58 évvel ezelőtt tíz fiatal vágott neki az Urál északi lejtőinek, ám közülük csupán egy élte túl a krimibe illő furcsaságokkal teli kalandot. A több mint különös események végére a mai napig nem sikerült pontot tenni, pedig tucatnyi spekuláció látott már napvilágot. A kilenc fiatal titokzatos halála azóta is az orosz kriminalisztika egyik legnagyobb rejtélyének számít.

1959 elején Igor Alekszejevics Gyatlov, a rádiótechnikai kar végzős hallgatója vezetésével az Uráli Politechnikai Egyetem hegymászókörének kilenc tagja egy 200 kilométeres, igen megerőltető, hegymászással kombinált sítúrát szervezett. A hat egyetemistából és három – a szovjet hadsereg plutóniumszükségleteinek kielégítéséért felelős, Cseljabinszk-40 fedőnevű vállalatnál dolgozó – mérnökből álló csapathoz az utolsó pillanatban csatlakozott egy ismeretlen túravezető.

A fiatalok történetét naplótöredékekből, fényképekből, valamint a későbbi kriminalisztikai vizsgálatokból rekonstruálták. A magyarral nyelvrokon manysik (vogulok) vadászútvonalain haladó csoport február 1-jén táborozott le a Halat Szjal, azaz a Halálhegy igen meredek oldalában. Egyikőjük időközben lebetegedett és visszafordult. Ő maradt az egyetlen túlélő. Február végén, mivel már napok óta nem adtak magukról életjelet, megindult a keresésük.

4 ezer km2-nyi terület átfésülése után végül február 26-án találták meg a fiatalok utolsó táborhelyét, másnap pedig öt holttestre leltek. A helyszínen több furcsaság várta a szakértőket, mint egy krimiben: a sátor falát belülről késsel vágták fel, a maradványokat pedig 900 méterrel odébb, egy öt méter magasságig lecsupaszított fenyőfa alatt találták meg. A holttestek közül kettőn nem volt lábbeli, hármójuk pedig csak alsóneműt viselt. A 22 éves Zinajda mellett vércseppeket fedeztek fel, amelyekről azonban a genetikai vizsgálatok kiderítették, nem a csapat tagjaitól származnak. Egy holttestnek az orra hiányzott, többjükön égési sérülések nyomai voltak láthatók, s valamennyi test bőrszíne narancssárgás volt.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2017. különszám számában olvasható.