Mindmáig lappang valamiféle titok a Húsvét-szigeten

Szobrok, de minek?

Miért faragták a monumentális kőszobrokat? Van, aki tudni véli: szakrális célból. Ezt bármire lehet mondani: emlékállítás, ősök tisztelete, a sziget védelme. Hiszen a szobrokat többnyire a partokon állították fel, háttal a tengernek, vagyis a sziget belseje felé néztek (korallból készült szemükkel pedig az égre). Van olyan feltételezés, hogy a szobrok síremlékek, ugyanis az ahunak nevezett talapzataik egyben csontházak is. De mi van, ha pusztán esztétikai célból, szórakozásból faragták és állították a szobrokat? Azután ott van az utánzás ösztöne: ha valaki állít egy szobrok, akkor annak biztos lesz követője. Most nem ezt tesszük?
De az csak jelent valamit, hogy a szobrok a parton állnak? Bizonyosan, de egy szoborcsoport a sziget közepén található, amelyek viszont a tenger felé néznek. Férfiakat vagy nőket ábrázolnak a szobrok? Inkább férfiakat, de nőket is, sokszor meg eldönthetetlen.

Hogyan szállították el a kőszobrokat a kifaragási helyüktől, a krátertől 3-10 kilométerre? Tökéletesnek tűnő magyarázat, hogy a Rano Raraku vulkántól „szánkón” csúsztatták: háton vagy hason, esetleg lábukon billegtették, de fölvetették, hogy talán csónakon úsztatták őket. A lehetőségek mindegyikét komoly mérnöki apparátussal igyekeztek bizonyítani.

Hogyan állították fel a szobrokat? Ezt is sokféleképpen modellezték. Leginkább az egyiptomi piramisok feltételezett építkezési módjára gyanakodnak: valamiféle rámpa készülhetett, majd pedig kötelek segítségével felhúzták, felállították a szobrot. Mármint akkor, ha nem lábon billegve érkezett, mert akkor eleve állt. Ezt még el is hihetnénk, de ott van még a pukaó, vagyis a többmázsás fejdísz. Azt hogyan tették rá? Egyesek szerint a szoborhoz voltak kötözve, mások azt vallják, hogy csak utólag kerültek fel néhány szoborra.

Milyen technológiát alkalmaztak? Az tudjuk, hogy a húsvét-szigetieknek (az ősi Amerika többi kultúrájához hasonlóan) nem állt rendelkezésére sem ló, sem egyéb teherhordó állat, és még a kereket sem ismerték. Ezért vagyunk találgatásokra utalva. Egy példa: a legnagyobb húsvét-szigeti kőszobor a Paró, amely Ahu te Pita Kuránál található – több kilométerre kifaragási helyétől –, 10 méter magas, 3,2 m széles, súlya 82 tonna. Csak a koronája 12 tonna.

Mit mutat a szobrok stílusa? A művészettörténészek szerint polinéz hatást, igaz, pontosan ilyen szobrok másutt nincsenek. Heyerdahl előszeretettel hasonlította őket a Kolumbiában (San Augustínban) az 1930-as években feltárt, sírokon álló kőszobrokhoz. El is nevezték a kolumbiai tájat „Dél-Amerika Húsvét-szigetének”.

A döntő erő

Ha ilyen emberfeletti munkával készítették, szállították és állították fel a moaikat, akkor miért döntötték le? A leginkább elterjedt vélemény szerint a belső viszály következményeként egyes csoportok megtámadták mások szobrait. Bár nem olvasni róla, de végül is felvethető, hogy a hódítók kezdtek szobordöntögetésbe. Talán a keresztény fölfedezők pogány bálványoknak tekintették őket. Valljuk meg, másutt is történt ilyen. Persze az is lehet, hogy a szigetlakók lettek dühösek őseikre, akik nem védték meg őket a felfedezőktől, akiknek megjelenése nem hozott sok boldogságot számukra.

Nem emlegetik ugyanakkor a természeti erőket, pedig a Húsvét-szigetet nem védi korallzátony. Az óceán ma is óriási erővel ostromolja a partokat. Az 1960-as chilei földrengés után nyolc méteres cunami keletkezett, amely a Tongariki 15, egyenként 30 tonnás kőszobrát ledöntötte és összetörte, sőt volt, amelyiket 150 méterre sodorta el. Ezeket később darukkal visszaállították, ma ez a sziget legszebb szoborcsoportja. Ilyen cunami nem lehetett korábban? Igaz, van egy szoborcsoport a sziget belsejében is, amely szintén a földön fekszik.

Mikor dőltek le a szobrok? Az első felfedezők megdöbbentek a szobrok látványától, tehát akkor még voltak, amelyek álltak, a XIX. századra azonban már mind le volt döntve. Ha nem állítottak volna vissza legalább néhányat közülük, ma nem járnának érdeklődő százezrek a csodájukra.

Ami maradt

Egy adat szerint a XIX. század végén már csak 77 őslakó élt a szigeten. És maradt csaknem 1000 kőszobor, 230 kőtalapzat (ahu), majdnem 100 leesett, szétgurult fejdísz, sziklarajzok (petroglifák), néhány kőház, barlang, valamint egy kései népszokás, a madáremberkultusz. Örök kérdés, hogy a húsvét-szigetiek miért kezdték el faragni szobraikat, miért készítettek egyre többet és nagyobbat, miért nem elégedtek meg néhánnyal és kisebbel. A „halmozás” talán valamilyen versenyre utal.

Netán egymást akarták túllicitálni, sok szabadidejük volt, és nem tudták másutt levezetni energiáikat, és eközben nem törődtek a szállítás nehézségeivel sem. A világ sok részén találkoztam az irracionális halmozással. Ilyen például a piramisoké, amelyek a maja birodalomban egymás mellett sorakoznak a trópusi erdőben, vagy Burmában a bagani fennsíkon százával-ezrével állnak a sztúpák. Az emberiség mindenhol egyforma, és a magatartása kiismerhetetlen. Csak kérdések vannak, és egy megfontolandó tanulság: ha a szobrok nem lennének, ma senkit sem érdekelne a Húsvét-sziget, pedig az az ember által okozott ökológiai katasztrófa (ökocídium) mintapéldája. Nem árt szem előtt tartani, hogy mi most mindannyian egy Húsvét-szigeten vagyunk

1. Baj, baj hátán
2. Szobrok, de minek?

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek