Mindössze öt évet járt iskolába Thomas Edison

2020. február 11. 08:34 MTI

173 éve, 1847. február 11-én született minden idők egyik legnagyobb, legtermékenyebb és legismertebb feltalálója, Thomas Alva Edison. Egyedül vagy másokkal közösen 1093 szabadalom fűződik a nevéhez, s volt egy négyéves időszak az életében, amikor 300 találmányt jelentett be, azaz ötnaponta egyet.

Korábban

Ohio állam Milan városában látta meg a napvilágot, egy szegény család hetedik, legkisebb gyermekeként. Egyetlen családi örökségként az életét megkeserítő hallászavart kapta.

Iskolába csak öt évig, akkor is rendszertelenül járt: a magolás untatta, nemigen hallotta, amit a tanár beszélt, s hiperakitivitása miatt állandóan fegyelmezték.

Írni-olvasni otthon, anyjától tanult meg, ettől kezdve élete végéig falta a legkülönbözőbb témájú könyveket, ezekből szerezte tudását. A rendkívül gyakorlatias és kiváló üzleti vénával rendelkező Edison már tizenkét évesen saját maga által írt, szerkesztett és kézi nyomdáján nyomtatott újságot árult a vonaton, a bevételt könyvekre és vegyszerekre költötte.

Egy poggyászkocsiban laboratóriumot is berendezett magának, de amikor kísérletezés közben felgyújtotta a szerelvényt, rövid úton kidobták. (Később azt terjesztette, hogy halláskárosodását az a pofon okozta, amelyet a feldühödött kalauztól kapott.)

Tizenöt éves korára kitanulta a távírászatot, de amikor a Morse-jeleket már kopogtatni kezdte a távíró, süketsége miatt egyre kevesebb munkát kapott.

1868-ban Bostonba ment, itt állt elő első találmányával, az elektromos szavazatszámlálóval, de a massachusettsi politikusokat nem izgatta a törvényhozó munka gyorsítása.

A New York-i tőzsdét viszont érdekelte az általa tökéletesített árjegyző készülék, amelynek terveit 40 ezer dollárért vették meg tőle. Az alig huszonkét éves fiatalember az összegből két munkatársával kísérletezésbe kezdett Newarkban.

Találmányait a legtöbbet ígérő vevőnek adta el, az üzeneteket egyszerre két irányba továbbító duplex távíróért az egyik nagy vasúttársaság 100 ezer dollárt fizetett. Edison, aki napi húsz órát dolgozott, 1871-ben megnősült: egyik csinos alkalmazottját vette el, akitől három gyermeke született.

Az egyre nagyobb laboratóriumot 1876-ban a New York melletti Menlo Parkba költöztette, s a következő évben előállt a szénpormikrofonnal, amely a telefon hangját tette érthetővé, 1877 decemberében pedig a hengeres fonográffal, amelyet kezdetben még híres tudósok is szemfényvesztésnek, hasbeszélő trükknek véltek.

1878-ban kezdett el a szénszálas villamos izzólámpával foglalkozni, amelynek előállításával már sokan próbálkoztak, hiába. Saját bevallása szerint ekkoriban még Ohm törvényével sem volt tisztában, mégis akkora volt a hírneve, hogy a bejelentés után esni kezdett a világítógáz ára.

Kezdetben platinaszállal kísérletezett - de csak az alapanyag 50 ezer dollárjába került évente -, mígnem rájött, hogy alkalmasabb a szén. 1879 karácsonyán aztán kigyúltak a lámpák a laboratórium körüli parkban, és a sajtó "Arkhimédész óta a legnagyobb feltalálóként" ünnepelte Edisont.

Találmányának kiaknázására vállalatot alapított, az idők során ebből nőtt ki a General Electric Corporation. Hamarosan megépítette a világ első villamos erőművét is, az ő érdeme továbbá az első élvezhető minőségű mozgóképvetítő berendezés.

Az ő ötlete volt a perforált szélű film, amelyen a képek egymás alatt sorakoztak, és egy fogaskerék segítségével megfelelő gyorsasággal mozoghattak a vetítőfény előtt.

Cége készítette az első cselekményes filmet is A nagy vonatrablás címmel. Barátja és csodálója volt az autógyáros Henry Ford, az ő kérésére tervezett akkumulátort a T-modell elektromos önindítójához.

Az első világháború idején a haditengerészethez benyújtott találmányokat bírálta el, de az erőszakot gyűlölő Edison erre csak védelmi célú fejlesztések esetén volt hajlandó.

Érdekesség, hogy nevéhez csak egyetlen valóban tudományos felfedezés fűződik: az Edison-jelenség, a termikus emisszió csak évtizedekkel később, az elektroncsövek megalkotásában vált fontossá.

Kudarcot is csak egyszer vallott: az elektromosság terén a kis feszültségű egyenáramra esküdött, de végül a vetélytársa, George Westinghouse által pártolt nagyfeszültségű váltóáram lett a szabvány.

A két feltaláló vetélkedésének szomorú eredménye a villamosszék, melynek megalkotására a New York-i polgármester kérte fel Edisont. Az új kivégzési eszközhöz azonban (riválisát lejáratandó) nem egyen-, hanem váltóáramot használt.

Nem számított rosszul: az első áldozat hosszas és sokakat felháborító agóniája után a kivégzést úgy emlegették, hogy "megwestinghouse-olták".

Edison nem volt rendszeres, elemző elme, inkább mindent elolvasott, és minden részproblémára gyakorlati megoldást próbált találni. Rendkívül kitartó volt: amikor egyszer nyolcezer kísérlet után sem működött akkumulátora, csak azt mondta: legalább van nyolcezer dolgunk, amiről tudjuk, hogy nem jó.

Híres mondása szerint "a lángelme egy százalék ihlet és kilencvenkilenc százalék veríték". Ő maga egyébként távolról sem a köztudatban élő magányos zseni volt, laboratóriumában törekvő és tehetséges tudósgárda dolgozott irányítása alatt. A túl tehetségeseket azért ő sem kedvelte, a horvát Nikola Teslát például hamar kirúgta, de az rögtön talált állást Westinghouse cégénél.

Egyénisége ellentmondásos volt: családjával és munkatársaival hol zsarnokként, hol vidám cimboraként viselkedett. Kedvelte a nyilvánosságot és a szereplést, de sohasem tanulta meg a társasági viselkedést.

Talán ezekért is lett még életében legenda, a megvalósult amerikai álom: a szegény fiú, aki önerejéből lett sikeres és gazdag. 1931. október 18-án, nyolcvannégy éves korában halt meg a cukorbetegségéből eredő komplikációk miatt, a hír bejelentése után rövid időre világszerte kialudtak a villanylámpák.