Kilenc elterjedt mítosz a Barbarossa-hadműveletről

2018. július 3. 17:38 Múlt-kor

Korábban

A sarkvidéki hideg állította meg a német offenzívát

A Barbarossa-hadműveletről szóló nyugati történetírás – amely végső soron leginkább a német forrásokra hagyatkozik – többnyire a gyilkos fagypont alatti hőmérsékletet emeli ki a német vereség egyik döntő okaként. Ezt azonban nem támasztják alá a meteorológiai adatok. A szovjet offenzíva valóban egybeesett egy nagyobb lehűléssel, december 5-én és 6-án –35 Celsius-fok alá esett a hőmérséklet. A németek azonban az ekkor indított szovjet támadásokat képesek voltak visszaverni ebben a farkasordító hidegben is. December 6-án a rekordalacsony –38 fokban a német 9. hadsereg Kalinyinnál intézett ellentámadást a több páncéloshadosztályt összefogó 3. páncéloscsoport támogatásával, és visszaverte a szovjet 31. hadsereget a Volga túlpartjára. A harcok folyamán a szovjet 250. lövészhadosztály teljesen szétesett, és ki kellett vonni a frontról.

December 5. és december 7. között a német főparancsnokság jelentette, hogy a szovjet támadásokat többnyire visszaverték. „Kudarcot vallottunk az első napokban” – ismerte el később Georgij Zsukov szovjet marsall, a második világháború legtöbbször kitüntetett szovjet katonai parancsnoka. December 8-án azonban alacsony nyomású levegő ért Moszkva térsége fölé, amely olvadást és nagy esőzéseket hozott. A német főparancsnokság naplóiban rögzítésre került, hogy ez az időjárás több napig kitartott. December 8-án így írnak: „Hirtelen időjárás-változás. Nappali hőmérséklet akár +4 fok, utak puhák.” Érdekes módon a szovjetek ezen a napon érték el első igazi áttöréseiket.

Ugyanezen a napon a Közép Hadseregcsoport parancsnoka, Fedor von Bock marsall elkeseredetten jelentette, hogy csapatai nem képesek feltartóztatni a koncentrált szovjet támadást. December 9-én, amikor a hőmérséklet –5 és 0 fok között ingadozott, von Bock sürgős kérvényt küldött a hadsereg legfelsőbb parancsnokságához: „A Hadseregcsoportnak több emberre van szüksége!” A főparancsnokságon szolgáló Franz Halder vezérezredes aggódva írta naplójába: „Telefonbeszélgetés von Bockkal: Guderian [tábornok] azt jelenti, csapatai állapota annyira kritikus, hogy nem lát módot az ellenség visszaverésére.”

December 12-én eső és olvadás közepette a német 2. páncéloshadosztályt kiűzték Szolnyecsnogorszkból, miután már 40 kilométert visszaszorult a szovjet ellentámadás kezdete óta. Ezen a napon az egyre kétségbeesettebb von Bock felhívta ismét a főparancsnokságot, és bejelentette, hogy a Közép Hadseregcsoport helyzete „akut kritikus pontra ért.” A szovjet Délnyugati Front még mélyebbre hatolt a német 2. hadsereg vonalain át Livnin keresztül Orel felé. A német 45. gyaloghadosztályt bekerítették és részben megsemmisítették. „Nagyon-nagyon komoly helyzet a 2. hadseregnél” – írta naplójában Halder.

Valóban, a moszkvai fordulópont felettébb különös esemény. A német csapatok úgy hitték, ellenségük az összeomlás szélén áll, és teljességgel felkészületlenek voltak egy ennyire erőszakos támadásra az ennyire motivált Vörös Hadsereg részéről. Elkezdtek visszahúzódni, és a visszahúzódás hamarosan visszavonulásba ment át. A Wehrmacht katonáin tömegpszichózis lett úrrá, ami a szovjet oldalon tovább tüzelte a lelkesedést. Több helyen odáig fajult a helyzet, hogy a sikertől megrészegült és bosszúra szomjazó szovjet katonák valósággal kergették a jeges utakon visszavonuló szétszóródott németeket. A német oldalon a morál összeomlása hozta el a vereséget Moszkvánál. „Súlyos törés a harctéri parancsnokokba vetett bizalomban” – jegyezték fel a német oldalon.

előző oldal következő oldal 7 / 10