Mit üzennek a mának az egykori indián fogságnaplók?

Borzalmak mindenkinek

E történetek egyik legnagyobb érdeklődésre számot tartó eleme a vérszomjas indián leírása volt. A szenvedések széles skálája közé tartozott a bizonyos mértékben beavatási funkciót is betöltő vesszőfutás. A „gauntlet” során a fogoly bot, illetve vesszők általi ütéseket szenvedett el, miközben végig futott a törzs minden tagjának – beleértve nőket, gyerekeket és öregeket is – sorfala előtt. Ugyanakkor, elsősorban misszionáriusok esetében a rituális jellegű kínzások sem voltak ritkák. Isaac Jogues jezsuita hittérítő megrázó erővel írja le hüvelykujja megcsonkítását, miután mohawk indiánok fogságába került a Szent Lőrinc-folyó felső vidékén.

Az amerikai függetlenségi háború idején gyakori volt, hogy az indiánok nőket raboltak el a gyarmati telepekről.

Gyakori módszernek bizonyult a foglyok gúzsba kötése és éheztetése is. Azonban ez utóbbi nem mindig büntetésként értelmezendő, sokszor maguk a foglyok utasították vissza az ételt: Mary Rowlandson is leírta, hogy több nap telt el fogságba esése óta, mielőtt ráfanyalodott volna a sült medvetalpra vagy a lómájra. Továbbá igen gyakori megpróbáltatásnak bizonyult a foglyok kivégzésének imitálása, vagy női foglyok esetében a fogságba esett gyermek kivégzésével történő fenyegetés. Egyes kutatók kiemelik az indiánok rituális kannibalizmusát, amely olyan homeopatikus varázslási tevékenységekkel párosult, mint a skalpolás és a vérivás.

A foglyok kínzása – annak ellenére, hogy több beszámoló részletekbe menő leírásokat tartalmazott gyermekek agyának kiloccsantásáról, terpentinbe áztatott karókba való nyársalásokról és tomahawkkal való mészárlásokról – valójában nem volt jellemző gyakorlat. Már csak azért sem, mivel az indiánok a foglyaikat minél előbb be akarták építeni a törzsi társadalomba elesett társuk, családtagjaik pótlásaként vagy a közösség fennmaradását biztosító hasznos munka végzőjeként.

A kiválasztottak vigasza

E sajátos memoárok paradox módon nem csak az egyéni megpróbáltatásokat örökítették meg, hanem példát adtak az írott szó önfelszabadító, illetve öngyógyító erejéről. Visszatérő elemük az önigazolás, illetve az isteni kéz munkálkodásának felismerése is. Az otthonából kiszakított hős a legtöbbször úgy birkózik meg a rátörő magánnyal, fizikai és lelki fájdalommal, hogy felsőbbrendű szándékot vél felfedezni élete eme fordulata mögött. Ez legtöbbször a vallási kötelességek elhanyagolása miatti büntetés, illetve a Teremtő általi kiválasztottság formájában érhető tetten. Dávid szavait – „Javamra vált a szenvedés” – több fogságnapló szerzője is idézte.

Az indián fogságnapló, azonban csak egyik példája a szabadulástörténet szerteágazó műfajának. Ebbe a kategóriába sorolhatók a rabszolganaplók, az észak-afrikai partvidék (Barbary Coast) kalózainak áldozataitól származó visszaemlékezések, a fehérek bentlakásos iskoláiba kényszerített indián gyerekekkel vagy apácazárdákkal kapcsolatos élmények, továbbá a vélhetően földöntúli lények általi elrablások beszámolói. A XX. század második felében a western mint filmműfaj is felfedezte magának a fogságélményt olyan klasszikus művek formájában, mint a John Ford rendezte The Searchers (Az üldözők, 1956), vagy Richard Brooks The Professionals (Szerencsevadászok, 1966) című alkotása. Sőt ez a vonal egészen a horror műfajáig vezet, utalhatunk Tobe Hooper több folytatást megélt filmjére: Texas Chainsaw Massacre (Texasi láncfűrészes mészárlás, 1974).

Az indián fogságnapló az amerikai nemzeti alapélményt szinte ellenállhatatlan metaforákban fejezte ki. Az etnikai vagy rasszalapú Másik kezében elszenvedett fogsággal és a szenvedésekkel való megbirkózás megteremtette az Isten általi kiválasztottságon és küldetéstudaton nyugvó amerikai eredetmítosz alapjait, és olyan közösen megélt történelmi traumákban adott vigaszt, mint Custer és csapatai felmorzsolása, az elvesztett vietnámi háború, a szeptember 11-e okozta társadalmi és pszichikai megrázkódtatás, továbbá a Perzsa-öbölben elhúzódó krízis.

Végezetül mit tanítanak ezek a fogságnaplók a mai olvasónak? Akár feltehetjük azt a kérdést is, hogy valóban kívülállónak tekinthetjük-e magunkat. A gyarmatkori Amerika határvidékén élő ember és XXI. századi megfelelője között meglepő módon egy alapvető hasonlóság felfedezhető. Habár a vadon indiánjai nem jelentenek többé fenyegetést, a bűnözők, fegyveresek által elrabolt emberekről megjelenő médiahírek (Natascha Kampusch, Michelle Knight vagy Papp István békefenntartó szudáni fogsága), az egyéni szabadság elvesztésének rémét villantják fel, sőt a tartózkodással kezelt Másikkal vagy az ősellenség kortárs vetületeivel történő találkozás ma sokak számára nem a képzelet birodalmába tartozó esemény.

1. Élménykülönbségek a sorsközösségben
2. Borzalmak mindenkinek

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tavasz
Múlt-kor magazin 2022

• Lakatos Ernő, a „kiváló napi végrehajtó”
• A mozsgói Biedermann-kastély
• Tévéelnök belügyes gyakorlattal: Tömpe István
• A rivaldafényt kerülő Apró Antal
• A holokauszt soproni mártírjai
• Hét híres királygyilkosság
• Biszku Béla, a megtorlás szimbóluma
• A Duna egykori halcsodái
• Szomorú szerelem a szabadságharc idején