Máig nem fakult ki az orosz köztudatból Vlagyimir Iljics Lenin emlékezete

Betegség és halál

1920 elejére a „fehér” erőket nagyrészt visszavonulásra kényszerítették az ország minden táján. Bár egyes távoli vidékeken a harcok egészen az 1920-as évek végéig eltartottak, a bolsevikok nyilvánvalóan megnyerték a polgárháborút. Az év áprilisában a bolsevikok országszerte ünnepelték Lenin ötvenedik születésnapját, 1920 és 1926 között zajlott összegyűjtött műveinek első kiadása.

1921-ben évtizedek óta nem látott éhínség vette kezdetét, ami az egyik legfontosabb elindítója volt Lenin „új gazdaságpolitikájának”, amely piacgazdasági elemeket hozott vissza a szigorú kommunista berendezkedésbe.

Lenin 1923 szeptemberében

Az év elejére már súlyos beteg Lenin egyre inkább visszavonult a politikától, orvosai pedig nem tudtak rájönni tünetei okára – egyesek szerint szifilisze volt, mások szerint egy 1918-as merényletkísérlet hatásairól volt szó. 1922 májusában szélütést szenvedett, amely után egy átmeneti felépülés kivételével a Moszkvától 10 kilométerre délre fekvő Gorkiban lábadozott.

Távollétében egyre jobban kibontakozott a Sztálin és Trockij közötti konfliktus, miközben Lenin politikai végrendeletében éppen Sztálin túlzott becsvágyának veszélyére hívta fel a figyelmet, és Trockijt javasolta a pártfőtitkári posztra – e végrendelet létét Sztálin végül sikeresen eltitkolta a nyilvánosság elől.

1924. január 21-én, két további szélütést követően a szinte magatehetetlen Lenin kómába esett, majd 53 éves korában meghalt. Halálát másnap jelentették be nyilvánosan, január 27-én pedig Moszkvában nagy nyilvános temetést tartottak.

Végül – Krupszkaja tiltakozása ellenére – teste bebalzsamozása mellett döntöttek. Ez eredetileg csupán azért történt, hogy a gyászolók továbbra is végeláthatatlan sora megtekinthesse a pártvezér holttestét, idővel azonban állandósult – teste a mai napig megtekinthető a Vörös téri Lenin-mauzóleumban.

Lenin szobra az Összoroszországi Kiállítási Központ központi pavilonja előtt (Wikipedia / Arturoescorzapedraza / CC BY-SA 4.0)

Lenin emlékezetére ma is a halálát követően Sztálin által létrehozott személyi kultusz van a legnagyobb hatással, Oroszországon belül és kívül. Mindazonáltal a marxizmus-leninizmus végül a 20. század egyik meghatározó ideológiájának bizonyult, máig mesze ható következményekkel.

Emlékezete Oroszországban felemás: a lakosság jelentős része pozitív történelmi szereplőként látja, a politikája által kisemmizettek – mint például a hajdani nemesség vagy a kulákság leszármazottai, illetve az ortodox egyház – egyértelműen káros hatásúnak tartja politikáját.

2018-ban a duma egyik képviselője arra terjesztett be javaslatot, hogy 2024-ben, halála századik évfordulóján temessék el Lenint, már csak azért is, mert holttestének állandó „karbantartása” rendkívül nagy költségekkel jár. Akármi is lesz a végkifejlet, emléke nagyon sokáig meghatározó része lesz továbbra is az orosz közéletnek.

1. A lázadó diák
2. Az ifjú forradalmár
3. A bolsevikok
4. Forradalom és polgárháború
5. Betegség és halál

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

20. Az 1956-os forradalom Magyarországon
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés

• A mesterek győzték le a tanítványokat a melbourne-i medencében 1956-ban
• Az elsöprő túlerővel szemben sem adták fel a harcot a magyar felkelők 1956-ban
• Kegyetlen megtorlás követte a reményekkel teli forradalmat
• Eredetileg orvosnak tanult Maléter Pál, az 1956-os forradalom honvédelmi minisztere
• A náci hadigépezet megtörése után az 56-os forradalom leverése is Zsukov marsallra várt
• Így működött a kádári megtorló gépezet