Összeszámolta-e vajon valaki, hogy Maria Callas, a XX. század egyik legnagyobb operaénekese hányszor és hogyan halt meg a színpadon?!  A Traviátában tüdővész viszi el, Normaként máglyán ég el, Toscaként az Angyalvárból veti le magát a mélybe, Aidaként egy sziklasírba temetve várja a halált, Médeaként tőrt döf a szívébe…

Zaklatott élete a valóságban is drámai módon, fiatalon ért véget. Csupán ötvenhárom éves volt, amikor párizsi otthonában elhunyt: infarktus végzett vele, vagy a számlálatlanul bevett altatópirulákkal öngyilkosságot követett el? 

Rajongói szerint egy biztos: dívához illő halála volt, hiszen „a szíve szakadt meg” a megannyi szomorú sorsú hősnő szerepében brillírozó művésznek, akinek a magánéletéből sem hiányoztak a drámai fordulatok. Mintha egész életét egy hatalmas színpadon élte volna végig, ahol színről színre egymást követték a sorsfordító sikerek és a megalázó bukások, míg végül egy sírig tartó, tragikus szerelemmel fejeződött be a történet.

Ellenségei, akikből akadt bőven, „tigrisnek” csúfolták. Való igaz, „éles karmokkal”, hihetetlen szenvedéllyel védte a művészvilágban kivívott rangját kollégáival szemben. Igazi primadonna volt: Renata Tebaldival, a korszak másik jelentős szopránjával vívott csatáiról szóló beszámolók megtöltötték a korabeli bulvársajtót, bár a pletykáknak a fele sem volt igaz. 

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2022. tél számában olvasható.