelvű népességnek az Oszmán Birodalmon belül. Bár az arab nacionalizmus különösen Szíriában talált támogatókra, mégis a közös oszmán tudat vagy a pániszlamizmus legalább olyan erős eszméknek bizonyultak, mint a pánarab gondolat.

Miután az oszmánok váratlan sikert értek el a Dardanelláknál vívott csatában 1915-ben, a brit hadvezetés úgy döntött, hogy bármi áron, de ellent kell tartani az oszmán haderőnek, nehogy megtámadja a britek uralta Egyiptomot.

Ezért a Közel-Keletre küldték Thomas Edward Lawrence-et, vagyis Arábiai Lawrence-et, aki kiváló választásnak bizonyult. Másfelől Husszein bin Ali mekkai emír szembehelyezkedett az Isztambulban egyre nagyobb befolyást szerző ifjútörök vezetőkkel, és a fiának, Fejszálnak a vezetésével 1916 júniusában kirobbant az arab felkelés.

Husszeinnek számtalan törzsfővel és vezetővel kellett megegyeznie. Az arab társadalom törzsi rétegzettsége korántsem könnyítette meg a helyzetét, akadtak olyan törzsek, amelyek nem voltak hajlandóak egymás oldalán harcolni, mások pedig nem kívántak bizonyos távolságnál messzebbre menni az otthonuktól.

Arábiai Lawrence tökéletesen felismerte, hogy az így összekovácsolt laza szövetség alkalmatlan lenne arra, hogy a reguláris török csapatokat egy nyílt ütközetben megverje, ezért elsősorban arra törekedett, hogy irreguláris hadviselésre képezze ki az arabokat. A frontális támadások helyett a közel-keleti vasutak kerültek a célkeresztbe, hogy így akadályozzák meg az oszmán hadsereg mozgását, illetve utánpótlását.

A felkelést három parancsnok, Husszein három fia vezette: az Arab Északi Hadsereg hatezer fővel Fejszál parancsnoksága alatt, (itt szolgált Arábiai Lawrence is), az Arab Keleti Hadsereg kilencezer fővel Abdullah vezetésével, kiegészítve tevés alakulatokkal, tüzérséggel és lovassággal, valamint az Ali alá tartozó kilencezer fős Arab Déli Hadsereg. Fejszál a seregét kiegészítette kétezer kiképzett katonával, akik elsősorban az oszmán seregből dezertáltak. Bár a létszám tekintélyesnek tűnt, kevesebb mint tízezer puska állt rendelkezésükre.

Velük szemben ott állt a 23 ezer fős Negyedik Oszmán Hadsereg, Mehmed Kemál pasa vezetése alatt. Az arabokkal ellentétben az oszmán sereg még könnyű német Albatros D.III repülőgépekkel is fel volt szerelve. Komoly hátrányt jelentett azonban, hogy a Vörös-tengeren a brit flotta volt az úr, és a birodalom különféle területeiről sorozott katonák morálja is elmaradt a saját országért küzdő arabokétól.

1. A süllyedő birodalom
2. A háború szele
3. Forradalmi lendület
4. Előre a győzelemig
5. Keserű pirula

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

6. A trianoni békediktátum és következményei
II. Népesség, település, életmód

• Amikor megkondultak a harangok: 101 éves a trianoni békeszerződés
• A magyar-román diplomáciai kapcsolatok megszűnésével fenyegetett Ceaușescu falurombolási terve
• „Burgenlandért Sopron”– egy szavazás, amely megmásította a trianoni döntést
• Csak mélyítette a szakadékot győztesek és legyőzöttek között a kisantant létrejötte
• Hiábavaló volt a magyar delegáció minden érvelése a trianoni béke feltételeivel szemben
• Így került Erdély 100 éve a románokhoz
• Milyen szerepet játszott Tisza István az 1918-as „nagy összeomlásban”?
• Az orvos, a macskakő és az angol beteg – így írta át egy sikeres műtét a trianoni határokat
• Hat rövid életű állam Magyarországon, amelyet elsodortak a trianoni béke viharai