Hiába a végeláthatatlan bűnlajstrom, nem bánta meg tetteit a nemzetvesztő Szálasi Ferenc
2022. március 1. 18:50 Csernus Szilveszter
Bizonyára kevesen gondolkoztunk el azon, hogy országunk történelmében hány miniszterelnököt ítéltek halálra és végeztek ki regnálásukat követően. Az első és utolsó ilyen esemény, Batthyány Lajos és Nagy Imre kálváriája közismert, ám megítélésésük több szempontból is eltér Szálasi Ferencétől. Amellett, hogy a nemzetvezető büntetőjogi felelősségéhez fér a legkevesebb kétség, ő volt az egyetlen magyar államfő is, aki erre a sorsra jutott.
Bűnösök nagykabátban – Szálasi Ferenc, Vajna Gábor és Beregfy Károly a népbíróság előtt (Kép forrása: Fortepan/ Rózsa László)
Korábban
Az Oktogon lámpavasain
Magyarország történelme során eddig hat miniszterelnökének életét oltotta ki kivégzőosztag. A sort Batthyány Lajos gróf nyitotta 1849-ben, de ami még szokatlanabbá teszi a dolgot, hogy első (országgyűlésnek felelős) miniszterelnökünk után ötüket a szovjet megszállás időszakának egyik jelképe, a népbíróság ítélte halálra.
Szálasi Ferenc helyzete azonban kivételes. Egyrészről ő volt talán az egyetlen, akinek nemcsak bűnösségét állapította volna meg bármely más rendszer, de a legsúlyosabb büntetés kiszabását sem kerülhette volna el.
Másrészről Szálasi nemcsak egyedüli volt (Károlyi Mihályt leszámítva) a magyar polgári állam történetében, aki állam- és kormányfő is volt egyszerre, hanem az egyetlen magyar államfő is, akit kivégeztek.
A Horthy-korszak végének három miniszterelnöke, Imrédy Béla, Bárdossy László és Sztójay Döme kivégzésére – ahogy Szálasiéra is – 1946-ban került sor, míg a kivégzett kormányfők sorát Nagy Imre zárta 1958-ban, aki fölött a forradalom utáni megtorlás által újjáélesztett népbíróságok törtek pálcát.
Az első népbíróságok Bulgáriában kezdték meg működésüket 1944. október 6-tól. Hazánk az 1945. január 20-i moszkvai fegyverszüneti egyezményben kötelezte magát a háborús bűncselekményekkel vádolt személyek letartóztatására, a fölöttük való ítélkezésre és adott esetben kiadatásukra. Dálnoki Miklós Béla miniszterelnök nem késlekedett: január 25-én megszületett az Ideiglenes Nemzeti Kormány 81/1945. sz. rendelete a népbíráskodásról.
A jogszabály húsznál is több tényállást sorol fel, amely háborús bűnnek, népellenes bűntettnek, vagy népellenes vétségnek minősült. Ezen, vagy hasonló cselekmények büntetésére visszaható hatály alkalmazása nem okozott gondot, ugyanis különleges (és nemzetközi jog által is szabályozott) jellegüknél fogva napjainkban is büntethetőek abban az esetben is, ha az akkori törvények szerint az nem számított bűncselekménynek.
A kormányrendelet az említett bűntettek és vétségek elbírálására létrehozta a népbíróságokat, a vád képviseletére pedig a népügyészségeket. Minden népbírósági tanácsba a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front öt pártja delegált 1-1 tagot, azaz egy kommunista, egy szociáldemokrata, egy független kisgazdapárti, egy polgári demokrata párti és egy parasztpárti jelöltből, bíróból állt, akiket egy szakember, a tanácsvezető bíró segített.
A háborús főbűnösök védelmét csak kirendelt védő láthatta el, mert az önkéntes megbízást az ügyvédi kamara a tagsági becsülettel összeegyeztethetetlennek találta. Az Igazságügyminisztérium ráadásul szankciókat helyezett kilátásba azzal a védővel szemben is, aki perújrafelvételi indítvánnyal akadályozta az esetleges halálbüntetés végrehajtását.
A háborús bűnösök felelősségre vonása elképesztő gyorsasággal vette kezdetét: még Budapest ostroma javában tartott, amikor az első népbírósági ítélkezésre sor került. 1945. február 3-án ítéltek halálra Pesten egy keleti fronton munkaszolgálatot teljesített egység három keretlegényét egynapos tárgyalás után. A kegyelmi kérvények gyors elbírálását követően kettejükön az ítéletet már másnap végrehajtották: az Oktogon lámpavasaira húzták fel őket, a fronttól alig néhány kilométerre.
Esetükben nem is a bűnösség megállapítását érte kritika (az alájuk rendelt „muszosokat” ugyanis a halálba hajszolták), hanem magát az eljárást, ugyanis a népbíróságokról szóló kormányrendelet csak február 5-én lépett hatályba. A jaltai konferencia is csak február 9-én mondta ki, hogy a háborús bűnösök felett politikai fórum ítélkezzen, amilyen a pártdelegáltakból álló magyar népbíróság is volt. A közel harmincezer marasztaló ítéletet hozó népbíróságok ötéves története kezdetét vette.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
Egyesült Államok
- 10 meglepő tény a vasút történetéből
- Bátyjához hasonló tragikus sors várt a „remény jelöltjére”, Robert F. Kennedyre
- Woodrow Wilson neje az ország élén
- Ezer követőjét költöztette a dzsungel mélyére az amerikai szektavezér
- Az egyetem után apja bőrgyárában kezdett dolgozni Wigner Jenő, az atombomba egyik atyja
- Első munkaadója még nem volt elragadtatva a későbbi színészóriástól, Clark Gable-től
- Egyetlen hete maradt, hogy a forradalom hősévé váljon Gérecz Attila tegnap
- Alattvalói joviális öregúrként és zsarnokként egyaránt tekintettek Ferenc Józsefre tegnap
- Elkezdődött a nevezés a Kecskeméti Animációs Fesztiválra tegnap
- Nyugdíjba vonulás után is rendkívül népszerű maradt Both Béla tegnap
- Csaknem húsz évet kellett várni az Erzsébet híd újjáépítésére tegnap
- VIII. Henrik egyházszakadási törekvéseiért kis híján I. Jakab bűnhődött 2024.11.20.
- Vasmarokkal irányította Spanyolországot Francisco Franco 2024.11.20.
- Koncertjeinek bevételét gyakran fordította jótékony célokra Anton Rubinstein 2024.11.20.