Karrierje során a festészet helyett egyre inkább a szobrászattal foglalkozott Joan Miró
2018. április 20. 15:36 MTI
Szülei nem támogatták művészi terveit, mégis a 20. század legnagyobbjai közt tartják számon. Jelszava az volt: "Meg akarom gyilkolni a festészetet."
Korábban
Apja órásmester és aranyműves, anyja egy asztalos lánya volt. Szülei nem támogatták művészi ambícióit, kereskedelmi iskolába járatták, de látogathatta az 1775-ben alapított, ingyenes képzőművészeti iskola kurzusait. Két évig egy hivatalban dolgozott, de ez annyira megviselte, hogy idegösszeomlást szenvedett, amiből szülei vidéki birtokán épült fel. Ezután már csak a művészetnek élt, 1912-től három évig a Francisco Galí (Picasso és Dalí mestere) által vezetett művészeti iskolában tanult. 1915 és 1919 között tájképeket, aktokat, portrékat festett, leginkább a tömegek és a színfoltok ritmikája, kölcsönhatása érdekelte, első kiállítását 1918-ban rendezték Barcelonában.
Az 1920-as évektől Párizsban élt, ekkoriban kezdte fokozatosan lebontani a tárgyak természetes összefüggéseit és új, misztikus rendszerbe összerakni őket, kísérteties látomásokat hozva létre. A Kilátás Montroigra és A farmer felesége című képeinek látásmódja a realista és kubista formák mellett már más stílusjegyeket is felmutat. Paul Klee nyomán a húszas években álomképeket festett, amelyeken a vonalas alakzatok és színfoltok szinte véletlenszerűen állnak össze, a különös, intuitív jelentésű formák teljes kötetlenségben helyezkednek el képein (A harlequin karneválja, Anyaság, Triptichon, Paletta). A hagyományoktól független látásmódú művész volt, egyszer azt nyilatkozta: “Meg akarom gyilkolni a festészetet”. A metaforikus kifejezés lehetőségeit kereste, képi világának egyes elemei az archaikus kultúrákból és a gyermekrajzokból származnak, mások organikus képződményekhez hasonlatosak.
Művészete sokban közös a dadaistákkal és szürrealistákkal, nagy hatással volt rá Picasso és Juan Gris kubizmusa, valamint a Fauves (Vadak) festői csoport élénk színvilága is. A harmincas években látóköre kitágult, Szergej Gyagilev híres balett-társulata számára díszleteket, jelmezeket, falikárpitokat tervezett és festett, a monumentális műfajok felé fordult. A spanyol polgárháború idején a köztársaságiakkal rokonszenvező művész képei démoni erővel érzékeltették a kor borzalmait és félelmeit. 1937-ben a párizsi világkiállítás spanyol pavilonja számára készített faliképe erős társadalombírálatot rejtett magában. A második világháború alatt hazaköltözött, ekkor festette Konstellációk című sorozatát, a teremtő erő és a világegyetem együttműködésének szimbólumait.
Barátjával, Joan Artigas keramikussal kifejező kerámiákat is készített. 1948-tól felváltva élt otthon és Párizsban, ekkor készült festményein a nő, madár és csillag motívumai meghatározóak, szobrait spontaneitás és aprólékos kidolgozás jellemezte. 1954-ben a velencei Biennále Nagydíját, a párizsi UNESCO-székház kerámiafalával pedig 1958-ban a Guggenheim-alapítvány nagydíját nyerte el. Több szürrealista költő kötetét és Alfred Jarry Übü királyát illusztrálta, kollázsokat készített, de paródiákat is, klasszikus stílusban elkezdett műveit infantilisan összefirkálta. Egyre többet foglalkozott szobrászattal, 1962-ben és 1974-ben retrospektív kiállítása nyílt Párizsban. José Louis Sert építész óriási műtermet épített számára Mallorcán, Miró Barcelonában és Mallorcán egy-egy művészeti alkotóműhelynek szánt alapítványt hozott létre.
Késői műveiből ironikus bölcsesség sugárzik, alakjai és hátterei is végletesen leegyszerűsödnek, képein a kék háttérre felrakott foltok és vonalak uralkodnak. Ő rajzolta az 1982-es spanyolországi labdarúgó vb emblémáját, egy narancsember focistát. 1983. december 25-én, kilencvenévesen halt meg Palma de Mallorcán. Barcelonában, a Montjuic hegyen fekvő temetőben helyezték örök nyugalomra. A hegyen található a Miró Alapítvány múzeuma is, amely a mester műveiből összeállított gyűjteménynek ad otthont. A kiemelkedő katalán művész Barcelona egyik jelképes alakja, vidámságot keltő, furcsa alakzatú szobrai világvárosok parkjaiban is láthatók. Műveiért ma csillagászati összegeket fizetnek az árveréseken, övé a legdrágábban elkelt szürrealista festmény: Peinture (Étoile bleue) című képét 36,9 millió dollárért (több mint nyolcmilliárd forintért) vették meg.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
2. világháború
- A hatalmas veszteségek sem állították meg a szovjet hadsereget Sztálingrádnál
- Embertelen körülményekkel szembesültek a budapesti nagy gettó lakói
- Már Pearl Harbor előtt hadba szálltak az amerikaiak a német tengeralattjárók ellen
- A Sztálin elleni harcra buzdított Andrej Vlaszov, de Hitler bizalmát nem nyerte el
- Egyetlen hajót sem süllyesztett el a rettegett német monstrum, a Tirpitz
- Alvilági segítséget is kaptak az amerikaiak a Mussolini elleni harcban
- Tutanhamon sírjának felfedezésével mindenkit lenyűgözött Howard Carter 15:05
- Olümpiasz sem tudta megakadályozni fia, Nagy Sándor dinasztiájának bukását 09:06
- Inspiráló nőknek is otthont adott a tiszadobi Andrássy-kastély 09:05
- Egyetlen hete maradt, hogy a forradalom hősévé váljon Gérecz Attila tegnap
- Alattvalói joviális öregúrként és zsarnokként egyaránt tekintettek Ferenc Józsefre tegnap
- Elkezdődött a nevezés a Kecskeméti Animációs Fesztiválra tegnap
- Nyugdíjba vonulás után is rendkívül népszerű maradt Both Béla tegnap
- Csaknem húsz évet kellett várni az Erzsébet híd újjáépítésére tegnap